Ítélet előtt – A romagyilkosságok pere

  • Stépán Balázs
  • 2013.08.06 07:07

Belpol

Augusztus 6-án hirdet elsőfokú ítéletet a Budapest Környéki Törvényszék a hat halálos áldozatot követelő gyilkosságsorozat ügyében. Az ügyészség szerint a támadásokat, a gyújtogatást, a gyilkosságokat bizonyították, a vádlottak a vádat megértették, de tagadják. Ha a bíróság akár csak egyetlen vádpontot is leselejtez, azzal a hazai igazságszolgáltatás állapotáról mond kemény kritikát.

Csontos Istvánt pár órával az elfogása után, 2009. augusztus 21-én délután hallgatták ki először az Aradi utcai kapitányságon. A tiszalöki gyilkosságról faggatták, az éppen Pesten tartózkodó falubelije, Barcsi István ügyvéd jelenlétében. A kihallgatást néhány percre félbe kellett szakítani, hogy letartóztassák a hajnal óta őrizetes férfit. Hét óra után néhány perccel aláírta a mindössze hétoldalas jegyzőkönyvet, a nyomozók pedig rohantak a papírokkal Bencze József főkapitányhoz, aki már órákkal a kihallgatás megkezdése előtt sajtótájékoztatót hívott össze, és bejelentette, hogy egy debreceni szórakozóhelyen elkapták a cigánygyilkosság négy gyanúsítottját, megvannak a DNS-minták, összeszedték a fegyvereket, és van egy beismerő vallomás is, a rendőrség pedig vizsgálja a támadások rasszista indítékát. Bajnai Gordon miniszterelnök gratulált, hogy sikerült véget vetni "ennek a borzalmas ámokfutásnak", Teleki László romaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott megkönnyebbült: "Lehet bízni, hogy a valódi tetteseket fogták el."

Fegyverek a klubban

Ezekben az órákban még javában zajlott a debreceni szórakozóhely, a Perényi 1 klub kapkodó, később sok gondot okozó, a törvényesség határán billegő átkutatása. A Debrecen melletti Dombostanyán, a fegyverek egyik rejtekhelyén ekkorra már félrészegre itta magát a hatósági tanú, a későbbi koronatanún még dolgozott a rendőrség, hogy lépjen be a tanúvédelmi programba, amit F.-né Nyalka Éva néhány napi gondolkodás után elutasított. 't egyébként, és ez később a bíróságon okozott kavarodást, a nála tartott házkutatás és helyszíni szemle ideje alatt szabálytalanul hallgatta ki a rendőrség, mert az asszonynak vagy az egyik, vagy a másik akciót kellett volna szemmel tartania, nehogy oda nem illő bűnjelek keveredjenek az ágy alá, a konyhaszekrénybe vagy az előszobába. A nyomozók kézírással jegyzeteltek, a papírokat összevissza firkálták, a javításokat nem ellenjegyezték. Nyalka Évát elvitték a Perényibe, onnan Balmazújvárosba, helyszíni szemlére, ahol aztán váratlanul kiderült, hogy nem az összes gyanúsítottat kapták el a szórakozóhelyen - Csontos Istvánról megfeledkeztek, aki a Fácán sörözőben mesélt a Perényi egyik pultosának a klubban zajló kalandról. Ott érte a telefon, hogy keresik, onnan ment vissza kis kerülővel a Perényibe, hogy letartóztassák, és csuklyával a fején elszállítsák Pestre, az Aradi utcába; az erről készített vágóképeket bemutatta az ország összes televíziója.

Helyszíni biztosítás

Helyszíni biztosítás

Fotó: Taipusz Attila / MTI

 

Csontos kihallgatása délután ötkor, ügyvédje jelenlétében kezdődött. Mielőtt Barcsi István elvállalta volna a védelmét, jelbeszéddel kérdezte meg Csontostól, hogy lövöldözött-e? A tagadás megnyugtatta. A hároméves tárgyalás végére az a meggyőződés alakult ki az ügyvédben, hogy Csontos csupán bűnpártoló, a tiszalöki gyilkosságról csak utólag szerzett tudomást, és bár a kislétai gyilkosságról tudott, életveszélyes fenyegetésekkel kényszerítették, hogy a tetthely közelébe fuvarozza társait. Nem utasíthatta vissza, hiszen ki merne ellenkezni három fegyveressel a Nyírség egyik néptelen éjszakai országútján?

