Pesti Központi Kerület Bíróság, Markó utca, 2015. április 2.
Előzmények
2014 áprilisában a Szabadság téren „a német megszállás áldozatainak emlékére” állítandó emlékmű társadalmat megosztó és múlthamisító üzenetét feltáró polgári engedetlenkedők közt utolsóként Scheili Magdolna ügyét tárgyalta a bíróság, első fokon. A többiek ügye mára már lezárult: voltak, akik ellen ejtették a vádat, voltak, akik megrovásban részesültek, és voltak, akik dacból vagy feledékenységből nem fellebbeztek: utóbbiak pénzbírságot fizettek, ketten közülük adakozásból állták a cechet.
A vádlott
| ||
A rongálás tényét nem ismerte el – de a firkálásét igen, melyet szándékegységben ketten követtek el, a véleménynyilvánítási szabadság jegyében. Scheili Magdolna élettársával, Farádi Gáborral együtt fújta fel a plusz két felkiáltójelet az építkezési fóliára egy korábban, másvalaki által felspréjzett felirat végére, mely így szólt:
Say no to the falsification of history, national poisement, deniing of the hungarian holocaust!
Az ügyésznő
Feketére lakkozott körömmel kicsit a Harry Pottert idézi – plusz a talár, ami a földet söpri ültében. A rongálás minősítését fenntartja, szerinte a véleménynyilvánítás határa a magán- és/vagy köztulajdon sérthetetlensége. Mivel az építkezési fólián kár esett, ezért a falfirkával megvalósuló bűntény elkövetése miatt kér hatósági megrovást, miközben a vádlottra nem néz.
Az ügyvezető igazgató
„Takarófólia, állványfólia… mi így hívjuk, zsargonban. Leírva még így nem láttam.”
A tanúként megidézett építtető-kivitelező cég ügyvezető igazgatóját a bírónő hosszasan faggatja a megrongált fólia méretéről, anyagáról. Nejlon volt-e (mint az övé, mikor odahaza építkezett) vagy valami más, mert, mint elnézi a laptopján levő képet, a Szabadság térinek az alja rojtos, tehát szőve van. Mintha azt sugallná, hogy értékesebb annál, hogy elbagatellizálja bárki is a kárt.
A tanú nem tudja, milyen állagú volt a fólia, új-e vagy régi, hibás vagy hibátlan: nem volt jelen az eseménynél. Kártérítési igénnyel cége nem él. A bírónő unszolására kiszámolja, hogy a cca. 25 nm műanyag 7500 forintnál valamivel kisebb értékű volt. Nem tudja, mi lett a fólia további sorsa.
| ||
Nyomozói észlelés 1.
„A buszban ültünk, mikor mobilon beszóltak, hogy menni kell a térre.”
A tanúként szólított nyomozó elmondja, hogy kettesével kellett figyelniük egy-egy embert, akiket az alezredes kiszúrt mint feltűnően aktívakat. Őket aztán, mielőtt elhagyták volna a teret, igazoltatni kellett, majd feljelentést tenni ellenük. A tanú először nem emlékszik a vádlottra („olyan régen volt”), aztán valami mégis rémlik neki. A vádlott viszont emlékszik rá – nagydarab férfi, nem könnyen felejthető. A tárgyalás végén a nyomozó széles mosollyal búcsúzik a vádlottól és társaitól, reményét fejezve ki, hogy még találkoznak. Invitálja is valaki a kordonbontás közelgő egyéves évfordulójára, április 8–ra, de a rendőrnek koncertje lesz, mint mondja, a Bazilikában. Trombitás ugyanis a katonazenekarban, ahová még akkor került, mielőtt rendőrnek állt volna.
Nyomozói észlelés 2.
„Ki fizeti meg a költségeimet?!”
A másik, szintén tanúnak behívott nyomozó nem tudja, miért van beidézve: nem emlékszik, hogy festékszórózott volna valaki, de a vádlottat felismeri. Kicsit flegma, kicsit ellenséges a bírónővel – kicsit mintha hozzánk húzna. A szünetben a mobiljáról kutyás képeket mutat – kutyamentő, mint kiderül. Ideges, mert autóval jött a világvégéről (valamelyik külső kerületből), s hogy a parkolással együtt többe van neki ez az egész, semhogy megérné. Végül nem enged a hatvannyolcból: a bírónő nyögvenyelősen kiszámoltatja a gyorsíró segéderővel, kilométerre, parkolási órákra, mennyi az annyi. Két és fél órája tart a tárgyalás. A legvégén az összeget mint perköltséget az ítélet a vádlott nyakába varrja az ítélettel.
A tettestárs
„Ön biztos jobban tudja, miért vagyunk itt, mint mi.” (Bírónő a tanúhoz, mosolyogva)
A tanú (aki már felmentettként tanúskodik, valamint közeli hozzátartozóként, lévén élettárs) megerősíti, hogy a feliratozást szándékegységben követték el a vádlottal, a véleménynyilvánítási szabadság jegyében. A mobiljáról mutatja a bírónőnek, milyen állapotban volt a fólia, azaz eleve használt, piszkos, tehát értékcsökkent, ha már.
| ||
Bizonyítás
„Nem látunk semmi olyat, amire oda kéne figyelnünk.” (Bírónő)
Videót nézünk a bírónő laptopjáról: a bejelentett tüntetést rögzítő szolgálati felvételen egy jobbikos durván anyázik a kordonbontókra, mire a rendőrök elvezetik. Sem a vádlott nem szerepel a videón, sem a vizsgált esemény.
A bírónő csalódott: szünetet kér, hogy a két felkiáltójelet kiváltó falfirka – amúgy már lezárult – ügyében folytatott tárgyalás jegyzőkönyvét átfaxoltassa a vád képviselőjével.
Szünet után az ügyvédnő a szabálysértési határt nem meghaladó mértékű károkozás és a véleménynyilvánítási szabadság okán az eljárás megszüntetését kéri.
Az ügyésznő egy 1989-es törvényre hivatkozik: a falfirka a társadalomra veszélyes mint a magán- és/vagy köztulajdon ellen irányuló tett – ezért felminősítteti a szabálysértést bűncselekménnyé.
Az ügyvédnő szerint a takarófólia nem fal, tehát a ráírt szöveg sem falfirka – a bírónő szerint a vonat sem fal, mégis bűntény a ráfirkálás etc.
Az ítélet
A vádlott rongálás vétségében bűnös. Fellebbezésnek helye van – a vádlott fellebbez.
