Időközi parlamenti választások
A Fejér megyei 2. választókörzetben (Székesfehérvár) a szocialista Molnár Albert nyert a kisgazda Mikó Péter (FKGP-Fidesz közös jelölt) előtt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 10., fehérgyarmati választókörzetében a kisgazdapárti Lengyel János (ugyancsak FKGP-Fidesz közös jelölt) győzött az MSZP-s Nemes István és a szabaddemokrata Sértő-Radics István ellenében.
Ki mit mond?
A jelölő pártok nyilatkozatai alapján megállapítható: 1. mindenki nyertes, 2. a másik győzelme vagy az alacsony részvétellel, vagy inkorrekt kampányával magyarázható.
1. Nyert például Szabolcsban az ott egyébként harmadik SZDSZ: a majdnem 16 százalék "óriási eredmény" (Magyar Bálint pártelnök). 2. A kisgazda-Fidesz jelölt például azért vesztett Székesfehérváron, mert kevesen mentek el voksolni; Fehérgyarmaton magas volt a részvétel, lám, ott nagy fölénnyel nyertek a "polgári erők" (Várhegyi Attila, a Fidesz országos választmányának elnöke).
Az SZDSZ erős eltévedésben van, ha komolyan veszi saját kommentárját. 2002-ben - jelen állás szerint - a szabaddemokraták sorsa az első forduló pártlistás szavazatain múlik. Az eddigi három országgyűlési választás alapján viszont kijelenthető: a pártlistaválasztást a helyben mégoly népszerű jelölt személye sem befolyásolja. Vagyis a Sértő-Radics Istvánra valóban meglepően nagy számban leadott szavazatokból semmiféle következtetést nem lehet levonni a majdani listás voksokra. Ha a Gizella utcában mégis ilyesmivel kalkulálnának, úgy könnyen az MDNP sorsára juthatnak: jó néhány néppárti vezető két és fél évvel ezelőtt az időközi önkormányzati választásokon elért 10 százalék körüli eredményeiktől vérszemet kapva, ringatta magát abba az illúzióba, hogy a parlamenti választásokon gond nélkül hozva lesz az 5 százalék.
Részvétel
A mindenkori választási elemzések állandó gumicsontja, hogy a magas/alacsony részvétel kinek kedvez. 1990. március 25-én reggel, ha emlékszünk még rá, szemerkélt az eső. Ez, ugye, az SZDSZ-nek kedvezett, hisz meg lett előtte mondva, hogy tudatosak a szavazóik. Aztán meg jött, ami jött.
1998 óta az van kőbe vésve, hogy a magas részvétel a jelenlegi koalíciónak kedvező: a mostani ellenzék tábora tudatosabb, de eredményt csak alacsony szavazási hajlandóság esetén érhet el. A vasárnapi választások első blikkre valóban ezt támasztják alá, ám ha összevetjük a két forduló adatait - és megnézzük ráadásként az 1998-as eredményeket is -, érdekes dolgok derülnek ki.
1998-ban a második fordulóban a tárgyalt körzetekben meghökkentő módon adódtak össze a két oldal szavazatai, mondhatni automatikusan; számszakilag legalábbis minden erre utal. Amiből az is következik, hogy az akkori ellenzéki jelöltek (Fehérváron a fideszes Gyuricza Béla MDF-támogatással, Fehérgyarmaton az MDF-es önálló jelölt, Zilahi József - kettejük halála miatt kellett most időközi választást tartani) szavazatszerző képessége jóval meghaladta az akkori kormánypártiakéit.
2000 áprilisában már nem ez volt a helyzet: a mostani ellenzék még az elvesztett fehérgyarmati körzetben is nagyobb mértékben növelte voksainak a számát a második körben, mint a MIÉP-pel, illetve az ekkor már az MDF-fel is megtámogatott kétpárti kormánytengely. (A szocialista és az SZDSZ-es jelöltek együttesen többet is kaptak, mint a győztes kisgazda induló; ami persze nem jelenti azt, hogy Sértő-Radics esetleges visszalépése magától értetődően MSZP-győzelmet hozott volna.) Vagyis a látszat ellenére (az MSZP magas részvétel mellett lemaradt, és alacsony részvétel mellett is csak néhány százalékkal nyert) a szocialisták a gyakorlatban csont nélkül igazolták a számukra kedvező közvélemény-kutatási adatokat: az, hogy a ciklus félidejére elvettek két körzetet a Fidesztől (Siófokot tavaly, most pedig Székesfehérvárt), valamit valóban jelent.
Figyelemre méltó továbbá, hogy a második fordulóra kiszállt MDF voksai nem segítettek Székesfehérváron a kisgazda-Fidesz jelöltön, holott az első fordulóban az összes jobboldali (FKGP-Fidesz-MDF-MIÉP-KDNP) és az összes baloldali (MSZP- SZDSZ-Munkáspárt-SZDP) szavazatok aránya 53-47 volt az előbbi javára. Valamint: Székesfehérváron az abszolút esélytelen KDNP jelölt, aki az első fordulóban 1 százalékot szerzett, a második körben majdnem 2/3-ával növelte voksai számát. Nem kell persze ennek nagy feneket keríteni, ám e két tény alapján annyi azért megállapítható: Székesfehérváron a kisgazda-Fidesz jelölt azon nem MSZP-szavazók miatt bukott meg, akik nem voltak hajlandók a kisgazdákra (a Fideszre) szavazni, még a "komcsik" ellenében sem. Hogy ez a Fidesz-kisgazda tandemben való csalódás, avagy az időközi választásnak a "rendes" izgalmaihoz nem hasonlítható atmoszférája miatt történt-e így, azt a rosseb tudja.
A nevető harmadik
Az MDF szerint nyilván az előbbiről van szó: a Békejobb 2000 fedőnév alatt futó önfeltámasztási kísérlet egyik oka részint épp az a felismerés, hogy a Fidesz-kormányzat nem váltotta be minden nem MSZP-szavazó reményét. Az 1998-as második fordulós Fidesz-bázis elbitangolni kész egyedeit próbálja a szövetség révén megfogni a Fórum: hogy ilyenek vannak - s ily módon az MDF stratégiája nem légből kapott -, arra példa, ami az elmúlt két hétben történt. Az persze más kérdés, hogy a Fidesz hogyan reagál erre hosszú távon, mint ahogyan az is talány egyelőre, hogy az MDF - hasonlóan az SZDSZ-hez - képes lesz-e 2002-ben kellő mennyiségű listás szavazatra váltani elképzeléseit.
A Békejobb 2000 létrejöttének másik fő oka a kormányon eltöltött két év tapasztalata: az, hogy az MDF jobbára semmibe van véve (például Fidesz-FKGP-kormányt szokás emlegetni). "Örülök, hogy a parlamentben nem változik az ellenzéki-kormánypárti arány", reagált a Magyar Hírlapban a vasárnapi eredményekre Balsai István, az MDF frakcióvezetője.
Hogyan? Egy kormánypárti politikusnak nem akkor kellene örülnie, ha mindkét helyen a koalíciós jelölt futott volna be? És mit jelent Balsai megjegyzése annak tükrében, hogy már az első forduló után biztosra lehetett venni a kisgazdapárti jelölt fehérgyarmati győzelmét?
A mondat ebben a kontextusban azt jelenti: Balsai István örül, hogy Székesfehérváron nem a kisgazdapárti induló nyert. A két választásnak ugyanis volt tétje, különösen a fórum számára: vasárnap előtt a koalíciónak - nem számítva a csendestárs MIÉP-et és a függetleneket - az MDF nélkül nem volt meg az abszolút többsége. Ez a helyzet - éppen a Székesfehérváron győztes ellenzéki induló miatt - április 16. után is így marad. (Lásd mellékelt táblázatunkat.)
Jöjjön el
Az MDF alkupozíciója 1998 nyarához képest erősödött; a kisgazdapárté, ha nem javult is, de nem is romlott. A koalícióban a legrosszabb helyzete a Fidesznek van. Változatlanul. És nyilván ez is oka volt annak, hogy nem verte magát egyik időközi választáson sem amiatt, hogy saját jelöltet állítson: ahhoz ugyanis, hogy pozíciójában minőségi javulás mutatkozzon, ötven újabb fideszes képviselő kellene, nem egy-kettő.
A Fidesznek már nem csupán Torgyán József szeszélyeit kell megértéssel kezelnie (aki rendre kíméletlenül, a koalíciós szolidaritás leghalványabb jele nélkül nyújtja be a számlát azért, hogy Orbán nélküle nem kormányozhatna), hanem adott esetben az MDF óhajait is illik az eddigieknél komolyabban vennie; ez akkor sem örömteli fejlemény a legnagyobb kormánypárt számára, ha sejthető: az MDF különutas próbálkozásaival együtt is kiszámíthatóbb és józanabb partner, mint az FKGP. Hogy az Orbán-Kövér páros tudja-e kezelni e helyzetet, az legkésőbb az idei költségvetés szavazásakor eldől: és csodálkoznánk, ha a mértéktartónak eddig sem nevezhető agrártárca nem állna elő lehetetlen igényekkel, de az MDF adóelképzelései is okozhatnak fejtörést a Fidesz-agytrösztnek. Még az is előfordulhat, hogy - amennyiben a MIÉP-et nem sikerülne bevetni - kénytelenek lesznek a frakcióból kivágott Szabó vagy Helmeczy képviselőknél kuncsorogni azért az egy nyomorult voksért, ami az 50 százalék plusz egy szavazathoz kell.
Ami biztos: a koalíció törékenyebb, mint két évvel ezelőtti indulásakor. Az Orbán-Torgyán-presztízsküzdelem mellett potenciális - s most már tétre menő - konfliktusforrásként megjelent a Fidesz-MDF- s még inkább az FKGP-MDF-viszony. (Különösen ez utóbbi lehet komoly instabilitási tényező, gondoljunk csak a kettejük közti durva kampányra az időköziken. De, mint fentebb utaltunk rá, tényezők lehetnek olykor-olykor a függetlenek is: Kövérnek velük is jóba illik lennie.) Ebben a helyzetben a MIÉP voksai még fontosabbak lehetnek, és Csurka várhatóan még többször játszhatja el az antikommunista, magyar érdekű magyar kormányt kéretlenül is megmentő szerepét.
Per pillanat ez van. És egyre világosabban látszik, mi az ára annak, hogy Magyarország miniszterelnökét Orbán Viktornak hívhassák.
Bundula István
Az országgyűlési
mandátumok megoszlása
| 1998. 09. 30. | 2000. 04. 17. | |||
| Fidesz | 148 | 38,34 % | 144 | 37,3 % |
| FKGP | 48 | 12,44 % | 49 | 12,7% |
| MDF | 17 | 4,4 % | 16 | 4,15 % |
| MIÉP | 14 | 3,63 % | 12 | 3,1 % |
| Független | 1 | 0,26 % | 5 | 1,3 % |
| MSZP | 134 | 34,72 % | 136 | 35,23 % |
| SZDSZ | 24 | 6,22 % | 24 | 6,22 % |
| Összesen: | 386 | 100 % | 386 | 100 % |