Debrecenben pillanatok alatt elterjedt, hogy rendőrök, kommandósok szállták meg a Perényi 1 klubot, és a Kiss testvéreket - Árpádot és Istvánt -, Pető Zsoltot, Csontost meg még néhány fickót elvittek. Néhány alkalmazottat ott fogtak, hogy kalauzolják a rendőröket a bárban, a mellékhelyiségekben, s hatósági tanúként figyeljék, mit hol foglalnak le, hova, hogyan csomagolják el a bűnjeleket. Nagy lehetett a kavarodás, bár az ügyész szerint "kizárható, hogy a bűnjeleket manipulálhatták volna".

Másnap reggel befutott a klub tulajdonosa is, aki éppen néhány napos vidéki szabadságra készülődött. Hamarjában kiderítette, hogy fegyvert vagy drogot keresnek a szórakozóhelyen, de nem izgatta fel magát. "Nem tudtam igazán rangján kezelni az esetet" - mentegetőzött a bíróságon. Még a helyszínen volt, amikor mobilon hívta Kósa Lajos polgármester, hogy mi van, mi ez a nagy felhajtás? Megnyugtatta, hogy semmi gáz, néhány embert elvittek a rendőrök, de alkalmazottak nincsenek közöttük. A házkutatás és a helyszínelés végét nem várta meg. A házkutatás késő délután ért véget, akkor már mindenki tudta a városban, hogy a cigánygyilkosságok gyanúsítottjait gyűjtötte be a rendőrség, és fegyvereket foglaltak le a Perényiben.

A nyomozást egy évvel később, 2010. augusztus végén zárták le, a vádiratot szeptember 10-én küldte el a bíróságra a Pest Megyei Főügyészség. (Az eljárás egy-egy szakaszáról lásd korábbi cikkeinket: Rengeteg lövés, Magyar Narancs, 2009. április 2., Nem négyen voltak?, 2009. szeptember 10.)

A rasszista indítékot lassan, nehézkesen találta bizonyíthatónak az ügyészség, bár a nyomozás munkahipotézise volt. A vád "előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés". A vád szerint a tettesek célja, "hogy a támadás olyan felháborodást váltson ki a roma népesség egy részében, ami erőszakos cselekményre sarkallja őket, ezzel egyszersmind a lakosság többségét ráébresszék a helyzet súlyosságára". Érthetőbben: a vádlottak rohamcsapatot szerveztek, meg akarták félemlíteni a romákat, és erőszakos helyi összetűzéseket akartak provokálni, hátha a romák ellenállnak, és ennek következtében országos villongások kezdődnek. Ezt így, tételesen a tárgyaláson nem sikerült felszínre hozni, de a rasszista indíték egyértelmű; a jog ezt "aljas indítéknak" nevezi.

"Elkaphatták volna őket"

A vádlottak kilenc támadást szerveztek meg bő egy éven belül, hat embert gyilkoltak meg. Rettegésben tartották a vidéki romákat, akik helyi önvédelmi csapatokat kezdtek szervezni. A vád azonban a jogvédő szervezetek szerint nem teljes, a felbujtók, a támogatók, a szellemi és erkölcsi partnerek sehol sincsenek megemlítve, és a tárgyalás is adós ezzel, jóllehet elismerjük egy bűnper korlátait. (Ezzel összefüggésben lásd: Ami a vádiratból kimaradt, Magyar Narancs, 2011. március 31.) A besenyszögi fegyverrablást is - amelynek célja a fegyverszerzés volt - a csapat számlájára írták, de a nyomozást felfüggesztették, máig nem találják a negyedik rablót. (Csontos csak később, 2009 áprilisában csatlakozott, amikor a tiszalöki, aztán a kislétai gyilkosság közelébe fuvarozta a tetteseket.)

Galgagyörkön támadtak először cigányokra, 2008. július 20-án. Éppen gárdisták randalíroztak a faluban, "Megdöglötök, cigányok!", skandálták időnként, amihez a rendőrség csendesen asszisztált - igaz, csitították a martalócokat, és a cigánytelepet fedezték. Banga Lászlóné ennek ellenére az utcára sem mert kilépni, hogy hajnalban dolgozni induljon (ki is rúgták a munkahelyéről, a baromfifeldolgozóból). Nem csoda, ha mindenki a gárdistákra gyanakodott, amikor elkezdtek lövöldözni a cigánysoron. "A fiam szólt, hogy lövöldöznek, megtámadtak minket, hívjam a rendőrséget" - idézte fel Banga Lászlóné. "A rendőrök viszonylag gyorsan, tíz-tizenöt percre jöttek", a tettesek mégis eltűntek, "pedig elkaphatták volna őket" - állította a tárgyaláson is a harmincnyolc éves asszony. "Mert a férfiak a kertek alatt, csak nagy kerülővel tudtak elmenekülni, mert a lövöldözést követően az utcára tódultak az emberek." A támadók ismerhették a környéket, ezért először helybeliekre gyanakodtak.

Piricsén lőttek először emberre a tettesek, 2008. augusztus 8-án. A vád szerint alaposan felkészültek, terepszemlét tartottak, gyújtópalackokat készítettek, hamis rendszámot ragasztottak az autóra. Éjfél után támadtak: Kiss István és Pető Zsolt égő Molotov-koktélt hajított Getyinás Magdolna és a szomszédban lakó Tibor fia házára. Magdolna menekülni próbált; amint kilépett a házból, Kiss István 6-8 méterről kétszer rálőtt, megsebesítette az asszonyt, aki halálra rémült. A rendőrség uzsorásokra gyanakodott, hiszen Getyinásék "elég sok pénzzel" tartoztak az L. családnak, "a Csukinak és a Vénának", de Tibor szerint "ők nem képesek arra, hogy ilyet tegyenek". A rendőrség csak három nappal a támadás után tartott alaposabb helyszíni szemlét.

A támadások ősszel folytatódtak, szeptember 5-ére virradóan Nyíradony-Tamásipusztán, míg Tarnabodon alig két héttel később. A novemberi nagycsécsi kettős gyilkosság volt a hetedik támadás, ezt körültekintően megszervezték, felmérték a terepet. A gyilkosok vaktában lövöldöztek két faluszéli házra: az egyikben négyen voltak, Nagy Tibornét és a sógorát, Nagy Józsefet az ablakon keresztül érte halálos lövés. December közepén Alsózsolcán életveszélyesen lőtték meg Rontó Krisztiánt, a vád szerint Kiss Árpád távcsöves Mauserrel lőtt a Sajó túlpartjáról. A rendőrségen még ekkor sem tűnt fel senkinek, hogy az összes helyszínen ugyanazokat a régóta körözött fegyvereket használják, amiket márciusban raboltak el a besenyszögi vadásztól.

2009 februárjában Tatárszentgyörgyön felgyújtották a Csorba család házát, az épületből menekülő Csorba Róbertet és ötéves kisfiát közvetlen közelről lőtték agyon. A helyi hatóságok lakástüzet diagnosztizáltak (ami, úgymond, elektromos zárlat miatt keletkezett), összetaposták és levizelték a nyomokat. Mohácsi Viktória EU-képviselőnő tombolt, követelésére a rendőrség végre komolyan átvizsgálta a kettős gyilkosság terepét. Ezután vették elő a nagycsécsi gyilkosság meg a korábbi támadások aktáit, ekkor vált céltudatossá a nyomozás, de nem sikerült megakadályozni sem a tiszalöki, sem a kislétai gyilkosságot. Tiszalökön 2009 áprilisában a vád szerint közvetlen közelről Kiss Árpád lőtte le az Alkaloidába éjszakai műszakba induló, a házából éppen kilépő Kóka Jenőt. Augusztus elején Kislétán már be is törtek a kiszemelt házba, több célzott lövéssel, néhány méterről, valósággal lemészárolták a hálószobában alvó Balogh Máriát, és életveszélyesen megsebesítették kislányát. (A tatárszentgyörgyi kettős gyilkosságról lásd: Gyerekvadászat, Magyar Narancs, 2009. február 26., míg a kislétai gyilkosságról: A hatodik kivégzés, Magyar Narancs, 2009. augusztus 6.) Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön és Kislétán alapos terepszemlét tartottak, lefényképezték a környéket, műholdas felvételeket tanulmányoztak, és térképen aprólékosan megtervezték a menekülést is.

Parabellum a kézben

Csontost legalább tízszer hallgatták ki a nyomozók, elvitték Tiszalökre és Kislétára is, hátha pontosabban fel tudja idézni az eseményeket a helyszínen. A mostani vád elsősorban az ő vallomásaira épül, a többiek tagadnak. Csontos csak utalásszerűen, Kiss István meg Árpád elbeszéléseiből ismerhette a támadásokat. A nagycsécsi kettős gyilkosságról nem hallott, a tatárszentgyörgyi gyújtogatásról és kettős gyilkosságról Kiss István mesélt neki részleteket. A tiszalöki és kislétai gyilkosságban részt vett, bár egyik tetthelyen sem járt, csak a közelébe fuvarozta a többieket. Amikor Tiszalök mellett felvette a Kiss testvéreket, "Árpi azt mondta, hogy 'kilépett az ajtón (Kóka Jenő, az áldozat - S. B.), és akkor lőttem, és csak annyit mondott, hogy jaj, majd összecsuklott'". (A tiszalöki gyilkosságról lásd: Volt egy álmuk, Magyar Narancs, 2009. április 30.) Kislétáról hazafelé Csontos szerint Pető Zsolt a Parabellumot szorongatta végig az úton, ha megállítják őket, azonnal lőtt volna. Csontos vallomásait nehéz értelmezni, ő maga is elismeri, hogy összekeveri az élményeit a hírekben hallott, az újságokban olvasott és a televízióból szerzett ismeretekkel. Ráadásul a rendőrségen megismerhette a tanúk beszámolóit, a nyomozók feltételezéseit, sőt levette a nyomozók igényét is, hogy mit várnak tőle, mit akarnak hallani, mivel támogathatja a nyomozati feltételezéseket. Nem is tagadta, hogy mindez befolyásolta őt.

A besenyszögi fegyverrablásba is belegabalyodott a 2010. március 30-ai kihallgatásán. A kérdésre, hogy hányan követték el ezt a bűncselekményt, így felelt: "Három személy biztos, az Árpi, a Pista és a Dezső. (Pető Zsoltot nevezte így, mert név szerint nem ismerte - S. B.) Lehet, hogy a négy embert az újságból vettem, amikor erről olvastam. Lehet, hogy a terepjárót is az újságban olvastam." A fegyverrablásról annyit tudott elmondani, hogy valami "dagadt kommunistához" törtek be, és onnan származik többek között az az olasz gyártmányú fegyver, amelyet "Miss Szicíliának" becéztek. A 2011. április elején tartott tárgyaláson elismerte: "Lehet, hogy próbáltam volna segíteni a rendőröknek, és csak saját logikámból raktam össze, ezért mondtam többet annál, amit valójában tudtam."

Senkinek sem tűnt fel, de a 2010. március 30-án tartott kihallgatást a jegyzőkönyvi bejegyzés szerint február 30-án fejezték be. A kilencedik lap alján szereplő dátumot négyen írták alá, egy őrnagy, egy alezredes, két ügyvéd. A harmincötezer oldalas nyomozati jegyzőkönyvben bőven akad ennél sokkal hajmeresztőbb, zavaros elírás, hibás sorszám, tisztázatlan, pontosan alá nem támasztott megállapítás. A debreceni házkutatáson készített dokumentáción még a bíró is kiborult: egy "kocsmai verekedésnél" sem fogadna el olyan jegyzőkönyvet, amilyet a klub átkutatásán készítettek. Tavaly ősszel megszakította a tárgyalást, rövid szünetet rendelt el, hogy kifújja magát: "Döbbenetes! A jegyzőkönyvek, a videofelvételek használhatósága egyenlő a nullával! Mit kezdjek vele? Dobjam ki!? Mert annyit ér!" - háborgott. Kétségtelen, hogy a szervek nem mindig voltak a topon, néha úgy viselkedett mindenki, mintha nem is érzékelné, hogy a magyar kriminalisztika történetének egyik legsúlyosabb ügyén dolgozik.

A KBH letagadja Csontost

A Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) már 2010 januárjában képbe került, amikor Csontos a kihallgató tiszt kérdésére "titoktartási kötelezettsége" miatt nem válaszolt. Februárban a KBH élből hárított: Csontost "a gyanúsítás alapját képező bűncselekmények vonatkozásában semmilyen titoktartási kötelezettség nem terheli (....) a kérdéskörben nem szerepel olyan, amelyről hivatalunk tudomással bírna, illetve, amelyben Csontos István Csabát államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősülő adatokra vonatkozó titoktartási kötelezettség terhelné". Ezzel szemben kiderült, hogy Csontos már 2003-2004-ben Kiss Istvánra dolgozott, és tégla volt a bűncselekmény idején is. Tartótisztje a zárt tárgyaláson is titkokra hivatkozott, elhallgatott ezt-azt, finoman hárított, félrevezetett. Az ügyészség szerint a KBH visszatartott adatokat, ám Miszori László bíró az ítélethirdetés után veszi majd elő az aktákat. Pedig a nyomozás kudarcát jelentős mértékben befolyásolhatta a hanyagság vagy titkolódzás, ám a bíróság álláspontja szerint az elsőfokú ítéletet prejudikálná, ha előrevennék e vizsgálatot.

A debreceni letartóztatás után parlamenti bizottság elemezte a nyomozás menetét, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), a KBH, a Nemzeti Nyomozóiroda (NNI) tevékenységét. Kiderítették, amit az akkori titokminiszter, Ficsor Ádám is elismert: "rendszerszintű hibák" hátráltatták a gyanúsítottak elfogását, a titkosszolgálatok is "követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb felmerülhetett volna a gyanúsítottak neve". Talán már a tiszalöki és nagyobb valószínűséggel a kislétai gyilkosságot is megakadályozhatták volna. A bizottság felvetette, hogy az államot kárenyhítési kötelezettség terhelheti a mulasztások miatt. (Tekintsük jellemző figyelmetlenségnek vagy részvétlenségnek, hogy a hatóság semmiféle lelki támaszt nem próbált nyújtani a megrettent áldozatoknak és hozzátartozóiknak.) Helmeczy László ügyvéd, a Tiszalökön meggyilkolt Kóka Jenő családjának jogi képviselője fontolgatja, hogy kárenyhítést kezdeményez az állammal szemben a mulasztások miatt. Tény például, hogy a rendőrség Tatárszentgyörgyön órákig tehetetlenkedett: csaknem tizenkét órába tellett, mire kijelentették, hogy kettős gyilkosság történt. Ad absurdum a jogvédőkben az is felmerült, hogy a hatóság fedezni akarja a gyilkosságot. Vizsgálatot követeltek, az országos rendőr-főkapitányság pedig több mint fél évvel később, a gyanúsítottak letartóztatása után okafogyottan, mintegy hivatali rutinból cáfolta a jogvédők feltételezését.

A rendőrség megkésve fedezte fel a támadások közötti összefüggést, továbbá az NNI, az NBH, a KBH bár ismerte egymás hírigényét, rutinszerűen működött, nem osztott meg egymással lényeges információkat (ha egyáltalán felfogták, hogy mik a lényeges információk). Józan ésszel merész dolog azt feltételezni, hogy egymás ellen dolgoztak, vagy kijátszották volna egymást - bár a különféle elszabadult elméletek még ettől sem idegenkednek. Mindenesetre a KBH a tárgyalás folyamán is visszatartott fontos ismereteket: Kiss Istvánt például már a kétezres évek elejétől figyelték, 2008 elején az NBH tisztjei mégis elengedték a fülük mellett, hogy a férfi fegyvert akar szerezni magának. Sőt: augusztusban felfüggesztették Kiss ellenőrzését is. Néhány hónappal később, 2009 márciusában ismét fülest kaptak, hogy Kiss fegyvert próbál szerezni; ha akkor elkezdik lehallgatni, vagy feltúrják a rejtekhelyeit, talán elkaphatták volna. A tiszalöki gyilkosság után, de még a kislétai emberölés előtt, 2009 júniusában az NBH eldöntötte, hogy rászállnak Kissre - a letartóztatásig sem került sor rá.

Vakszerencse

Csontos vállalta egyedül, hogy borít, de a bíróság előtt rögtön az elején, 2010 áprilisában belebukott. Zavartan, összefüggéstelenül beszélt, mintha betanult szöveget mondana - amit ügyvédje tagadott. A tárgyalás elhúzódott, Miszori bíró veszett tempót diktált, mint mindig, ám amikor a vádlottak elkezdtek panaszkodni, hogy elfáradtak, jobb lenne, ha csak délelőttönként tárgyalnának, a bíró kijelentette: nem enged a tempóból, "ha kell, három évig tart majd a per".

Miszori László "nyomozó bírónak" tartja magát. Erről megoszlanak a vélemények. Bárándy Péter ügyvéd szerint régen rossz, ha a bíró a tények feltárására kényszerül, mert ez azt jelzi, hogy a pert gyengén készítették elő, és ő ugyan nem mondta ki, de a vacak előkészítés a nyomozók selejtes munkáját jelzi. Bócz Endre nyugalmazott fővárosi főügyész ötvenévnyi tapasztalattal a háta mögött elismeri: ha a vád nem bizonyítható, akkor azt vagy ejteni kell, vagy az ügyész rendeljen el pótnyomozást. A bíró ugyanis kiszolgáltatott, hozott anyagból dolgozik, a vádhoz kötöttség elve miatt nem terjeszkedhet a vádiratban megfogalmazottakon túl.

A bíróság azt a megoldást választotta, hogy aprólékosan, részletekbe menően, a nyomozás szabálytalanságait lehetőleg kiküszöbölve deríti fel a tényállásnak nevezett történetet.

Az "irracionális rettenetet átélt" emberek, azok az áldozatok, akik az ügyész megállapítása szerint csak a "vakszerencsének" köszönhetik életüket, a történet mellékszereplői lettek - állapította meg Muhi Erika, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda igazgatója. "Olyan ítéletnek kell születnie, amely visszaadja a roma közösség emberi méltóságát és az igazságszolgáltatásba vetett hitét" - mondta közvetlenül a tárgyalás befejezése előtt. Erre aligha számíthatni, a tárgyalás túlságosan elhúzódott, eltűnt a terrortámadások rettenete, az áldozatok félelme, a katarzist lenullázta, hogy a történet elveszett a "jogeset bizonyítástechnikai" kérdéseinek útvesztőjében.

Muhi Erika a Piricsén lelőtt Getyinás Magdolnát és családját képviselte a bíróság előtt: "Piricsén kilenc sértettről beszélhetünk. Magdolna házában akkor hárman voltak, köztük egy tizennégy éves gyermek. Tibornál pedig - akinek ugyan 'csak' a háza égett le a rádobott Molotov-koktéltól - a feleségével és a négy apró gyerekével összesen hatan szenvedték el ennek a támadásnak a lelki, pszichés következményeit. Hogy mennyire nem tudjuk még csak elképzelni sem, mit érezhettek ők kilencen, azt jól példázza Magdolna nyilvánvalóan irracionális félelme. Még a kórházban is a támadóktól rettegett, ezért onnan kezelésének befejezése előtt, a saját felelősségére távozott, így a mai napig vannak a lábában sörétek. Ugyancsak nem tudjuk elképzelni sem, hogy mit érezhettek és mit éreznek ezek az emberek azóta is, hiszen ami velük történt, az is teljesen irracionális. Örökre ott marad az érzés, hogy ha ez egyszer megtörténhetett velük, akkor akár máskor is megtörténhet." Getyinásék hányattatása amúgy nem ért véget: a családot elköltöztették Tiszalökre, a meggyilkolt Kóka Jenő családjának elhagyott házába, de a falu nem fogadta be őket, ezért visszamenekültek Piricsére - legutóbb tavaly nyáron, az országúton bukkantunk Magdolna nyomára, a rokonok szánalmán él. Az Alsózsolcán meglőtt fiatalember, Rontó Krisztián alig tud kimozdulni otthonából, munkaképtelen. A kislétai áldozat, Balogh Mária lánya alkalmatlan önálló életre. A tatárszentgyörgyi Csorba Csaba nem tudott beletörődni fia és unokája elvesztésébe, áprilisban halt meg.

Terrorizmus, népirtás

Szabó Zsolt ügyész szerint az eljárás során "nem történt olyan jogsértés, ami hiteltelenítené" a bizonyítást. Számtalan tárgyi bizonyítékot, jegyzőkönyvet, videofelvételt elemeztek, több helyszíni szemlét tartottak, kétszázhárom tanút és negyvenhárom szakértőt hallgattak meg százötvenkilenc tárgyaláson. "Elenyésző megszakításokkal" folyt a tárgyalás egy eljárásjogi hiba miatt - Pető Zsolt ügyvédjét ki kellett zárni -, aminek következtében harminckilenc tárgyalást kellett megismételni. Szabó Zsolt elhatárolta a sorozatgyilkosságot a terrortámadástól, és cáfolta, hogy bűnszervezetet alkottak volna a vádlottak. A terrorizmus célhoz kötött, az állami intézmények és intézetek önálló, szuverén döntésének befolyásolására irányul - fejtegette. A vádlottak célja ezzel szemben a megfélemlítés volt. A bűnszervezet pedig a bűnözők valamiféle intézményesített, "szervezett" kapcsolatát feltételezné, amiről a testvérek és a gyermekkori barát, Pető Zsolt viszonyában szó sem lehetett.

Csonka Árpád ügyvéd, a tatárszentgyörgyi sértettek képviselője a népirtás bűntettét vetette fel: érvelése szerint a rasszista sorozatgyilkosság úgy is értelmezhető, mint törekvés egy népcsoport kiirtására. Helmeczy László fontolgatja, hogy beperli az államot kártérítésért, szerinte ugyanis néhány gyilkosság megelőzhető lett volna, ha a rendőrség kifogástalan munkát végez. Négyen ülnek a vádlottak padján, de hiányoznak onnan azok, akik támogatták őket. Helmeczy szerint nem mindig véletlenszerűen támadtak az elkövetők, előre tájékozódhattak néhány áldozatról. Kóka Jenő például szerinte nem véletlenül került a gyilkosok látóterébe, ő az Olaszliszkán meggyilkolt Szögi Lajos édesapjának volt az egyik legmegbízhatóbb beosztottja a tiszavasvári Alkaloida üzemben. (Helmeczy id. Szögi Lajos kérésére vállalta el Kóka Jenő és a család képviseletét.)

Bérdi Zsolt, Kiss Árpád védője arra kíváncsi, vajon a bíróságnak "lesz-e mersze ahhoz, hogy bizonyíthatóság vagy bizonyítottság hiányában ejtse a vádakat". Azzal persze tisztában van, hogy egyetlen vádpont is tényleges életfogytiglant jelenthet. Álláspontja szerint azonban egyik gyilkosság sem bizonyított. Indítványozta, hogy "a Galgagyörkön, Piricsén és Tarnabodon elkövetett cselekménnyel kapcsolatban mondja ki a T. Törvényszék Kiss Árpádot bűnösnek három rendbeli, a Btk. 171. szakasz 1) bekezdésébe ütköző és a 3) bekezdés szerint minősülő, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettében, és ezért őt határozott ideig tartó börtönbüntetésre ítélje". Ugyanezt indítványozta Balázsi Bence, Kiss István ügyvédje. Balázsi fölvetette, hogy "a T. Törvényszék ki tudja-e küszöbölni azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyeket a nyomozó hatóság elkövetett", mert ha igen, "akkor döntésének következményeivel a legalitás irányába történő érdemi változtatások megtételére fogja sarkallni a büntetőügyekben eljáró hatóságokat". Magyarán az igazságszolgáltatás, a rendőrség és az ügyészség teljesítményéről mond megsemmisítő kritikát a bíróság, ha bizonyíthatóság hiányában lesz kénytelen ejteni akár csak egyetlen vádat. Lőrincz Márton védence, Pető Zsolt felmentését indítványozta, Barcsi István Csontos esetében csak a bűnpártolást tartja elképzelhetőnek, védence feltáró vallomása pedig olyan enyhítő körülmény, ami alapján az előzetes fogva tartásban töltött idővel a szabadságvesztés letöltöttnek tekinthető. Vagyis Csontos az ítélethirdetéssel szabadulhatna - ügyvédje felfogása szerint. Az utolsó szó jogán egyedül Csontos szólalt meg, édesanyja szavait idézte, amelyeket Tódor János kollégámmal 2010 nyarán jegyeztünk fel a család bocskaikerti otthonában: "Bűnös a fiam, de nem bűnöző."

