Ebben Orbán mellényúlt: hiába az Izraelből importált idézet, a többség nem ért egyet vele

  • G. M. – M. L. F.
  • 2018. október 12.

Belpol

Csak kevesen értenek egyet Orbán Viktorral abban, hogy az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz.

Nagy port kavart Orbán Viktor múlt csütörtöki kijelentése, mellyel a miniszterelnök definiálta, hogy szerinte ki számít magyarnak.

„Sokat vitatkoztak Magyarhonban arról, hogy ki a magyar. Van, aki szerint az, akinek a nagyszülője magyar volt. Tetszetős válasz, de a korszellem, amelyet kialakítottunk, a fejlődés, amit megindítottunk, az országépítés és nemzetegyesítés, amelybe belevágtunk, a lelkület, amely magával ragadott bennünket, egy új választ is ad arra a régi kérdésre: ki a magyar? Barátaim, az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz” – mondta Orbán a felújított Budai Vigadó átadásán.

A meghatározással elég szűk réteget jelölt ki Orbán, és tulajdonképpen kizárta a nemzetből azokat, akiknek nincs, nem lesz, vagy nem lehet unokájuk. A Narancs.hu azt is megírta, hogy a kormányfő meghatározása nem saját kútfőből van, Golda Meir izraeli miniszterelnök, az ország alapítóinak egyike nagyjából hasonlóan határozta meg, ki számít zsidónak.

Orbán Izrael alapítójától vett idézettel határozta meg, ki a magyar

Amivel tulajdonképpen kizárta a nemzetből azokat, akiknek nem lehet gyerekük. Elég nagy visszhangot váltott ki Orbán Viktor múlt heti beszéde, amelyben a miniszterelnök meghatározta, hogy ki a magyar. „Sokat vitatkoztak Magyarhonban arról, hogy ki a magyar. Van, aki szerint az, akinek a nagyszülője magyar volt.

Nem értenek vele egyet

A Ténygyár a Pulzus kutatási applikáció segítségével kérdezte meg a 19–49 éves korosztályt Orbán kijelentéséről. A 700 fő megkérdezésével készült kutatásból elég világosan látszik, hogy a fiatalok, középkorúak – magyarán, akikről és akiknek az idézet szól – többsége nem ért egyet a kormányfő meghatározásával.

A kutatásból egyértelműen kiderül, hogy a megkérdezettek több mint kétharmada nem ért egyet Orbán kijelentésével: a válaszadók 68 százaléka szerint nem csak az számít magyarnak, akinek az unokája is magyar lesz. A válaszadók kicsivel több mint egyötöde (21 százalék) azonban osztja a miniszterelnök nézetét a témában, míg 11 százaléknyian nem tudtak felelni a kérdésre.

A kutatás arról is érdeklődött, hogy vajon a válaszadókra érvényes, vagy érvényes lesz-e a jövőben Orbán definíciója, azaz van-e vagy lesz-e magyar unokájuk. Itt 19 százalék mondta, hogy „biztosan igen”, míg 32 százaléknyian gondolják úgy, hogy „valószínűleg igen”. A válaszadók 23 százaléka viszont már úgy gondolja, valószínűleg rá soha nem lesz érvényes az orbáni magyarságdefiníció, 7 százalék pedig biztosra mondja, hogy nem lesz érvényes.

Ki a magyar?

A legfőbb kérdése a kutatásnak azonban az volt, amikor a Ténygyár arról érdeklődött, a válaszadók szerint mitől lesz valaki magyar. 28–28 százaléknyian látják úgy, hogy akkor lesz valaki magyar, ha Magyarországon született, vagy ha két magyar szülője van.

Majdnem ennyien (26 százalék) mondják azt, hogy akkor számít valaki magyarnak, ha ebben az országban nőtt fel. Sokan úgy látják, akkor lesz valaki magyar, ha beszél magyarul, vagy ha legalább az egyik szülője magyar. A válaszadók 14 százaléka pedig azt mondja, az lesz magyar, aki megkapta a magyar állampolgárságot. 10 százaléknyian viszont azt mondják, magyarnak az tekinthető, aki legalább 10 évet Magyarországon élt. A válaszadók 4 százaléka úgy látja, az lesz magyar, aki nem élt huzamosabb ideig külföldön, csak Magyarországon. 5 százaléknyian azt mondták, a felsoroltak közül egyik sem teszi magyarrá az embert.

Figyelmébe ajánljuk

A felcsúti gyerek lehetetlen küldetése

A miniszterelnöknek minden korábbinál nagyobb szüksége van arra, hogy megtartsa a két és fél-hárommilliós bázisát. Ehhez úgy kellene nyitnia a szélsőjobb felé, hogy a kormány rasszizmus ellen hirdetett „zéró toleranicája” ne veszítse hitelét – ha volt neki ilyenje egyáltalán. Ez nyilvánvalóan nem fog menni. 

 

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.