A Wesselényi utcában várunk a lehúzott fémredőny előtt. A többség nem múlt el húsz, gimnazisták, általános iskolások várják, hogy bejussanak a boltba, és feltöltsék készleteiket. Nincs cégér, csak egy graffiti tudatja az üzlet nevét és nyitva tartását. Nincs szüksége hírverésre: célközönsége pontosan tudja, mit árulnak. Minden kapható, ami a falfirkához kell.
Délben feltűnik az eladó, egy harminc körüli srác baseballsapkában, kapucnis pólóban, mindenkinek "hellósziával" köszön, majd felhúzza a rácsot. A pulton tömegével állnak a "kannák", a különböző márkájú és típusú spray-k, a szórófejek és egyéb eszközök. Még gumikesztyűt és szájmaszkot is vásárolhat a lelkes jelentkező. Minden adott egy bérház homlokzatának "megreformálásához".
Megint megcsináljuk
Az eladó szerint nem csak olyan arcok járnak ide, akik "illegálban nyomják", fix kuncsaftjai vannak például a képzőművészetiről, egyébként pedig az eszközök árusítása önmagában még nem bűncselekmény. Más kérdés, ha a rendőrség egy házkutatás során megtalálja a felszerelést otthon: egyetlen kanna is közvetett bizonyítékká válhat.
"Az életkor tizenhárom és huszonöt közötti" - mondja az eladó, miközben gimnazista srácokat szolgál ki. Egy kép "felfújása" nem olcsó mulatság. Egy flakon ára a festék minőségétől függően körülbelül ezer forint, egy jobb képben azonban akár 5-10 szín is előfordul.
"Miért gondolod, hogy szóba állnának veled a cégek? - kérdezi az eladó. - Max akkor fogják neked produkálni magukat, ha a kannákat kifizeted. Aki ezt tényleg komolyan nyomja, annak csak nyűg a nyilvánosság."
A teamben dolgozók hívják magukat cégnek. Minden csapatnak saját területe van, a firkákból és képekből következtetni lehet arra, hogy hol élnek a srácok. Számukra presztízskérdés, hogy minél több helyen elhelyezzék a cég aláírását - ezek a firkák egy színből állnak, gyakran filccel húzzák őket -, gyakorlatilag bárhol találkozhat velük a laikus, a tömegközlekedési eszközöktől kezdve a közterekig. Egy-egy komolyabb graffiti fújása pontos tervezést és hosszabb időt igényel. Míg a 90-es évek elején, a tagek elsősorban azt jelezték, hogy a graffitis kiválasztott egy falat, melyre a későbbiekben fújni fog, mára már mindenre kiteszik a jelüket, amerre járnak. A legtöbb firka már nem egyéneket, hanem csoportokat jelöl. Budapestnek jó pár "híres" graffitis cége van (FVF, CK stb.), az FVF például "Füves víg fiatalokat" jelöl, bár nem kötelező, hogy a rövidítés bármit is jelentsen.
"Biztos, hogy nem vagy kék?" - kérdi egy tizennégy éves srác a boltban, miközben a sorára vár, de miután sikerül megnyugtatni, kifejezetten kedélyessé válik: "Mi vagyunk a CEK" - mondja a haverja. Kiderül, hogy egy iskolába járnak, innen az ismeretség. Egy éve vannak az iparban, hárman alapítottak "céget". Azért vannak itt, mert a legutolsó balhéjukban - az iskolájuk vécéit dobták fel firkákkal - minden eszközüket lefoglalta a tanári kar. "Megint meg fogjuk csinálni - mondják nevetve. - Ehhez kell némi felszerelés." Pedig az volt a büntetés, hogy nekik kellett rendbe hozniuk a mosdókat, több délutánon festették le fehérrel előző firkáikat. "Hogy miért csináljuk meg újra? Mert meg merjük csinálni."
Ám arra a kérdésre, hogy miért tesznek taget, illetve fújnak meg falakat, nincs egyértelmű válasz. "Azért írok a HÉV-re, hogy tudják, én vagyok a főnök. Azért csináljuk, hogy jelen legyünk. Hogy mindenki tudja, az a rész a miénk." Zsebpénzükből telik festékre.
