Három és fél évvel ezelőtt a józsefvárosi Blues kocsma előtt három, járőrszolgálatot teljesítő rendőr némi közelharc után előállított két kameruni fiatalembert. A kameruniak az intézkedés során nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek, és feljelentették a rendőröket, akiket - nem jogerősen - idén március elején ítélt el a bíróság. A Narancsnak az egyik intézkedő rendőr, valamint új tanúk is nyilatkoztak.augusztus 4-én 19 óra körül két fiatal, afrikai férfi állított be a kocsmába, és miután rendeltek, beszélgetni kezdtek az egyik asztalnál ülő két lánnyal. Közben az egyik lány többször elment telefonálni, a fiúk pedig idővel átültek az asztal túlsó végébe. Kisvártatva megjelent egy rendőr, a fiúkhoz ment, igazoltatni akarta őket, majd mindkettőjükkel kiment az utcára.
Itt már három, a BRFK Bevetési Főosztály Delfin osztályának hivatásos állományában lévő járőr intézkedett, azaz kényszerítő eszközök alkalmazásával próbálták a rendőrautóba tenni az afrikaiakat. Közben segítséget hívtak, így a két kameruni fiút végül külön-külön, két autóban vitték be a VIII. Kerületi Rendőrkapitányságra, ahol ruházatuk átvizsgálásakor megtalálták ideiglenes tartózkodási engedélyüket. Az is kiderült, hogy útlevelüket korábban valamilyen bűncselekmény miatt bevonták. Egyikőjükhöz a fogdára orvost kellett hívni, végül mentő szállította az Országos Traumatológiai Intézet ambulanciájára. Barátját másnap a Péterfy kórházban látták el; mindketten nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szereztek.
Belül
Sz. Krisztián, a kocsmában megjelent rendőr, akinek a segítségét húga kérte molesztálás miatt, lapunknak a következőket mondta el: "Amikor megérkeztem a kocsmába, láttam, hogy nincs inzultus, kértem a húgom, hogy ne foglalkozzon semmivel, és hazaküldtem. A helyszínen látott két külföldit igazoltatni akartam, hogy megtudjam, jogosan tartózkodnak-e Magyarországon. Ezt ők megtagadták, ezért, mivel egyikőjükkel magyarul szót tudtam érteni, kértem őket, menjenek fel az utcára." Kint újra igazoltatta őket, sikertelenül, ezért a fent várakozó két járőrtársával együtt be akarta vinni őket a kapitányságra. Mivel az afrikaiak ellenálltak, a rendőrök megpróbálták lefogni az egyiket, de Sz. Krisztián szerint erős volt, és nem nagyon bírtak vele. Hogy megbilincselhessék, könnygázspray-t használtak, majd beültették a járőrkocsiba. Mivel ekkor már tartottak a másik ellenállásától, őt is megbilincselték.
A bíróságon tanúként vallomást tevő Stanczel Adél a Narancsnak úgy fogalmazott: szerinte az afrikaiak a lányokkal ismerkedni akartak, és bár a lányok nem akartak beszélgetni velük, atrocitás, hangos szóváltás nem történt. Szerinte a rendőr a megérkezése után ugyan kérte a "paszport"-ot, de ugyanazzal a lendülettel már rángatta is fel az egyik fiút, akinek a barátja egyszerűen utánuk ment. Farkas Dávid, aki szintén tanú volt az eljárás során, ehhez hozzátette: a rendőr azonnal ráncigálni kezdte, majd kifele lökdöste a hozzá közelebb ülőt. A kameruniak feljelentésükben azt írták: igazolták magukat. A bírósági eljárás során azonban nem lehetett megállapítani, ez valóban megtörtént-e.
Kívül
Az utcai eseményeket is másképp látják a résztvevők és a nézők. A rendőrök bíróságon tett vallomásaik szerint kényszerítő eszközöket (gázspray-t, bilincset) csupán a gépkocsiba ültetés érdekében alkalmaztak, egyébként sem lábbal, sem kézzel, sem másképp nem bántották a fiúkat, ellenben közülük az egyik (akit Sz. Krisztián elsőként vezetett fel) az intézkedés közben rúgott és ütött is feléjük. Stanczel és a szintén tanúskodó Farkas Dávid szerint azonban fegyver is előkerült: az egyik rendőr a pisztolyát néhány centiméterről a rendőrautónál lévő sértett feje felé irányította; amikor ezt rendőrtársa észrevette, igyekezett őt megnyugtatni, a fegyvert pedig gyorsan elrakatni. Stanczel Adél elmondta: a rendőrök "ütötték-verték" az egyik afrikait, Farkas szerint pedig a rendőrlány, J. Bettina arra kérte kollégáit, hogy "Húzzátok lejjebb, hogy az arcát is hadd üssem!". Farkas szerint ekkor a másik két rendőr már lefogta a fiút. Sz. Krisztián járőrtársai a Narancs kérdéseire nem kívántak válaszolni, de a bíróságon mind a pisztoly elővételét, mind a bántalmazást tagadták.
Lapunk talált két olyan tanút, akiket a bíróság nem hallgatott meg: T. Gabriella a pult előtt volt, amikor az afrikai fiúk lementek. A kocsmában "nagyon kevesen voltak, ezért jól emlékszem rájuk. Vidámak voltak, miután rendeltek, leültek a két lányhoz, talán barátkozni akartak. Közben átmentem egy másik helyre, és mire visszajöttem, már az utcán verték őket, vagyis inkább az egyiket. Mindenki döbbenten állt, annyira nekik estek, pisztolyt is elővett valamelyik rendőr. A rendőrautónál lévő fiú vékony, inas volt, kezét feltartva jelezte, hogy nem akar ellenállni, de nem hagyták abba. Leginkább a rendőrnő elvakultságán lepődtem meg. Már aznap elterjedt, hogy a két lánynak köze volt a rendőrökhöz" - mondta.
N. Eszter is a pultnál állt: "A fiúknak jókedvük volt, miközben rendeltek, utána elmentek a lányok asztalához, velük is ismerkedni kezdtek. Az egyik lány felfutott telefonálni, aztán visszajött, kicsivel később lejött egy rendőr, és kivezette az afrikaiakat. Fent rángatták az egyik fiút, akivel szóváltásba is keveredtek, majd a kocsi előtt a két rendőr lefogta őt, a rendőrnő pedig rugdosni kezdte. Rémülten néztem, ismerőseim pedig gyorsan visszavittek a kocsmába, így a későbbieket nem láttam" - emlékezett vissza.
Ellentmondások
Dr. Harmathy Szabolcs, Sz. Krisztián védője a Narancsnak kifejtette: a védence ellen indult eljárás során azt kellett volna vizsgálni, hogy jogszerű volt-e az igazoltatási eljárás vagy sem; ehelyett a bíróság azt nézte, hogy rendőri bosszúról van-e szó. A nyomozó hivatal sem foglalkozott azzal, mit tehet egy rendőr akkor, ha valaki nem hajlandó igazolni magát. "Attól tartok, hogy ilyen eljárások mellett előbb-utóbb a rendőrök is elfordítják a fejüket, ha bűncselekményt látnak" - jegyezte meg. Harmathy szerint Stanczel és Farkas fiatal jogvédőként - a Magyar Helsinki Bizottsággal együtt - az ügyből egy botrányos helyzetet kevert, és mivel az ügyészség nem szívesen húz ujjat a Magyar Helsinki Bizottsággal, ezért koncként odadobta a rendőröket, hogy döntsön inkább a bíróság. Szerinte a tanúk csak arra figyelhettek fel, hogy védence felkíséri az afrikaiakat, és egyből azt gondolták, hogy "a rendőrök színes bőrűeket vernek, ok nélkül". Az ügyvéd sajnálja, hogy már több év telt el az eset óta, és a vallomásokban lévő ellentmondások nem tisztázhatók egyértelműen. Furcsának találja, hogy a kameruniak nem beszéltek soha a pisztolyról, és azt is, hogy feljelentésükben az is szerepel, hogy a fogdában is verték őket, ezt mégsem vizsgálta sem az ügyészség, sem a bíróság. "Talán mert azt nem látta szociális munkás, és lehet, hogy ugyanúgy nem történt meg, mint a pisztoly elővétele. Pisztolyról a tanúk a nagyobb nyomaték kedvéért beszélhetnek, de bármely tárgy is látszódhatott annak" - közölte lapunkkal.
Stanczel és Farkas szerint a pisztolyt azért nem láthatták az afrikai fiúk, mert már korábban lefújták őket könnygázzal. Az ügyvéd az eljárás során végig emberjogi harcosokként állította be őket, holott ők szociális munkások, külföldiek jogvédelmével soha nem foglalkoztak. A kocsmában hetente két alkalommal tájékoztató kiadványokat osztottak, így többek között a Magyar Helsinki Bizottság egyik szórólapját is. Stanczel Adél ebből egyet bedugott az egyik afrikai fiú zsebébe, a kameruniak így találták meg a jogvédő szervezetet.
Sz. Krisztián elmondta: az intézkedésről írt jelentésüket a parancsnokuk elfogadta, igaz, hogy azt H. Tamás járőrparancsnok (a harmadik intézkedő rendőr) írta egyes szám első személyben, és ő is írta alá (vagyis a jelentésből nem rekonstruálható, melyik rendőr pontosan mit tett - V. T.), de "a lényeg, hogy ki mit és miért csinált, benne van". A járőrkocsit Sz. Krisztián vezette, aki biztos benne, hogy H. Tamásnak nem mondta el, ki hívta és hova, így ő azt sem tudhatta, hogy "hozzátartozói riasztásra" mennek. "Járőrszolgálatban nincs parancsuralmi rendszer, ha én vezetek, szó nélkül arra kanyarodok, amerre szükségesnek tartom - mondta Sz. Krisztián. - Már csak azért sem tehettem semmit, mert a fejem felett lóg egy korábbi jogellenes fogva tartás és hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt felfüggesztett öt hónapos börtönbüntetés, amit még tanulórendőr koromban kaptam. Ekkor még intézkedési jogom sem volt, feladatom csupán az >>öreg rendőrökDr. Harmathy úgy látja: míg a szociális munkások szerint a rendőr nem intézkedhet akkor, amikor akar, az ő álláspontja az, hogy a rendőrnek, ha úgy gondolja, igenis joga van intézkedni. "Tökmindegy, hogy miért ment oda Sz. Krisztián, maga az igazoltatás jogszerű volt. Igaz, hogy nem szerencsés eljárni hozzátartozó esetében, de jogszabály nem tiltja. Az eljáró bíró a személyes ok miatti intézkedést nem tartotta jó indoknak, és az igazoltatás apropóját sem" - tette hozzá.
Sz. Krisztián azt állítja, nem a húga kérésére intézkedett, hiszen abban az esetben garázdaság alapos gyanúja miatt ment volna oda az afrikaiakhoz, ilyenkor pedig a rendőrnek kötelessége tanúkat keresni, és őket kihallgatni. ´ csupán igazoltatni akarta őket. "Igazoltatásnál kialakul egyfajta rendőri érzék, mely szerint lehet látni, ki a bűnöző. Számtalan körözött személyt vittem már be így" - mondta. Ha igazoltatás közben van szükség kényszerítő eszközök alkalmazására, természetesen nincs szükség tanúkra, pedig Sz. Krisztián most örülne nekik. Szerinte ugyanis általuk egyértelműen bebizonyíthatná, hogy a keletkezett sérülések a földre teperésből és a bilincselésből fakadtak, és egyikőjük sem verte az afrikaiakat sem kézzel, sem mással.
Az igazoltatási szándéknak némiképp ellentmond a második gépkocsival érkező egyik rendőr bírósági vallomása: őt arról tájékoztatták a helyszínen lévő járőrök, hogy az ekkor már megbilincselt afrikaiak korábban garázdálkodtak, és nekitámadtak a vendégeknek, illetve nem akartak fizetni és igazolni önmagukat.
Rabár András is tanúskodott a bíróságon. ´ épp akkor parkolt le az utcában, amikor a két rendőr már megpróbálta megbilincselni az egyik fiút. Szerinte 12-15 ember nézte végig az eseményeket, akik érdeklődtek az előzményekről. ´ is látta a pisztolyt, igaz, emlékei szerint azt a rendőr utóbb a térde közé fogta. A rendőrök és az ügyvéd szerint ez teljességgel elképzelhetetlen.
Ítélet, első fokon
"Az eset annyiban különleges, hogy voltak szemtanúk, akik vállalták, szükség esetén elmondják, mit láttak" - tájékoztatta a Narancsot Somogyi János, aki a Magyar Helsinki Bizottság Emberi Jogi Tanácsadó Irodájában ügyvédként segített megfogalmazni a kameruniaknak a feljelentésüket. Az irodát évente 8-10 ilyen ügyben keresik meg, de felelősségre vonás csak az esetek 10 százalékában van. Egyrészt a tanúk hiánya miatt, másrészt azért, mert az ügyészség csak akkor emel vádat, ha semmilyen kétség nem merül fel a bántalmazást illetően, miközben a bizonyítékokat saját hatáskörben értékeli is. Mivel az eljárás során a sértettek érdekeit az ügyészség képviseli, a fiatalemberekkel az iroda nem tartja a kapcsolatot. A kameruniak az eljárás idején ismeretlen helyen tartózkodtak.
Március elején első fokon H. Tamást és járőr-, valamint élettársát, J. Bettinát 6-6 hónap, 2 évre felfüggesztett fogházbüntetésre, illetve rendfokozatukban való 1-1 évre történő visszavetésre ítélték; Sz. Krisztián - a korábbi ügyével együtt - 13 hónap fogházat és 1 év közügyektől való eltiltást kapott. Tekintettel a munkahelyi véleményre és a korábbi életvezetésre, H. Tamást és J. Bettinát a bíróság úgynevezett "előzetes mentesítés" kedvezményben részesítette, azaz változatlanul büntetlen előéletűnek számítanak. Az ítélet ellen a vádlottak és az ügyészség is fellebbezett; a rendőrök jelenleg közrendvédelmi járőrszolgálatot látnak el.
Virág Tamás
