Horn Gyula ´56-os múltja: Láthatatlan írás III.

  • - seres -
  • 1998. december 10.

Belpol

Néhány hete kissé elhamarkodtuk a címadást a hírrovatban: Lezárult a Horn-ügy, írtuk, pedig dehogy. Sejthettük volna, hogy a szabályos oknyomozást végző Deport ´56 ezúttal sem hagyja annyiban a katonai ügyészség döntését, és ismét panasszal él a nyomozás leállításával szemben. Igazuk is lett, a vizsgálat folytatódik. Kisvártatva új komponenssel bővült a szerteágazó sztori: a Pénzügyminisztériumban előkerült egy Horn-dosszié.
Néhány hete kissé elhamarkodtuk a címadást a hírrovatban: Lezárult a Horn-ügy, írtuk, pedig dehogy. Sejthettük volna, hogy a szabályos oknyomozást végző Deport ´56 ezúttal sem hagyja annyiban a katonai ügyészség döntését, és ismét panasszal él a nyomozás leállításával szemben. Igazuk is lett, a vizsgálat folytatódik. Kisvártatva új komponenssel bővült a szerteágazó sztori: a Pénzügyminisztériumban előkerült egy Horn-dosszié.

Ha valaki nem követte volna teljes részletességgel a Horn-akták szappanoperájának mindegyik epizódját, röviden az előző két rész tartalmából (Láthatatlan írás I., II., Magyar Narancs 1998. július 23. és augusztus 20.): két, egymásnak ellentmondó életrajzi adat miatt nem egyértelmű, mikor lépett be Horn Gyula 1956-ban a forradalmat leverő karhatalmisták közé, november vagy december közepén. Ez annyiban érdekes, hogy Horn saját elmondása szerint is ott volt december 6-án a Nyugati pályaudvar előtti MSZMP-tüntetésen, ahol egy sortűz során megöltek öt embert. Kérdés, hogy karhatalmistaként vagy csak "szimpatizánsként".

Az akkori miniszterelnök átvilágítása nem hozott eredményt, mert a bíráknak nem lehetett betekintésük Horn tiszti szolgálati adatlapjába és kézzel írt önéletrajzába - az okmányok ugyanis 1993 novemberében eltűntek a Honvédelmi Minisztérium (HM) Központi Irattárából, csak Kubinyi Ferenc Vaskorona című művében bukkannak fel facsimilében.

A Budapesti Katonai Ügyészségen szeptember elején lefolytatott meghallgatások információnk szerint ellentmondásos eredményhez vezettek. Csárádi József, a HM irattárának vezetője és Strausz Sándor nyugállományú ezredes, az akták elszállítója abban egyetértett, hogy Strausz Szőke László, a HM akkori Rehabilitációs Bizottságának elnöke számára vette kézhez a Horn-dossziét az irattárban. Szőke a Történelmi Igazságtételi Bizottságnak volt ezzel segítségére, amely az ´56-os sortüzekkel kapcsolatban vizsgálódott. (Eddig az volt a gyanú, hogy Kubinyi kérette ki a HM-ből a papírokat, mert eljutottak hozzá a fénymásolatok.) Csárádi, úgy tudjuk, azt állította, személyesen adta át az "anyaggyűjtőt" Strausznak. Strausz viszont azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy Csárádi egy beosztottjával hozatta ki az aktát az irattárból. A két memória abban is eltér - és ez az igazán lényeges kérdés -, vajon valóban visszavitte-e Strausz az iratokat még aznap, ahogy ő állítja, vagy nem (ezt mondja Csárádi, akit lapzártáig sajnos nem tudtunk elérni). Az ellentmondást információnk szerint a két személy szembesítése sem oldotta fel.

A Deport ´56 közleményben kiadott kérdése szinte magától értetődik: ha Strausz nem vitte vissza a Horn-iratokat, akkor az irattár vezetője miért nem kezdte el keresni vagy számon kérni őket az elmúlt évek során? A Deport mindenesetre úgy látta jónak, hogy állást foglaljon az ügyben, és "hivatali visszaéléssel" vádolja meg a HM irattárának vezetőjét. A HM Hadkiegészítő Parancsnokság pedig arról tájékoztatta a Deportot, hogy Horn tiszti szolgálati adatlapját a 70-es években csak hiteles okmányok alapján, az érintett személy jelenlétében lehetett kitölteni - egy plusz érv a november 15-i belépési dátum mellett. A Katonai Főügyészség mindenesetre a nyomozás folytatását rendelte el az új információk birtokában.

Közben új szál került elő az ügyben, amely már eddig is kiszúrhatta volna az ember szemét (képzavar). Horn 1956-ban és utána a Pénzügyminisztériumban dolgozott, logikus tehát, hogy kell lennie róla személyzeti anyagnak a PM-ben. Volt is. Erre mellesleg maga az érintett hívta fel a figyelmet egy igen emocionális november 7-i Magyar Nemzet-interjúban. "Minden papír bizonyítja, csak utána kell nézni a Pénzügyminisztériumban meg a Belügyminisztériumban, hogy én semmiképpen sem vehettem részt karhatalmistaként azon az eseményen, mert később léptem be a szolgálatba. (...) A mostani kampány is hazugság" - közölte Horn Gyula, aki a múltját firtató kérdésre így reagált: "Ez a világ legnagyobb szemétsége. Tudniillik minket ütöttek-vertek ott a Nyugatinál." Ezt sem tudtuk eddig (és nincs a Cölöpökben), hogy a nem pufajkás Hornt ütötte-verte a tömeg egy, az MSZMP által szervezett provokációs tüntetésen.

A Deport ´56 elnöke, Szerdahelyi Szabolcs kérdésünkre elmondta: az interjú után valóban megkeresték a PM irattárának vezetőjét, maradt-e náluk bármilyen Horn-irat. Rozsné Somogyi Ildikó hamarosan arról számolhatott be a civil szervezet vezetőjének, hogy találtak egy Hornról szóló személyi anyagot, és ezt át is adta a Humánpolitikai Főosztálynak. A MaNcs ott azt az információt kapta, hogy nem nyilatkozhatnak az akta tartalmáról, de a törvény bármilyen betekintést Horn engedélyéhez köt. A PM sajtófőnöke, Prickler Ferenc ezenkívül érdeklődésünkre elmondta: az iratoknak csak egy kis részét őrzik a minisztériumban, a többit a volt személyzeti osztály átküldte az MSZMP Központi Bizottságának - hogy mit és mikor, egyelőre nem tudni.

A Deport mindenesetre levélben kérte Járai Zsigmond minisztert, vizsgáltassa ki a PM-ben régen és ma őrzött iratok sorsát, és újabb beadványt nyújtott be a Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatalának, amelyben kérte, terjesszék ki a Nyugati előtti sortűz ügyének nyomozását Horn Gyulára is (Hornt korábban éppen a hiányzó iratok miatt kivonták ebből a körből). A történelem malmai tovább őrülnek, a Horn-szappanopera érdeklődés hiányában folytatódik.

- seres -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.