„Mivel össztársadalmi érdek az, hogy a gyermekek iskolába járjanak és végzettséget szerezzenek, a javaslat kivezeti a magántanulói jogviszonyt, helyette az érintettek a jövőben egyéni munkarendet kérhetnek a 2020/21-es tanévtől, ha ezt a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és az a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös” – írta közleményében az Emberi Erőforrások Minisztériuma, miután június 11-én a kormány benyújtotta a köznevelésről szóló törvény módosítását az Országgyűlésnek.
Mit takar a módosítás?
A módosítás szerint tehát a kormányzat eltörölné a magántanulói státuszt, amely nagyjából 8 ezer gyereket érinthet: tavalyi cikkünkben a köznevelési információs rendszer adatai alapján azt írtuk, 2017-ben 7673 magántanuló volt Magyarországon. A magántanulóvá válás folyamata ma még úgy néz ki, hogy a szülő kérvényezheti a gyerekének a státuszt, amit az igazgató elbírál; a döntés tehát olyan embereken múlik, akik kapcsolatban vannak a gyerekkel. Az indokok a legkülönfélébbek: a gyerek versenyszerűen sportol, külföldön él a család, a gyerek egészségügyi állapota indokolja, de ez lehet a megoldás magatartászavar esetén is.
Ez a módosítással úgy változna, hogy „ha a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös, a tankötelezettség teljesítése céljából határozott időre egyéni munkarend kérelmezhető”. Ezt továbbra is a szülő kérelmezhetné, a tanévet megelőző június 15-ig, vagy tanévenként egyszer, ha „a tankötelezettség iskolába járással történő teljesítését megakadályozó körülmény merül fel”.
Ezentúl azonban nem az iskola igazgatója, hanem egy „engedélyező szerv” döntene a gyerek és a státusz sorsáról, amely szerv „megkeresheti a gyámhatóságot, a gyermekjóléti szolgálatot, az iskolaigazgatót, gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő tanuló esetén a gyermekvédelmi gyámot”.
Egérút
A magániskolák mellett egyre többen választják a tanulócsoportokat mint olyan szabad, bizalmi légkört biztosító tanulási formát, ahol a gyerekek egyéni érdeklődése áll a középpontban, s ahol inkább tapasztalatok útján, nem könyvekből szerzik a tudást.
Kik döntenek ezentúl?
A módosítás egyelőre nem jelöli ki konkrétan, mely szerv is lenne az, aki elvégezné ezeket a vizsgálatokat, de ennél is nagyobb baj, hogy az egyéni munkarend fogalma is homályos. Nem tudni, miben különbözik a jelenlegi magántanulói státusztól, milyen feltételeket biztosít a gyereknek és főként mi lesz azokkal, akik jelenleg határozatlan ideig, vagy hosszú távon magántanulók. „Ha ugyanis szeptember 1-től eltörli a jogszabály a magántanulói státusz fogalmát, akkor azokkal is kezdeni kell valamit, akik jelenleg még a rendszerben vannak – mondja Asbóth Márton, a TASZ Magánszféraprojekt vezetője. – Valószínűleg ők automatikusan egyéni munkarendes tanulóvá válnak, amit egy éven belül felül kell vizsgálnia az ezért felelős szervnek. De ezt csak gondoljuk, a törvény ugyanis nem fogalmaz egyértelműen.”
Asbóth szerint a legfontosabb kérdés mind jogi, mind gyakorlati értelemben az, hogy ezentúl milyen elvek alapján döntenek arról, hogy jár-e ez a státusz valakinek vagy sem. „Eddig az igazgató kezében volt a döntés, mondhatjuk tehát, hogy megvolt a pedagógiailag megalapozott döntés lehetősége. Most azonban nem tudjuk, kik és mi alapján hozzák majd meg az ítéleteket.”
Jogorvoslati lehetőség
Asbóth Márton szerint a törvénymódosítás azért elfogadhatatlan, mert aránytalanul korlátozza a szülő neveléshez való jogát és súlyosan beavatkozik a magánszférába. „Már a tankötelezettség is beavatkozik a szülői jogba azzal, hogy kijelenti, ennyi éves korig ezeket a kimeneteli követelményeket kell teljesítenie egy gyereknek, de ezt el tudjuk fogadni. Az viszont, hogy ezeknek a követelményeknek a teljesítéséhez ki milyen módon juttatja el a gyerekét, mindenkinek a saját döntése kell, hogy legyen.” Asbóth szerint ez a módosítás ezért alapjogot korlátozhat, így ha életbe lép, a TASZ az Alkotmánybírósághoz fordul a jogszabály megsemmisítése érdekében.”