Tímár István pszichológus szerint mint minden kisközösségben, a graffitisek között is elsősorban a csoportpszichológiai motivációk állnak az ilyen cselekedetek hátterében. A firkák nem a csoporton kívülieknek készülnek, hanem azoknak, akik képesek értelmezni őket. "A csoporthoz tartozást az is erősíti, hogy minél extrémebb helyekre írják ki a nevüket, ez határozza meg a csoporthierarchiában betöltött szerepüket. - mondja Tímár, majd hozzáteszi: az egy más kérdés, hogy nekünk is szembesülnünk kell velük. Hiába próbálunk józan érveket hangoztatni, mint minden csoportban, mely egy nagyobb közösséghez képest határozza meg magát, itt sem jut el a hangunk senkihez. A falfirkák nem nekünk, de nem is ellenünk készülnek. Egyébként azért kerülnek ilyen jellegű csoportokba a gyerekek, mert unatkoznak."
Értékelés
Megegyezünk a srácokkal, hogy lefotózhatjuk őket munka közben. Hétfőn, kora délután, mivel csak matekóra után érnek rá.
A megbeszélt találka előtt ideges névtelen telefon érkezik. A hívó arról érdeklődik, hogy "biztosan nem vagyunk-e kékek, illetve nem szóltunk-e nekik, hogy jöjjenek és értékeljék a céget." Tíz perc alatt sikerül meggyőzni őket, hogy nem.
A félelmük jogos. A Fővárosi Önkormányzat sajtóirodáján elmondták: a falfirkák több milliárd forint kárt okoznak Budapestnek, hiszen nemcsak a társasházak, üzletek és épületek homlokzatának rongálásáról van szó, hanem az utcabútorok, hirdetőoszlopok, közlekedési eszközök, pályaudvarok rongálásáról is. Pontos összesítést nehéz végezni, hiszen a takarításra más-más forrásból fordítanak pénzt. Mindenesetre borítékolható, hogy a "civilekben" forr a méreg egy-egy falfirka láttán, szeretnék előkeríteni a tetteseket. A BRFK ifjúságvédelmi osztályának például már saját graffitiügyosztálya van.
"A firkászok legértőbb közönsége mi vagyunk - mondja Nahalkó József rendőr, aki úgy látja, hogy a rendőrségen nyomozási paradigmaváltás történt: míg az elmúlt években egy-egy "festmény" anonim alkotójának felkutatásával foglalkoztak, jelenleg csoportok működését követik nyomon. Egy-egy rongálás kárértéke ritkán haladja meg a 25 ezer forintot, olyan ügyekkel foglalkoznak, mely túllép az egyszerű bírságon. Akár hónapokon, éveken keresztül követik egy-egy "cég" vonulását, mire elegendő bizonyíték gyűlik össze a vádemeléshez. A kárérték ekkor már általában milliósra tehető, ilyenkor gyűjtik be a delikvenseket. "Komoly archívumunk van, szinte minden firkát dokumentálunk. A kihallgatáson általában megtörnek, és beismerik a műalkotásokat."
"Attól félünk, hogy durvulni fog a helyzet - mondja Nahalkó. - Hál' istennek nálunk még nem fajult a rivalizálás lövöldözésig a cégek között, mint Amerikában. De látunk jeleket, melyek erre az irányvonalra engednek következtetni. Egyre erőszakosabb a bandák aktivitása is: legutóbb például kisiklattak egy villamost, hogy meg tudják festeni. Erre utal, hogy előre készültek egy kamerával az esemény dokumentálásához."
A cinkotai HÉV-megállóban találkozunk a CEK tagjaival. Hosszasan figyelnek, mire oda mernek jönni hozzánk. "Ne haragudj a kék para miatt, de mostanában sok embert értékeltek." Kendővel takarják az arcukat, miközben fújják a falat. Arról álmodoznak, hogy kilépnek a névtelenség homályából, és valami "hősiessel" hívják fel magukra a figyelmet. Például egy repülő "megfújásával".
Presztízs és veszély
A graffitis szubkultúrában egy-egy falfestmény kidolgozottsága mellett jelentős esztétikai értéket képvisel, hogy hová vitte fel az alkotója. A szakma legmenőbbjei jelenleg a tömegközlekedési eszközök rongálói, mivel őrzik a vonatokat, villamosokat és HÉV-eket: itt a legnagyobb a lebukás veszélye. Egy-egy ilyen akció lebonyolítása komoly anyagi eszközöket és tervezést igényel. Az egy-két órás "fújás" során az "elkövetőknek" nemcsak az őrök pontos mozgását, de az összes lehetséges menekülési útvonalat is ismerniük kell. A cégek egyfolytában versengenek egymással a területért és hírnévért. Nem ritka, hogy egy-egy cég kirándulást szervez az ország különböző pontjaira, hogy növeljék ismertségüket. A területi összecsapások - a tettleges erőszak - ritkák, és inkább csak abból állnak, hogy belerajzolnak egymás falfirkáiba.
