„Három élet ment tönkre” – nemtörődöm orvosok, érzéketlen bíróság, lesújtó történet

Belpol

A 2012 szeptemberében a hódmezővásárhelyi kórházban megszületett Móricz Levente agyállományának 90 százaléka sérült, ezért napi 24 órás ellátásra szorul. A jogerősen lezárult kártérítési perben a bíróság kimondta, hogy orvosszakmai hiba nem történt, a család küzd tovább.

„Napokig senki nem mondta, hogy baj van. Sem a szülés előtt, sem a szülés után az ilyenkor szokásos vizsgálatok sorát nem végezték el, nem vették észre a koponyaüregi vérzést, majd három nap múlva olyan rossz állapotba került Levente, hogy mentővel kellett a hódmezővásárhelyi kórházból a Szegedi Gyerekklinika intenzív osztályára vinni. De itt sem siettek. Az apjával együtt mi autóval jóval hamarabb átértünk Szegedre, mint a rohamkocsi, s amikor behozták a kisfiamat a klinikára, akkor úgy nézett ki, mintha halott volna. Az itt elvégzett vizsgálatok mutatták ki, hogy agyállománya döntő része sérült, az MRI-vizsgálat pedig azt, hogy az agya vérben úszik” – idézte fel a történetet békéscsabai otthonában Hegedűs Tímea, Levente anyukája.

A család nem érti, hogyan nem vették észre Hódmezővásárhelyen az orvosok, hogy az újszülött agyi vérkeringése gyakorlatilag leállt.

Levente szülei a speciális terápiáktól a bécsi őssejtbeültetési kísérleten keresztül próbálkoztak sok mindennel, ám érzékelhető javulás nem következett be a kisfiú állapotában. A kegyetlenül nehéz helyzet kikezdte Tímea és férje kapcsolatát is: elváltak. „Három élet ment tönkre” – összegezte a történetet a Narancsnak Hegedűs Tímea.

Az édesanya a férjével és fiai nevében 2016 februárjában kártérítési pert kezdeményezett. A 2017 szeptemberében kihirdetett első fokú ítélet teljes egészében elutasította a család keresetét. Másodfokon a Szegedi Ítélőtábla 2018. áprilisi jogerős végzése nagyobb részben helyben hagyta az első fokú ítéletet.

Hogyan történhetett meg mindez, és ki a felelős az ilyen esetekben? Bod Tamás lesújtó riportja az e heti Magyar Narancsban.

Levente gyógytornán

Levente gyógytornán/Fotó: Hegedűs Tímea

 

(Nyitóképünk illusztráció)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.