Időközi választások Székesfehérváron: Kinek a Viniczaija?

szerző
Varró Szilvia
publikálva
1999/41. (10. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A szélsőjobbal megspékelve is vesztett a siófoki koalíciós jelölt a szocialistával szemben, érvénytelen volt viszont a választás Székesfehérváron, hiába áldozta fel magát az MDF-es jelölt a koalíció oltárán, és hiába tett újabb gesztust a polgári jobboldal felé Csurka István. A szabaddemokraták mindkét helyen átlagosan 45 százalékkal maradtak le az őket megelőző jelölttől.

A szélsőjobbal megspékelve is vesztett a siófoki koalíciós jelölt a szocialistával szemben, érvénytelen volt viszont a választás Székesfehérváron, hiába áldozta fel magát az MDF-es jelölt a koalíció oltárán, és hiába tett újabb gesztust a polgári jobboldal felé Csurka István. A szabaddemokraták mindkét helyen átlagosan 45 százalékkal maradtak le az őket megelőző jelölttől.

Érvénytelennek bizonyultak az időközi választások a Fejér megyei 2-es számú választókerületben: a szükséges 25 helyett csak a választók 22,64 százaléka voksolt. Az első helyen a koalíciós Mikó Péter végzett, a másodikon a szocialista Molnár Albert, a harmadikon pedig a szabaddemokrata Varga Zsuzsa.

A Gyuricza Béla halálával megüresedett parlamenti helyért az első fordulóban öt jelölt indult, ám a részvételi arány csak 19 százalék volt. Akkor Molnár Albert lett az első, őt követte a kisgazda Mikó, akit támogatott a Fidesz, harmadik helyen végzett az MDNP és a Vállalkozók Pártja támogatásával induló MDF-es Viniczai Tibor, negyedik lett Varga Zsuzsa, az ötödik a MIÉP-es Papp Károly. A MIÉP mind Siófokon, mind Székesfehérváron visszaléptette jelöltjeit, Csurka lapjában arra szólította fel a szavazóit, hogy semmi esetre se szavazzanak a szocialistákra.

Söprik az utcát

A fehérvári első forduló után úgy tűnt, az MDF elérte, amit akart: kizökkentette nyugalmából az egységes jobboldalról álmodó Fideszt. A kormányzati elvárásokkal szemben ugyanis Viniczai Tibor nemigen akart visszalépni Mikó javára. A múlt hét elején azt a feltételt szabta, hogy csak akkor lép vissza, ha a koalíció támogatja őt a következő választásokon. A Fidesz ekkor kiröhögte. Orbán Viktornak az MDF-et bíráló nyilatkozata viszont arra utalt, hogy a legnagyobb kormánypárt csak látszólag közömbös a kétpólusú politikai rendszernek belengető jelölt iránt. A koalíció jelöltjét ugyanis nemcsak a város kettővel ezelőtti sikeres fideszes polgármestere, a Lockheed-ügy miatt lemondott Balsai István kampányfőnökölte, de Mikó Péter heteken át kizárólag államtitkárok meg miniszterek társaságában volt látható. Majd az egész kormány megfordult a városban: Orbán, Stumpf, Kovács Kálmán, Járai, Chikán tiszteletére kampányirodává vált a megyeháza, orvosi műszereket kapott az öregek otthona, a közúti fenntartók pedig - egyik munkatársuk szerint - úgy tisztították az utakat, mint Kádár óta soha.

A környező falvak népét 45 perces blokkokban maga Torgyán buzdította, aki az első forduló után úgy nyilatkozott, hogy a dolgos kisgazdák nem mentek el, mert a jó idő kedvezett a földeken való munkának. Pedig a környékbeli falvak népe bizony elment, és leginkább Viniczaira szavazott.

A friss szocialista Molnárt saját bevallása szerint katartikus élmény érte városi sétáin: a kampány alatt délután négytől kilencig rótta az utcákat, és életében először beszélgetett el a lakossággal. Az első fordulóban a szélsőjobbot épphogy megelőző Varga Zsuzsa megdöbbenve vette észre a múlt héten, hogy a várost egy jól felkészült csapat szisztematikusan megfosztotta a három méter magas villanyoszlopokon elhelyezett plakátjaitól.

