Nem lényegtelen fordulat történt a Horn Gyula karhatalmista múltjáról szóló dokumentumok ügyében, amióta e hasábokon megkíséreltük összefoglalni a szövevényes történet lényegét (lásd: Láthatatlan írás, MaNcs, 1998. július 23.). Kiderült, ki volt az a személy, aki 1993 novemberében az akkori, MDF-irányítású Honvédelmi Minisztérium (HM) valamelyik máig kiderítetlen vezetőjének felkérésére bement a HM Központi Irattárába, és elvitte Horn tiszti szolgálati adatlapját, valamint kézzel írt önéletrajz-kiegészítését, amelyből kiderül: a politikus nem 1956. december 12-től, hanem már november közepétől karhatalmista volt. Ami csak azért érdekes, mert lehet, hogy Horn karhatalmistaként volt ott a december 6-i, Nyugati pályaudvar előtti, vörös zászlós tüntetésen, ahol a pufajkások és a szovjetek egy sortűz során öt embert megöltek.
Hol nincs?
Mint megírtuk, az okmányok létéről egyetlen bizonyíték van: Kubinyi Ferenc közölte őket facsimile Vaskorona című művében, lelőhelyükön, a HM irattárában azonban nem találni az eredetiket. Kubinyi 1993-ban nyomást gyakorolt a HM irattárvezetőjére az iratok kiadására könyve megírásához, ámde csak az ismeretlen, magas rangú, baráti HM-vezető letelefonálására kaphatott (szelektív) betekintést Horn múltjába. A Narancs kérdésére most a szerző özvegye, Kubinyi Zsuzsa megerősítette, hogy őnáluk nincsenek iratok, kizárt tehát az a verzió, hogy "ottfelejtődtek". Kubinyi Zsuzsa egyben felhívta a figyelmünket arra is, hogy férje nem kapott kézhez eredeti okmányokat, csak (kitakart) fénymásolatokat.
A Deport ´56 civil szervezet feljelentésére közvetlenül cikkünk megjelenése után a Budapesti Katonai Ügyészség megkereste a HM Központi Irattárának igazgatóját, Csárády József ezredest, és írásban felvilágosítást kért tőle arról, ki és mikor kérte ki az irattárból az ominózus pakkot. Csárády úr azt mondta el az ügyészségnek, amit előtte a Narancsnak is, hogy tudniillik telefonon szólt le neki a magas rangú HM-vezető, és küldött futárt a Horn-iratcsomagért (szakzsargonban: "anyaggyűjtőért").
Egy informátorunk szerint egyébként nem miniszteri, hanem államtitkári szinten kell keresni a lehetséges Kubinyi-barát HM-vezető személyét. Szóba jöhet tehát a két politikai államtitkár: Raffay Ernő (igaz, ő ´93 februárjában távozott) és utóda, Szendrei László (ő kérdésünkre azt mondta, segítették Kubinyi és mások kutatásait, de nem tud a Horn-iratok ügyéről), valamint a két közigazgatási államtitkár, Annus Antal és Joó Rudolf.
Az ügyészségnek Csárády úr meg is nevezte a futárt: 1993 novemberében Strausz Sándor alezredes vitte át az iratokat a HM-be, ahol lefénymásolták őket a kutatási engedéllyel rendelkező Kubinyinak. Kubinyi Zsuzsa kérdésünkre azt is elmondta: férje ilyen nevű emberrel kapcsolatot nem tartott, a regiszterében sem szerepel Strausz neve. Megkerestük Strausz Sándort is, ő azonban jelenleg nem kívánt nyilatkozni, mivel nyaralásából visszatérve előbb tájékozódni szeretne a kialakult helyzetről.
Rutinos iratkezelő, futár, vesztegető
A Narancs információja szerint Strausz Sándor nyugalmazott alezredes két szempontból is érdekes szereplője a történetnek. Egyrészt annak idején egyik vezetője volt a HM Rehabilitációs Bizottságának, amely leginkább Horthy-korszakbeli meghurcolt katonatiszteket rehabilitált. A bizottságnak Strausz volt az úgynevezett katonai ügyintézője, tehát Szőke László MDF-politikus helyetteseként ő volt az, aki a rehabilitálandó személyekről az irattárakból és archívumokból bekérette a személyi dokumentumokat (nem pedig fénymásolatokat). "Strausz vette át az iratokat, és rakta őket aztán a HM páncélszekrényébe", mondta kérdésünkre Strausz egyik volt kollégája. Horn Gyula persze nem volt rehabilitálandó személy, úgyhogy Strausz itt valószínűleg mint rutinos iratkezelő került képbe.