| ||
Amikor az iskola sem bír a gyerekkel
Sokszor előfordul, hogy maga az iskola ösztönzi arra a szülőket, hogy kérjék a magántanulói státuszt, ugyanis „nem bírnak a gyerekkel”. „Az iskola jelez, hogy probléma van a gyerekkel, sokszor előfordul, hogy agresszív is, verekedésbe keveredik, akár rendőrségi ügy is lehet belőle, a szülő pedig folyamatosan kapja ezeket a jelzéseket, és végül elegük lesz, és beleegyeznek az iskola felvetésébe, miszerint legyen a gyerek magántanuló” – mondja L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója. Hozzáteszi, ez a forgatókönyv jellemzően hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknél fordul elő, ahol a szülők érdekérvényesítési képesség rendkívül alacsony, így nem szállnak szembe az intézménnyel, inkább kérvényezik a magántanulói státuszt, hogy „legalább szem előtt legyen a gyerek”. „Aki így kimarad az iskolából, egy légüres térbe kerül. Gyerekközösségbe nem megy, nem tanulja meg, mit jelent a kortárscsoporthoz alkalmazkodni, az életkora miatt még nem dolgozik, de az oktatásból kimarad. Így a legtöbb esetben azzal a tudással jön ki a rendszerből, amit addig megszerzett, ami általában még az alapkészségek elsajátítását sem jelenti” – véli L. Ritók Nóra és hozzáteszi, ő még nem látott olyat, hogy egy hátrányos helyzetű gyerek a magántanulói státuszból visszakerüljön az oktatási rendszerbe.
„Azt viszont hangsúlyoznunk kell, hogy nem az iskola a gonosz, mert sokszor valóban nem tud mit kezdeni ezekkel a tanulókkal. A 30 fős osztályból ugyanis lehet, hogy 20 egyéni figyelmet igényel, de nem hogy segítő személyzet, pszichológus vagy fejlesztő pedagógus nincsen, hanem elég pedagógus sincs, így nem lehet őket sem hibáztatni.” L. Ritók szerint az egyre erősödő szegregáció is ront a helyzeten: az integrált osztályokban más mintát is látnak a gyerekek, de ha egy osztályban sok a magatartászavaros tanuló, ott fejlesztő pedagógus nélkül nem lehet megoldani a helyzetet.
A szakértő szerint a kormány szóban forgó módosítása ezt a problémát nem fogja tudni megoldani. „Papíron, betű szerint jól hangzik, de komplex beavatkozásra van szükség, ami kezeli a lakhatási szegénységtől kezdve a szülők képzetlenségén át a pedagógushiányt is. Önmagában az, hogy egy törvény visszatereli a rendszerbe a kitaszított gyerekeket, semmire nem elég.”
| ||
Mi lesz a tanulócsoportok sorsa?
A legvalószínűbb tehát, hogy a kormány e módosítással a tanulócsoportokba járó gyerekeket akarja visszaterelni a rendszerbe. Nekik ugyanis magántanulói státuszt kell felvenni, amihez szükség van egy háttériskolára, aki befogadja őket és félévente levizsgáztatja a tanulókat, akik erre egy tanulócsoportban készülnek fel. Az, hogy egy tanulócsoport milyen tanulási módszert követ, hány gyereket vesz fel és milyen foglalkoztatásokat tart, teljességgel tőlük függ. Ezzel a módosítással az ő létük kerülhet veszélybe.
„Nagy bizonytalanságot keltett ez a törvénymódosítás a tanulócsoportok körében, tudunk olyanról, aki már most bezárt, pedig még el sem fogadták a törvényt – meséli Dobos Orsolya, az Alternatív és Magániskolák Egyesülete (AME) alternatív tagozatának vezetője. – Bizonytalanok a szülők, nem merik szeptemberre beíratni a gyerekeiket a tanulócsoportokba, hiszen nem tudják, mire számíthatnak ősztől.”
Dobos szerint két út áll előttük: az egyik, amit az AME is szorgalmaz, hogy váljanak iskolává a tanulócsoportok és ennek a folyamatát segítsék és tegyék könnyebbé a döntéshozók is. „Egy három gyerekből álló tanulócsoport is iskolává válhat, két fontos kritériumnak kell megfelelni csupán: lennie kell egy iskolához alkalmas épületnek, ez jelenleg szigorúan szabályozott; és megfelelő végzettségű tanárral kell rendelkeznie, ami szintén nem egyszerű egy kis létszámú csoport számára. Hogyan találnak 10 gyereknek egy olyan kémia tanárt, akinek mindössze heti 2 órát kellene tanítani?” Dobos hozzáteszi, mindennek komoly anyagi vonzata van, a pedagógusok bérét egy kis iskola nem biztos, hogy elő tudja teremteni. „Ezért azt szeretnék elérni, hogy könnyebb legyen az iskolává válás, a folyamat és a működés is, hogy ne legyenek ugyanolyan elvárások egy 20-40 fős mini-iskolánál, mint egy több száz fős iskolánál.”
A másik lehetséges út, hogy az egyéni munkarend feltételei hasonlóak maradnak a jelenlegi magántanulói státusz feltételeihez, azzal nehezítve, hogy a folyamat hosszabbá és egy külső intézmény beiktatásával körülményesebbé válik. „Nincs kizárva azonban az sem, hogy minden megy tovább, csak kicsit bonyolultabban” – mondja Dobos. Megkérdeztünk erről több tanulócsoportot is, amelyek egyelőre azt mondták, kivárnak; a lehetséges kiutakról gondolkodnak, partnereket próbálnak találni ötleteikhez. Mint mondják, nem hajlandók megijedni.