Viniczai nem beszélgetett, és nem is panaszkodott. Etette és szórakoztatta választóit: sütött ökröt, osztott ingyenfagyit, a tévés szereplésekre meg leizzadva esett be a focimeccsekről, melyeket a néppel játszott. És közben azt akarta elhitetni, hogy van harmadik választás.

Más jövőkép

A koalícióba kegyből bevett, szerepzavarában az első évben szinte láthatatlan MDF a nyár eleje óta egyre gyakrabban próbálja artikulálni önállóságát. Ennek fontos állomása volt Székesfehérvár. Dávid Ibolya privát sajtótájékoztatói vagy a 2000-ben esedékes MDF-MDNP- unióról szőtt tervek feldobása után a lakosság egy része is jelezte, hogy nem hajlandó lenyelni a Fidesz által saját magának jól kitalált jobboldal jövőképét. Orbán feddésére Balsai István, az MDF frakcióvezetője ingerülten azt válaszolta, hogy az ő pártjának bezzeg nem voltak szódásszifonügyei, botrányai és százmilliárdos költségvetési követelései. Rövid ideig tehát úgy tűnt, feltámadt a lesajnált kétszázalékos párt. A múlt hét elején először kellett szívességet kérnie a Fidesznek az MDF-től: Orbán találkozott a legutóbbi közvélemény-kutatásokban őt megelőző Dávid Ibolyával, szerdán pedig Viniczai bejelentette, hogy nem indul. Kövér László, Orbán helyettese az egyik kereskedelmi tévében letagadta az Orbán-Dávid-találkozót: ezt a kis stiklit viszont Dávid Ibolya később "felháborítónak" nevezte.

Hogy az MDF a siófoki első forduló ismeretében, ahol az általa is támogatott koalíciós jelölt lemaradt a szocialista mögött, miért döntött mégis úgy, hogy visszaszívja a csökönyösen ismételgetett önállóságot, nem tudni. Ha ugyanis állva marad a jelöltje, akkor valószínű, hogy érvényes lett volna a választás. Csak épp lehet, hogy a szocik nyertek volna.

Tolt szekér

"Néhányan azt mondták, hogy a szocik szekértolója vagyok, ha nem lépek vissza. Mások politikai dilettánsnak neveztek, aki rövidlátása miatt nem hajlandó összefogni a jobboldal érdekében. Csak éppen Magyarországon nincs beágyazódott jobboldal. A jobboldal szavazóbázisa jóval szegmentáltabb, mint az MSZP-é" - mondta vasárnap a MaNcsnak szomorúan Viniczai Tibor.

Pedig egyes MDF-politikusok az első forduló ismeretében elégedetten dörzsölték a kezüket: végre megmutatják, hogy őket nem lehet leírni. Ám a rendszerváltás meghatározó pártjában végül mégis felülkerekedtek azok, akik csak vöröset és feketét bírnak látni. "A külső ellenféllel megvívok, de tehetetlen vagyok a belső ellenséggel szemben, hiszen ha állva maradok nem védett volna meg a pártom, és ez egyenlő a politikai mélybehullással" - mondta Viniczai. Szerinte a magyar politikai palettán igenis helye van egy nemzeti alapon szerveződő középjobb pártnak. Múlt szerdán, Dávid Ibolyával folytatott telefonbeszélgetése után döntötte csak el, hogy visszalép, miután a pártelnök arra kérte, egyelőre ne haladjanak olyan gyorsan. Boross Péter a visszalépést követően azt nyilatkozta: tudtuk ezt már a múlt héten. "Én nem tudtam" - mondta Viniczai. "Aki így látja a jövőt, annak lottóznia kéne, be is szállnék mellé az üzletbe."

Mikó Péter, a koalíció jelöltje mindenesetre biztos volt abban, hogy Viniczai visszalép, hiszen ő maga is visszalépett Gyuricza Béla javára. Amint az OVB kiírja a választást, ő újra kezdheti a kopogtatócédulák gyűjtését. Az MDF meg remélheti, hogy az országgyűlési választásokig akad még néhány Viniczaija.

Varró Szilvia

szerző
Varró Szilvia
publikálva
1999/41. (10. 13.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra