Így vágta tönkre a rezsicsökkentés az ivóvíz-szolgáltatókat

Belpol

Több ivóvíz szivárog el az állami, mint a nem állami tulajdonú szolgáltatók vezetékeiből – ez derült ki a Víz Koalíció közadatigénylése nyomán.

Az öt, többségi állami tulajdonú ivóvíz-szolgáltató cégnél 2020-ban átlagosan 1,66 vezetékhiba fordult elő kilométerenként, az átlagos hálózati veszteség 27,77 százalék, az értékesítési veszteség pedig 31,74 százalék volt. Ez az öt vállalat 1094 településen szolgáltat ivóvizet. A nem állami tulajdonú 30 szolgáltató átlagos mutatói valamivel jobbak: a fajlagos hibaszám 0,91, a hálózati veszteség 20 százalék, az értékesítési 21,91 – derül ki abból a tanulmányból, amelyet a több civil szervezet által létrehozott Víz Koalíció adott közre.

A civilek – köztük az Eleven Vecsés, az Eleven Gyál, az Alföldvíz Szakszervezet – azért tömörültek, mert az ivóvíz-hálózat katasztrofális állapota miatt jó néhány településen gyakran előfordul vízhiány, olykor a szolgáltatott víz minősége nagyon rossz.

Ez arra vezethető vissza, hogy 2012 és 2018 között duplájára nőtt a csőtörések száma a felújítások elmaradása miatt, közben a szolgáltatók terhei tovább nőnek a közműadó, a szolgáltatási árak befagyasztása, a magas áfatartalom és a szakemberhiány miatt. Ez ügyben a Víz Koalíció petíciót is kezdeményezett; a miniszterelnök, a kormány és az országgyűlés figyelmét próbálják felhívni a problémára, és többek közt azt kérik, a befolyó közművezeték-adóból képezzen az állam fejlesztési tartalékot, és miután felméri a vezetékhálózat állapotát az egész országban, tegye is rendbe.

A Víz Koalíció a gyáli és vecsési tapasztalatokból kiindulva országos adatokkal akarta alátámasztani az érveit – ekkor fordult közadatigényléssel a szolgáltatókhoz. A 38-ból először 30 elküldte a kért információkat, többek közt a hálózati veszteségről. Akadt olyan vállalat, amely nem is válaszolt a levélre, volt, amelyik pénzt kért volna az adatokért.

Öt állami vállalat – a DRV Zrt., az ÉRV Zrt., a DMRV Zrt., az ÉDV Zrt. és TRV Zrt. – egyforma levélben tagadta meg az adatszolgáltatást.

Viszont leszögezték, „társaságunk mindent megtesz mind az ivóvízellátás, mind a szennyvízelvezetés és -tisztítás szolgáltatási területeken az esetleges üzemzavarok mielőbbi elhárítása érdekében”, van módszertanuk a rejtett szivárgások feltárására és javítására, ami pedig a vízveszteséget illeti, e téren Magyarország az Európai Unióban a középmezőnyben foglal helyet.

A Víz Koalíció az elmaradt tájékoztatás miatt beadvánnyal fordult a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz. Az állami tulajdonú cégek utóbb jelezték, mégis adnak információt, így áprilisra fel is dolgozták az adatokat a tanulmány készítői.

A szolgáltatott adatokból például az derült ki, hogy 92 százalékos hálózati veszteséggel is számolnak, például Bátor, Egerbocs, Egercsehi, Hevesaranyos, Szúcs területén, amiről nehéz elhinni, hogy valós érték. Számos olyan település van, ahol a hálózatba bejuttatott víznek több mint 60 százaléka elvész.

Annak, hogy az állami cégeknél átlagosan nagyobb a veszteség – tehát több víz folyik el úgy, hogy a szolgáltató nem kap érte pénzt – azért van jelentősége, mert az utóbbi 12 évben az állam egyre jobban kézbe vette az ivóvíz-szolgáltatást. Az önkormányzati tulajdonú cégek – mint az Alföldvíz Zrt. – a rezsicsökkentés szellemében alacsonyan tartott vízdíjak miatt nem tudtak megfelelően működni. Arra sem jutott pénz, hogy a hálózatot rendben tartsák – hiába szerepel a víziközműtörvény első paragrafusában, hogy a víziközmű-szolgáltatás igénybevételéért fizetendő díjban a működtetéssel kapcsolatos indokolt költségeknek meg kell térülniük.

Az említett cégnek 2019-ben már 2,7 milliárdos vesztesége volt, tavaly novemberben a 136 tulajdonos önkormányzatnak arról kellett nyilatkoznia, térítésmentesen lemond-e a tulajdonrészéről az állam javára.

A vízügyes szakma úgy látja, hogy a kormány az egész ágazatot államosítani akarja – vagy legalábbis akarta. A Víz Koalíció most abban bízik, hogy a kormány háza táján valahol, valaki csak készít egy átfogó műszaki-gazdasági elemzést a tíz éve elfogadott víziközműtörvény – és a rezsicsökkentés – tanulságairól, és arról, hogyan lehet elkerülni a nagyobb bajt.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.