Heller Ágnes: "A gyakorlatban zsarnokság van"

Belpol

A 90 éves filozófus Schmidt Mária kritikájára is válaszol.

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsnak nyilatkozott Heller Ágnes filozófus, aki most vasárnap lesz 90 éves. Hellert kérdeztük az MTA-ügyről, a május 26-i EP-választások tétjéről és a nacionalisták erősödéséről is. Néhány részlet az interjúból:

Magyar Narancs: Nemrég jelent meg olaszul egy könyve az Orbán-rendszerről. Az orbánizmus önálló rendszer?

Heller Ágnes: Nem, ott van Erdoğan, Putyin vagy El-Sziszi Egyiptomban. Sokan vannak olyanok, akiket a többség megválaszt, majd mindig újraválaszt. Úgy tűnhet, hogy ezek demokráciák, hiszen a többség választja a kormányt, de a gyakorlatban zsarnokság van. A régi zsarnokok persze mások voltak, erőszakkal ragadták magukhoz a kormányzást. Ezt tette Mussolini, Hitler, Sztálin, de már Lenin is. Ma nincs szükség erőszakra, a tömegtársadalmakban a zsarnokok ideológiák segítségével kapják meg a többség szavazatát. Időnként persze nem járnak sikerrel, Erdoğan most elvesztett két nagyvárost, mert az ellenzék összefogott (a választásokat felügyelő török hatóság május 6-án úgy döntött, Isztambulban meg kell ismételni a helyhatósági voksolást – a szerk.). Összefogással Magyarországon is lehetett volna valamit kezdeni, de nem sikerült, pedig kisebb különbség van az ellenzéki pártok között, mint Isztambulban volt.

(...)

MN: Tényleg azt írta az olasz könyvében, hogy akár az életét is kockára téve bírálja az Orbán-rendszert?

HÁ: Nem kockáztatom az életemet, sosem írtam ilyet.

MN: Schmidt Mária könyvkritikájában olvastam.

HÁ: Nem olvasok Schmidt Máriát. De az életemet csak egyszer, 1957-ben kockáztattam. Még a késő Kádár-rendszerben is csak a szabadságomat kockáztattam, és az állásomat, amit el is vettek tőlem.

MN: Ma nem kockázatos a hatalom ellen beszélni?

HÁ: Nekem biztosan nem. 90 éves vagyok és világhírű.

MN: Sokan nincsenek ilyen kivételezett helyzetben.

HÁ: Sokan vannak olyan helyzetben, amilyenben én voltam a Kádár-korszakban. Épp a minap beszéltük Szelényi Ivánnal, hogy kérdés nélkül kockáztattuk az állásunkat, a megélhetésünket, hogy azt az álláspontot képviseljük, amit igaznak hittünk. Más ellenzékinek sem fogom azt mondani, hogy nincs joga kockáztatni a megélhetését. Az életét talán nem lenne joga, de azt jelen pillanatban Magyarországon nem kockáztatja, és azt hiszem, amíg az Európai Unió tagjai vagyunk, addig a szabadságát sem.

A teljes interjút a Magyar Narancs május 9-i lapszámában olvashatja. Ha előfizetne az újságra, itt megteheti.

Magyar Narancs - Archívum részletes

Tartalomjegyzék.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.