Másrészt úgy tudjuk, a Horn-iratok elszállítója főszereplője volt egy tavalyi katonai vesztegetési ügynek is. Decemberben derült fény arra, hogy Strausz és felettese HM-logisztikai vezetőkként megpróbáltak rávenni egy várpalotai lőteret kontrolláló őrző-védő céget arra, hogy tejeljenek nekik, ha jövőre is őrizni-védeni akarnak. Információnk szerint az ügyben idén áprilisban jogerős ítéletet hozott a Katonai Bíróság: előrehaladott korára való tekintettel felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a "vesztegető ezredest", ahogy az őrző-védő cégnél nevezték.
Hiba volna azonban Strauszra fókuszálni, hiszen a Horn-ügyben ő csak futár volt. Ráadásul amikor a rehabilitációs papírokat intézte, minden esetben szigorúan aláírta az átvételi elismervényt. Esetünkben azonban szóbeli megkeresés, azaz egyszerű letelefonálás történt, és Csárády József kérdésünkre ismét megerősítette: ő jogszerűen járt el, amikor 1993-ban nem firtatta az írásos kérelmet. "Akkoriban ugyanis még érvényben volt a Magyar Néphadsereg Általános Ügyviteli Szabályzata, amely nem nevezte meg pontosan, de nem is zárta ki a szóbeli utasításokat." A pártállami belső katonai szabályzatot csak hét évvel a rendszerváltás után, 1996-ban iktatták ki - tudtuk meg.
Még egy fejlemény
Keleti György volt honvédelmi miniszter megerősítette azon információnkat, hogy a belső szabályzat magas rangú HM-vezetőknek adott lehetőséget szóbeli utasításokra - ő azonban soha nem élt vele, állította. Mint elmondta, azért adta át a fellelhető Horn-iratokat az átvilágító bíráknak, mert a bírák csak a létező okmányokat kérték, a miniszter pedig nem nyomozó hatóság, ő nem kutatta, hová tűntek a Für-korszakban az akták. Információnk szerint egyébként az átvilágító bírók a HM Központi Irattáron kívül kaptak dokumentumokat a két HM-hírszerző szervtől, a Katonai Biztonsági Hivataltól és a Katonai Felderítő Hivataltól is.
"Továbbra is két szálon fut az ügy: a Legfőbb Ügyészség elrendelte, hogy a KBI, illetve az utóda nyomozzon a Genfi Konvencióba ütköző, háborús bűntett alapos gyanúja miatt Földes Lászlóék ellen, ebből azonban kivették Horn Gyulát. Másrészt a Katonai Főügyészség ismételt határozatára a Budapesti Katonai Ügyészség nyomoz az eltűnt iratok ügyében", mondta Szerdahelyi Szabolcs, a Deport ´56 elnöke a Narancsnak. Mint az ügyészségek egymást követő határozataiból kiderül, a két katonai ügyészség között szinte hatalmi harc dúl a nyomozás leállításáért, illetve folytatásáért.
A legutolsó fejlemény: egy július 24-i keltezésű határozatban a Budapesti Katonai Ügyészség (ismételten) megtagadta a nyomozást, mondván, "önmagában az a tény, hogy a keresett iratok a megjelölt helyen nem álltak rendelkezésre, bűncselekmény alapos gyanúját nem kelti". A Deport ´56 panasszal élt, a Katonai Főügyészség augusztus 13-i határozata pedig (ismételten) a nyomozás lefolytatását rendelte el, mivel igenis nem zárható ki az okirattal való visszaélés gyanúja, "figyelemmel arra is, hogy az állítólagos iratok illetéktelen személyhez kerültek". Ez viszont csak nyomozás útján deríthető ki.
Lapzártakor mindenesetre a Budapesti Katonai Ügyészség vezetője megerősítette, hogy a felettes szerv hatására nem zárják le a nyomozást, tovább vizsgálják, terhel-e valakit büntetőjogi felelősség a Horn-akták eltüntetéséért. Székely ezredes jó hírről számolhatott be a Narancsnak: "Azt legalább már tudjuk, hogy az akták a HM-ben vannak."
Seres László
