Horn Gyula ´56-os múltja: Láthatatlan írás III.

szerző
- seres -
publikálva
1998/50. (12. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Néhány hete kissé elhamarkodtuk a címadást a hírrovatban: Lezárult a Horn-ügy, írtuk, pedig dehogy. Sejthettük volna, hogy a szabályos oknyomozást végző Deport ´56 ezúttal sem hagyja annyiban a katonai ügyészség döntését, és ismét panasszal él a nyomozás leállításával szemben. Igazuk is lett, a vizsgálat folytatódik. Kisvártatva új komponenssel bővült a szerteágazó sztori: a Pénzügyminisztériumban előkerült egy Horn-dosszié.

Néhány hete kissé elhamarkodtuk a címadást a hírrovatban: Lezárult a Horn-ügy, írtuk, pedig dehogy. Sejthettük volna, hogy a szabályos oknyomozást végző Deport ´56 ezúttal sem hagyja annyiban a katonai ügyészség döntését, és ismét panasszal él a nyomozás leállításával szemben. Igazuk is lett, a vizsgálat folytatódik. Kisvártatva új komponenssel bővült a szerteágazó sztori: a Pénzügyminisztériumban előkerült egy Horn-dosszié.

Ha valaki nem követte volna teljes részletességgel a Horn-akták szappanoperájának mindegyik epizódját, röviden az előző két rész tartalmából (Láthatatlan írás I., II., Magyar Narancs 1998. július 23. és augusztus 20.): két, egymásnak ellentmondó életrajzi adat miatt nem egyértelmű, mikor lépett be Horn Gyula 1956-ban a forradalmat leverő karhatalmisták közé, november vagy december közepén. Ez annyiban érdekes, hogy Horn saját elmondása szerint is ott volt december 6-án a Nyugati pályaudvar előtti MSZMP-tüntetésen, ahol egy sortűz során megöltek öt embert. Kérdés, hogy karhatalmistaként vagy csak "szimpatizánsként".

Az akkori miniszterelnök átvilágítása nem hozott eredményt, mert a bíráknak nem lehetett betekintésük Horn tiszti szolgálati adatlapjába és kézzel írt önéletrajzába - az okmányok ugyanis 1993 novemberében eltűntek a Honvédelmi Minisztérium (HM) Központi Irattárából, csak Kubinyi Ferenc Vaskorona című művében bukkannak fel facsimilében.

A Budapesti Katonai Ügyészségen szeptember elején lefolytatott meghallgatások információnk szerint ellentmondásos eredményhez vezettek. Csárádi József, a HM irattárának vezetője és Strausz Sándor nyugállományú ezredes, az akták elszállítója abban egyetértett, hogy Strausz Szőke László, a HM akkori Rehabilitációs Bizottságának elnöke számára vette kézhez a Horn-dossziét az irattárban. Szőke a Történelmi Igazságtételi Bizottságnak volt ezzel segítségére, amely az ´56-os sortüzekkel kapcsolatban vizsgálódott. (Eddig az volt a gyanú, hogy Kubinyi kérette ki a HM-ből a papírokat, mert eljutottak hozzá a fénymásolatok.) Csárádi, úgy tudjuk, azt állította, személyesen adta át az "anyaggyűjtőt" Strausznak. Strausz viszont azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy Csárádi egy beosztottjával hozatta ki az aktát az irattárból. A két memória abban is eltér - és ez az igazán lényeges kérdés -, vajon valóban visszavitte-e Strausz az iratokat még aznap, ahogy ő állítja, vagy nem (ezt mondja Csárádi, akit lapzártáig sajnos nem tudtunk elérni). Az ellentmondást információnk szerint a két személy szembesítése sem oldotta fel.

A Deport ´56 közleményben kiadott kérdése szinte magától értetődik: ha Strausz nem vitte vissza a Horn-iratokat, akkor az irattár vezetője miért nem kezdte el keresni vagy számon kérni őket az elmúlt évek során? A Deport mindenesetre úgy látta jónak, hogy állást foglaljon az ügyben, és "hivatali visszaéléssel" vádolja meg a HM irattárának vezetőjét. A HM Hadkiegészítő Parancsnokság pedig arról tájékoztatta a Deportot, hogy Horn tiszti szolgálati adatlapját a 70-es években csak hiteles okmányok alapján, az érintett személy jelenlétében lehetett kitölteni - egy plusz érv a november 15-i belépési dátum mellett. A Katonai Főügyészség mindenesetre a nyomozás folytatását rendelte el az új információk birtokában.

Közben új szál került elő az ügyben, amely már eddig is kiszúrhatta volna az ember szemét (képzavar). Horn 1956-ban és utána a Pénzügyminisztériumban dolgozott, logikus tehát, hogy kell lennie róla személyzeti anyagnak a PM-ben. Volt is. Erre mellesleg maga az érintett hívta fel a figyelmet egy igen emocionális november 7-i Magyar Nemzet-interjúban. "Minden papír bizonyítja, csak utána kell nézni a Pénzügyminisztériumban meg a Belügyminisztériumban, hogy én semmiképpen sem vehettem részt karhatalmistaként azon az eseményen, mert később léptem be a szolgálatba. (...) A mostani kampány is hazugság" - közölte Horn Gyula, aki a múltját firtató kérdésre így reagált: "Ez a világ legnagyobb szemétsége. Tudniillik minket ütöttek-vertek ott a Nyugatinál." Ezt sem tudtuk eddig (és nincs a Cölöpökben), hogy a nem pufajkás Hornt ütötte-verte a tömeg egy, az MSZMP által szervezett provokációs tüntetésen.

A Deport ´56 elnöke, Szerdahelyi Szabolcs kérdésünkre elmondta: az interjú után valóban megkeresték a PM irattárának vezetőjét, maradt-e náluk bármilyen Horn-irat. Rozsné Somogyi Ildikó hamarosan arról számolhatott be a civil szervezet vezetőjének, hogy találtak egy Hornról szóló személyi anyagot, és ezt át is adta a Humánpolitikai Főosztálynak. A MaNcs ott azt az információt kapta, hogy nem nyilatkozhatnak az akta tartalmáról, de a törvény bármilyen betekintést Horn engedélyéhez köt. A PM sajtófőnöke, Prickler Ferenc ezenkívül érdeklődésünkre elmondta: az iratoknak csak egy kis részét őrzik a minisztériumban, a többit a volt személyzeti osztály átküldte az MSZMP Központi Bizottságának - hogy mit és mikor, egyelőre nem tudni.

A Deport mindenesetre levélben kérte Járai Zsigmond minisztert, vizsgáltassa ki a PM-ben régen és ma őrzött iratok sorsát, és újabb beadványt nyújtott be a Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatalának, amelyben kérte, terjesszék ki a Nyugati előtti sortűz ügyének nyomozását Horn Gyulára is (Hornt korábban éppen a hiányzó iratok miatt kivonták ebből a körből). A történelem malmai tovább őrülnek, a Horn-szappanopera érdeklődés hiányában folytatódik.

- seres -

szerző
- seres -
publikálva
1998/50. (12. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra