A G7 cikke járt utána, hogy mennyire irracionálisan szórja el az állam a hirdetési pénzeit. Míg a piaci logika szerint úgy érdemes hirdetni, hogy az minél több emberhez eljusson, ennek a modellnek épp az ellenkezőjére derült fény az állami hirdetések feladásánál.
A G7 a 2017-es éves beszámolókat és a tavalyi állami reklámköltéseket vetette össze, amelyből jól láthatóan kirajzolódik, hogy mind a hetilapok, mind a napilapok szintjén csak az a fontos, hogy kormányközeli lapoknál költse el az állam a milliárdokat. A kritikus lapok mindeközben egyre elzártabbak az állami és a piaci hirdetőktől is.
A legkiugróbb tény az, hogy a hetilapokban elhelyezett állami reklámokra szánt összeg 91 százaléka, 780 millió forint ment a legkisebb példányszámú újsághoz, azaz a Figyelőhöz. A cikk számításai szerint ez 11-szerese az egy évvel korábbi állami hirdetésekből befolyó összegnek, amikor még nem Schmidt Mária volt a tulajdonos...
Az aránytalanság a napilapoknál épp így megfigyelhető. A számok egyértelműen azt mutatják, hogy "a hirdetések nem hagyományos reklámcélokat szolgálnak, sokkal inkább az adott lap (állami) támogatásaként értelmezhetőek".
