Magyarországon a márkavédelem hosszú évekig legfeljebb abban nyilvánult meg, hogy Cinzano vagy Martini helyett Márka elnevezésű katasztrófavermutot szolgáltak föl egy rakás vendéglátó-ipari egységben. Noha a "Törv. védve" felirat olvasható volt néhány terméken, a hatóságokat nem különösebben izgatta a kérdés. Valójában a kutyának nem jutott volna eszébe, hogy Szaratov hűtőszekrényt, Tisza edzőcipőt vagy úttörőinget hamisítson, azt a néhány kreatív kisiparost pedig, akik nyugati márkákkal próbálkoztak címkefelvarrás, szitanyomás vagy zoknikészítés formájában, egészen más dolgokért baszogatták, ha már hatósági fellépésre került sor. Ugyanez vonatkozott a hetvenes-nyolcvanas években felbukkanó lengyel, török és jugoszláv árusokra, akik ugyan hamis farmerekkel, cipőkkel kereskedtek, de mivel az eredeti cuccokat is csak csempészáruként lehetett az országba juttatni, a büntetéseket sohasem a márka védelme miatt szabták ki.
Itt a márka
Ez az egész dolog a nyolcvanas évek végéig számított rétegműfajnak, ám az akkori nagy változások következtében mindkét oldal, vagyis a hamisítók és a világcégek is mozgolódni kezdtek. Persze egyáltalán nem meglepő, hogy elsőként a hamisítók léptek, pontosabban a Távol-Kelet aktivizálódott: szinte percek alatt elárasztották a vásárlók körében egyre népszerűbb szabadpiacokat roppant szar minőségű, ám a boltinál lényegesen olcsóbb holmikkal. Az áru egy része ráadásul legálisan került az országba; mire a világmárkák kiépítették hivatalos képviseleteiket széles e hazában, a magyarság jelentős része már sokadik Raebek vagy Adios feliratú szabadidőruháját nyüstölte, és baromira fel volt háborodva, hogy "ugyanazt" miért árulják akár tízszer annyiért, mint a kínaiak. Sokáig még az sem szúrt szemet, ha például egy XL-es méretű pólót egy mosás után már csak az óvodáskorú családtag tudott fölvenni. A témában a távol-keletiek mellett még a törökök azok, akik labdába rúghatnak, hazai versenyzők legfeljebb segéderőként lépnek pályára. Úgy látszik, a magyar játékosok inkább a kevésbé macerás dolgokat kedvelik: olyanokat, mint a paprika-, méz- vagy az idei év slágerének kikiáltott borhamisítás, noha szép számmal akadtak hazai márkahamisítások is, és nem csak a herendi porcelán vagy az ajkai kristály esetében. Tavaly a Traubisodát is hamisították!
Az évek során azért valamennyire változott a vásárlók álláspontja is, főleg a fiatalok körében, akik a világmárkák marketingstratégiájának első számú célpontjai, és akik el sem tudnak képzelni annál kínosabb helyzetet, mint hogy hamisított holmiban jelenjenek meg a haverok előtt. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a probléma megszűnt volna: ma is sokkal többen vannak olyanok, akik ruhatáruk jelentős részét a piacokon szerzik be, és nem is biztos, hogy csak anyagi okokból.
A többség ma már valószínűleg nagyon jól tudja, hogy a két és fél ezerért megvásárolható cipő nem lehet eredeti, ha a boltban tizenötezerbe kerül. Ahhoz, hogy valaki ezt csont nélkül bevegye, vagy nagyon hülyének, vagy szülőnek kell lennie, de azért legfőképpen mégis olyanokról van szó, akik egyszerűen el akarják hinni, hogy nem, nem és nem lehet hamisítvány a piacon vásárolt edzőcipő, legfeljebb lopott vagy csempészáru, azért adják ilyen olcsón. Mi, magyarok, annyira, de annyira szeretjük az "olyan mintha" dolgokat, és annyira szeretjük megmagyarázni, ha valami orbitális hülyeséget követünk el, hogy miért pont a hamisítványok elítélésében pallérozódna a vásárlói öntudat?
Bűn és bűnhődés
A Btk. 296. §-a, valamint az idén hatályba lépő új védjegytörvény (1997/XI.) az eddigieknél sokkal keményebb büntetéseket helyez kilátásba a hamisítókkal szemben. Ráadásul a védjegytörvény nyomán született kormányrendelettel (128/1997) megszűnt az a helyzet, hogy hamisított árut legálisan lehessen bejuttatni az országba: előírás, hogy vámkezeléskor a márka nevét is fel kell tüntetni a papírokon, míg a törvény életbe lépéséig elég volt annyit ráírni, hogy farmernadrág, és már jöhetett is.
Dr. Bérczes László ügyvéd, márkavédelmi szakértő véleménye szerint "a jogszabályok már majdnem európai színvonalúak", bár sokszor okoz problémát a Btk.-ban rögzített "nagyobb mennyiség", ugyanis innentől kezdve számít bűncselekménynek a márkahamisítás, addig csak szabálysértés. Bérczes szerint igazából az lenne a jó, ha - hasonlóan a szerzői jogszabályokhoz - már egy darab hamisítvány is bűncselekménynek számítana.
Ennél nagyobb probléma, hogy a jogalkalmazás még nem igazán zökkenőmentes, a bírák eltérően értelmezik a törvényeket - általában az ötszázezer forint feletti érték számít "nagyobb mennyiségnek" -, és milliós nagyságrendű ügyek esetében is elég enyhe ítéletek születnek: pénzbüntetés és az áru megsemmisítése, pedig elvileg akár három évet is adhatnának ilyesmiért.
Talán ha majd a védjegytörvény óta felderített ügyekben ítélkeznek, valamennyire megváltozik ez a helyzet. Ami biztos: most már az illetékes szervek, a pénzügyőrség (lásd a Bonyodalmak a határon című cikket) és a rendőrség is határozottabban léphet fel az ilyen jellegű ügyekben. Bajnai Gyula ezredes, a BRFK gazdaságvédelmi osztályának vezetője elmondta, hogy az idén jóval komolyabb eredményeket értek el, mint régebben, pedig a korábbi évekhez képest nem nőtt ugrásszerűen a hamis árukkal való kereskedelem. Bajnai szerint nemcsak a piaci razziákra, hanem a nagyobb elosztóhelyek leleplezésére is koncentrálni kell, ami persze sokkal bonyolultabb, ám jóval hatékonyabb.
Ettől függetlenül a márkahamisítás egyelőre még virágzó üzlet, és úgy tűnik, nagyon sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a műfaj ismét a perifériára szoruljon.
Védjegy- és dacszövetség
A márkaképviseleteknél többféle elképzelés van arról, milyen hatásai vannak a hamisítványoknak. Ami a legszembetűnőbb: a nagy cégek - amellett, hogy kemény pénzeket fizettek ki védjegyeljárásra - termékeik bevezetésekor elképesztő összegeket költenek reklámra, kampányra, amiből jelentős hasznot húznak a naprakész hamisítók (mert azért ők sem az 1970-es Puma Pelével jönnek, hanem mindig az aktuális modellek kópiáival), de ez csak a dolog egyik része. Janzsó Csaba, a Levi Strauss magyarországi képviseletének marketingigazgatója szerint a legfontosabb, hogy egy márka felépítésének alappillére a jó minőség, és ez sérül a hamisítók miatt. A Caterpillar munkatársa viszont egy olyan problémát említett, ami a teljes csőd lehetőségét sem zárja ki: a fizetőképes, kellőképpen sznob vásárlók, amikor meglátják a felkapott cuccok - néha megtévesztésig hasonló - kínai mutációit olyanokon, akik egészen biztosan nem képesek megvenni az eredetit, inkább más, újabb márkákat választanak. Olyanokat, amelyek egy ideig elkerülik a hamisítók figyelmét, tehát ismeretlenek a külvárosokban és egyéb "ciki" terepeken.
Csakhogy akadtak már olyan helyzetek is, amikor kimondottan elegáns helyeken foglalták le a hamisítványokat. Egy hónappal ezelőtt például egy belvárosi butikban tizenkilenc olyannyira katasztrofális minőségű Levi´s 501-esre bukkantak, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okozott; de hogy még szebb legyen a történet, szó sem volt olcsójánoskodásról, az árut ugyanis 17 990 forintért - tehát jóval drágábban, mint a márkaboltban - vásárolhatta meg a célközönség, vagyis a "hülye sznob".
A hamisítások elleni radikálisabb fellépést természetesen nem a vásárlók, sokkal inkább a nagy márkák képviselői sürgetik. Kezdetben piaci partizánakciókat követő eseti feljelentésekkel ostromolták a hatóságokat, ami persze nem sok jóra vezetett. Jelentős eredmények csak 1994 óta születnek, amikor tíz világcég közreműködésével megalakult a Márkavédők Egyesülete, ami a hatóságokkal együttműködve tesz ezt-azt a hamisítások visszaszorítása érdekében. Az egyesület amiatt vált roppant fontossá, mert az ellenőrzésekre, razziákra olyan szakértőket küldhetnek, akiknek a kisujjukban van a gyártási technológia, ismerik a márka különös ismertetőjeleit, míg egy rendőrtől vagy finánctól nem várható el, hogy egy mackóalsóról megállapítsa a védjegybitorlást. A piaci, butikos vagy nagykerbeli razziák jelentős részét is az egyesület szervezi: a fogyasztóvédelmi főfelügyelet embereivel, a rázósabb helyeken rendőrökkel, pénzügyőrökkel közösen csapnak le a hamis portékával kereskedőkre. "Mivel összesen három igazságügyi textilszakértő van az országban, akik ráadásul hetvenezer forintos napidíjat kérnek, egyesületünk úgynevezett eseti szakértői nagymértékben megkönnyítik az ezzel kapcsolatos munkát", mondta dr. Tass Balázs, a Márkavédők Egyesületének titkára. Az egyesület tagjainak száma azóta megháromszorozódott, ami azt bizonyítja, hatásosabb együttműködni még a konkurenciával is, ha közös célról van szó. A szakértők helyszíni véleménye elég ahhoz, hogy az árut lefoglalják, a hatósági eljárás során pedig tanúként szerepelnek. Persze akadnak roppant kínos esetek is (lásd Sunshine Reggae című írásunkat), és a lefoglalt holmi raktározása sem megy mindig zökkenőmentesen, sokszor ugyanis - amikor a hatósági raktárak csordultig tele vannak - a Márkavedők Egyesületének súlyos pénzekért bérelt helyiségeiben kell elhelyezniük a hamis árut, egészen a jogerős ítéletig. Ez pedig akár évekig is elhúzódhat.
A márkavédők azonban nem csüggednek: legújabb kezdeményezésük, hogy jövőre "Márkavédett terület" feliratú, 25x25 cm-es, hologramos matricával, valamint egy világító kisplasztikával látják el a garantáltan megbízható kereskedőket, üzleteket. Az egyesület tagjai remélik, hogy ezt megpillantva, a vásárló bizalma is az ilyen boltok felé fordul.
Legalábbis addig, amíg ezeket a matricákat is el nem kezdik hamisítani.
Legát Tibor
Sunshine Reggae
A Márkavédők Egyesületének szakértői véleménye a legtöbbször döntő, ám előfordult már olyan eset is, amikor a lefoglalt áru tulajdonosa egyszerűen nem fogadta el az egyesület képviselőjét, és független igazságügyi szakértőt kért a tárgyalásra. A kínai illetőségű Sunshine Kft.-ről van szó, akiktől tavaly ősszel nyolcezer pár olyan cipőt foglaltak le, amire Nike emblémát tettek gondos kezek, igaz, a cipőkre azt is ráírták, hogy "Sunshine". Ettől aztán megkeveredtek a dolgok, a tárgyaláson nem fogadták el a márkavédők álláspontját, és a bíróság végül azt állapította meg, hogy a logó "csak díszítést szolgált", tehát nem történt bűncselekmény. A lefoglalt árut vissza kellett adni a cégnek.
