Hazudott az MKB, mégis eladta a műgyűjteményét az MNB alapítványainak – csak gyorsan visszakérte

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. május 8.

Belpol

Nagy a kavarás a magyar művészettörténet legnagyobbjait felvonultató kollekció titkos értékesítése körül. Az alapítványok 2,5 milliárdot különítettek el a tranzakcióra.

A HVG március elején írt arról, hogy az MKB Bank 1991 óta épített műtárgygyűjteményét titkos aukción értékesítette a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által szanált MKB – az MNB alapítványainak. Az MKB még a lap utcára kerülésének napján – március 3-án – vehemensen cáfolt: „Teljes mértékben hamis és félrevezető a HVG ma megjelent cikke, mivel az MKB Bank nem adta el gyűjteményének kiemelt darabjait, mi több: egyetlen műalkotástól sem vált meg.”

Nos, a Pallas Athéné alapítványok pénteken közzétett kuratóriumi jegyzőkönyveiből kiderül, nem a HVG cikke, hanem az MKB közleménye volt „teljes mértékben hamis és félrevezető”. A 2016. február utolsó napjaiban megtartott kuratóriumi üléseiken ugyanis a jegybank alapítványai – idézzük szöveghűen! – „a Nagyházi Galéria által szervezett MKB Bank Zrt. Képzőművészeti Gyűjteményéből rendezendő zártkörű aukcióján való részvételről és a gyűjtemény vásárlási feltételeiről” döntöttek. Valamennyi kuratórium elektronikus szavazással hozta meg döntését – a hat alapítvány közül öt úgy, hogy a február 26-án pénteken kezdeményezett szavazást 29-én a déli órákig kellett lebonyolítani, az aukciót ugyanis aznap, február 29-én tartották az MKB székházában.

Az MKB-gyűjtemény kalapács alá kerülő részét érdekes módon éppen hat, nagyjából egyenlő nagyságú – 36-39 képet tartalmazó – tételre osztották szét, s a kuratóriumok egy-egy ilyen részgyűjtemény megvásárlására adtak képviselőiknek felhatalmazást, mégpedig úgy, hogy a licitálás során a leütési ár nem haladhatta meg a 300 millió forintos keretösszeget. Az alapítványok emellett engedélyezték a 5 százalékos jutalék, a szerzői jogdíj (tudomásunk szerint szintén 5 százalék) és a kapcsolódó ÁFA kifizetését. Így az MKB-gyűjtemény felvásárlására elkülönített teljes keret már 2,5 milliárdra rúgott.

A HVG információi szerint a zártkörű aukcióra kizárólag a hat jegybanki alapítványt hívták meg. Hat alapítvány – hat részre osztott műgyűjtemény. Minden egybevág. És minő véletlen, mind a hat alapítvány meg is nyerte, amit akart. Azt, hogy a licit pontosan hogyan zárult, nem tudjuk; nehéz azonban elképzelni, hogy az alapítványok egymás ellen licitáltak volna (bár azért nem kizárt), s az is, hogy ne tudták volna előre, csak ők lesznek jelen az árverésen. Így még annak is van esélye, hogy a 300 milliós keretösszeg valójában a tényleges árat fedi, s a járulékos költségekkel a végszámla is 2,5 milliárd körül lehetett.

Forró krumpli

A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az üzlet kétséget kizáróan létrejött – igaz, nem volt hosszú életű. Az MKB néhány nap alatt – minden bizonnyal a tranzakció kiszivárgása miatt – meggondolta magát, „elállt eladási szándékától” – fogalmaznak az egy héttel későbbi kuratóriumi jegyzőkönyvek. Hogy az alapítványok vételi szándéka mennyire komoly és előkészített volt, bizonyítja, hogy legalább két alapítvány a befektetési szabályzatát éppen ugyanekkor éppen úgy módosította, hogy műtárgyba is fektethessen.

Az alapítványok az MKB visszalépését zokszó nélkül tudomásul vették. A Domus Scientiae (PADS) és a Domus Mentis (PADMA) irataiból azonban az is egyértelmű, hogy azt követően hiúsult meg az üzlet, hogy a felek már kezet ráztak rá, hiszen már a számlát is kiállították és át is adták. A PADS (és a PADMA) jegyzőkönyve szerint a kuratórium „felhatalmazta [a név törölve], hogy a kialakult helyzetre tekintettel a vételárat ne fizesse meg, a számlát pedig, a mellékelt levél kíséretében küldje vissza”. (Kiemelés – B. J.)

false

Az MKB közleménye szerint: „A hivatkozott versenytárgyaláson egyetlen műtárgy értékesítésére sem került sor.” De akkor milyen vételárról kiállított számlát kellett hirtelen visszaküldeni?

A történet több sebből is vérzik. A HVG idézett cikke szerint még az MKB korábbi bajor tulajdonosa, a Bayerische Landesbank készíttetett értékbecslést, s a szakértők egymilliárd forint körüli összegre tették a gyűjtemény értékét. Az alapítványok ennek ellenére csak a kollekció egy részére (igaz, az értékesebb részére) 1,8 milliárd plusz áfát dobtak be a kalapba, vagyis a becsült érték közel dupláját. A potenciális túlárazás az MKB feltőkésítését is szolgálhatta (volna). A Domus Concordiae jegyzőkönyvéből továbbá az is kiderül, hogy a kuratóriumi elnökök – köztük Matolcsy György MNB-elnök, Balog Ádám MKB-elnök, Nagy Róza volt MNB-főigazgató és Csizmadia Norbert jegybanki ügyvezető igazgató – előzetes egyeztetésén „fogalmazódott meg az alapítványi vagyon diverzifikálása érdekében történő műtárgyvásárlás igénye”. Ez nem csak azt a gyanút táplálja, hogy az alapítványi elnökök, Matolcsyval az élen, rendszeresen egyeztetnek, hanem azt is, hogy a konkrét esetben megbeszélhették a teendőket. Képzeljük el ezt a megbeszélést: az MKB elnöke az MKB-t szanáló központi bank elnökével műkincsek megvásárlásáról diskurál, miközben az MKB gyűjteményét éppen aukción tervezi értékesíteni az MKB.

A legrázósabb az ügyben éppen az, hogy az egyik ajánlattevő alapítvány, a PADS kuratóriumi elnöke az a Balog Ádám, aki az MKB Bank elnök-vezérigazgatója, s ugyanennek a kuratóriumnak tagja még az MKB vezérigazgató-helyettese, Hetényi Márk is. (Nota bene: a felügyelőbizottság elnöke a legfőbb ügyész felesége, Polt-Palásthy Marianna.) Az összeférhetetlenség egyértelmű: Balog és Hetényi nem képviselhetik egyszerre az eladó (MKB) és a vevő (PADS) érdekeit is. Értelmetlen ezért az MKB azon közlése, hogy az aukcióra azért került sor, hogy a bank „hiteles információt kapjon gyűjteményének piaci értékéről”. Hogyan adhatna erről „hiteles információt” Balog Ádám Balog Ádámnak?

Hacsak nem volt eleve lezsírozva minden.

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.