Horn Gyula ´56-os múltja: Láthatatlan írás III.

  • - seres -
  • 1998. december 10.

Belpol

Néhány hete kissé elhamarkodtuk a címadást a hírrovatban: Lezárult a Horn-ügy, írtuk, pedig dehogy. Sejthettük volna, hogy a szabályos oknyomozást végző Deport ´56 ezúttal sem hagyja annyiban a katonai ügyészség döntését, és ismét panasszal él a nyomozás leállításával szemben. Igazuk is lett, a vizsgálat folytatódik. Kisvártatva új komponenssel bővült a szerteágazó sztori: a Pénzügyminisztériumban előkerült egy Horn-dosszié.
Néhány hete kissé elhamarkodtuk a címadást a hírrovatban: Lezárult a Horn-ügy, írtuk, pedig dehogy. Sejthettük volna, hogy a szabályos oknyomozást végző Deport ´56 ezúttal sem hagyja annyiban a katonai ügyészség döntését, és ismét panasszal él a nyomozás leállításával szemben. Igazuk is lett, a vizsgálat folytatódik. Kisvártatva új komponenssel bővült a szerteágazó sztori: a Pénzügyminisztériumban előkerült egy Horn-dosszié.

Ha valaki nem követte volna teljes részletességgel a Horn-akták szappanoperájának mindegyik epizódját, röviden az előző két rész tartalmából (Láthatatlan írás I., II., Magyar Narancs 1998. július 23. és augusztus 20.): két, egymásnak ellentmondó életrajzi adat miatt nem egyértelmű, mikor lépett be Horn Gyula 1956-ban a forradalmat leverő karhatalmisták közé, november vagy december közepén. Ez annyiban érdekes, hogy Horn saját elmondása szerint is ott volt december 6-án a Nyugati pályaudvar előtti MSZMP-tüntetésen, ahol egy sortűz során megöltek öt embert. Kérdés, hogy karhatalmistaként vagy csak "szimpatizánsként".

Az akkori miniszterelnök átvilágítása nem hozott eredményt, mert a bíráknak nem lehetett betekintésük Horn tiszti szolgálati adatlapjába és kézzel írt önéletrajzába - az okmányok ugyanis 1993 novemberében eltűntek a Honvédelmi Minisztérium (HM) Központi Irattárából, csak Kubinyi Ferenc Vaskorona című művében bukkannak fel facsimilében.

A Budapesti Katonai Ügyészségen szeptember elején lefolytatott meghallgatások információnk szerint ellentmondásos eredményhez vezettek. Csárádi József, a HM irattárának vezetője és Strausz Sándor nyugállományú ezredes, az akták elszállítója abban egyetértett, hogy Strausz Szőke László, a HM akkori Rehabilitációs Bizottságának elnöke számára vette kézhez a Horn-dossziét az irattárban. Szőke a Történelmi Igazságtételi Bizottságnak volt ezzel segítségére, amely az ´56-os sortüzekkel kapcsolatban vizsgálódott. (Eddig az volt a gyanú, hogy Kubinyi kérette ki a HM-ből a papírokat, mert eljutottak hozzá a fénymásolatok.) Csárádi, úgy tudjuk, azt állította, személyesen adta át az "anyaggyűjtőt" Strausznak. Strausz viszont azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy Csárádi egy beosztottjával hozatta ki az aktát az irattárból. A két memória abban is eltér - és ez az igazán lényeges kérdés -, vajon valóban visszavitte-e Strausz az iratokat még aznap, ahogy ő állítja, vagy nem (ezt mondja Csárádi, akit lapzártáig sajnos nem tudtunk elérni). Az ellentmondást információnk szerint a két személy szembesítése sem oldotta fel.

A Deport ´56 közleményben kiadott kérdése szinte magától értetődik: ha Strausz nem vitte vissza a Horn-iratokat, akkor az irattár vezetője miért nem kezdte el keresni vagy számon kérni őket az elmúlt évek során? A Deport mindenesetre úgy látta jónak, hogy állást foglaljon az ügyben, és "hivatali visszaéléssel" vádolja meg a HM irattárának vezetőjét. A HM Hadkiegészítő Parancsnokság pedig arról tájékoztatta a Deportot, hogy Horn tiszti szolgálati adatlapját a 70-es években csak hiteles okmányok alapján, az érintett személy jelenlétében lehetett kitölteni - egy plusz érv a november 15-i belépési dátum mellett. A Katonai Főügyészség mindenesetre a nyomozás folytatását rendelte el az új információk birtokában.

Közben új szál került elő az ügyben, amely már eddig is kiszúrhatta volna az ember szemét (képzavar). Horn 1956-ban és utána a Pénzügyminisztériumban dolgozott, logikus tehát, hogy kell lennie róla személyzeti anyagnak a PM-ben. Volt is. Erre mellesleg maga az érintett hívta fel a figyelmet egy igen emocionális november 7-i Magyar Nemzet-interjúban. "Minden papír bizonyítja, csak utána kell nézni a Pénzügyminisztériumban meg a Belügyminisztériumban, hogy én semmiképpen sem vehettem részt karhatalmistaként azon az eseményen, mert később léptem be a szolgálatba. (...) A mostani kampány is hazugság" - közölte Horn Gyula, aki a múltját firtató kérdésre így reagált: "Ez a világ legnagyobb szemétsége. Tudniillik minket ütöttek-vertek ott a Nyugatinál." Ezt sem tudtuk eddig (és nincs a Cölöpökben), hogy a nem pufajkás Hornt ütötte-verte a tömeg egy, az MSZMP által szervezett provokációs tüntetésen.

A Deport ´56 elnöke, Szerdahelyi Szabolcs kérdésünkre elmondta: az interjú után valóban megkeresték a PM irattárának vezetőjét, maradt-e náluk bármilyen Horn-irat. Rozsné Somogyi Ildikó hamarosan arról számolhatott be a civil szervezet vezetőjének, hogy találtak egy Hornról szóló személyi anyagot, és ezt át is adta a Humánpolitikai Főosztálynak. A MaNcs ott azt az információt kapta, hogy nem nyilatkozhatnak az akta tartalmáról, de a törvény bármilyen betekintést Horn engedélyéhez köt. A PM sajtófőnöke, Prickler Ferenc ezenkívül érdeklődésünkre elmondta: az iratoknak csak egy kis részét őrzik a minisztériumban, a többit a volt személyzeti osztály átküldte az MSZMP Központi Bizottságának - hogy mit és mikor, egyelőre nem tudni.

A Deport mindenesetre levélben kérte Járai Zsigmond minisztert, vizsgáltassa ki a PM-ben régen és ma őrzött iratok sorsát, és újabb beadványt nyújtott be a Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatalának, amelyben kérte, terjesszék ki a Nyugati előtti sortűz ügyének nyomozását Horn Gyulára is (Hornt korábban éppen a hiányzó iratok miatt kivonták ebből a körből). A történelem malmai tovább őrülnek, a Horn-szappanopera érdeklődés hiányában folytatódik.

- seres -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.