Az utolsó tárgyalás riasztó figyelmeztetése: megjelent néhány, a vádlottakkal szolidaritást vállaló kigyúrt "nemzeti radikális". Egyikük "Hősök" feliratú pólóban feszített. Egyelőre csendesen félrehúzódtak.

A vádlottak

Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt 2007 augusztusában a budai várban megnézték a Magyar Gárda avatását. Nevetségesnek, gyengének tartották, elhatározták, hogy kézbe veszik a "cigánybűnözés ügyét "olyan módon, hogy fegyveres támadásokat hajtanak végre roma nemzetiségű személyek lakta házak ellen" - olvasható a vádiratban.

Antiszociális, narcisztikus, pszichopata - így jellemzi Kiss Árpádot (43) és öccsét, Istvánt (éppen a július 24-i tárgyaláson lett 36 éves) is egy 2009 novemberében készített pszichológiai szakvélemény. Árpád tervezte és irányította az akciókat. "Intelligens, simán elképzelhető, hogy a romagyilkosságokban ő volt az agy" - mondta róla egy közeli ismerős. Egy másik szerint: "Ha Árpi ölt, kizárt, hogy ideológiai alapon tette. Persze ha pénzelték, bármi előfordulhat."

Öccse végrehajtó alkat, állítólag egy izmos kocsmai verekedést se lenne képes megszervezni ismerősei szerint. Barátai tagadták, hogy a Hitler Mein Kampfját olvasgató, bokájára horogkeresztet tetováltató, Hitlert "Apukaként" emlegető férfi rasszista lenne, bár Pető Zsolthoz (36) hasonlóan "kifejezetten nem szerette a cigányokat". A Véres Kard tagja volt, később meglazult a kapcsolat, de nem sikerült tisztázni, hogy miért, a nyakszirtjén "Becsületem a Hűség" szövegű tetoválást viselő közeli barát, az ismert K1-es bokszoló sem tudta megmagyarázni az elhidegülést. A tárgyaláson különböző összefüggésekben elhangzott még a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség, a Magyar Nemzeti Arcvonal, a Nemzeti Népjóléti Szövetség, a Nemzeti Vitézi Szövetség, a Skins for Skins (ez kezdett adományt gyűjteni a vádlottak családjainak) "nemzeti radikális" szervezetek neve is.

Pető Zsolt a végrehajtó, őt "szeretetre méltó hungaristának" tartja az a hajdúszoboszlói tetováló-mester, akitől Kiss István egy Rudolf Hess-képmást és egy birodalmi sast rendelt. A férfi szerint "hungarista az, aki büszke arra, hogy magyar". Pető Zsolt a tetkóstól egy dupla nyolcast rendelt a nyakszirtjére, ami egyaránt jelentheti, hogy "Heil Hitler", vagy "SS". A Perényi 1 vezetője, Kiss Árpád szeretője, F.-né Nyalka Éva csak annyit kért a férfiaktól, hogy ne villogjanak a tetoválásokkal a klubban.

"Nem igazán kedvelte a cigányokat, de nem kifejezetten cigányellenes" - állította a Kosovót megjárt katonáról, Csontos Istvánról (32) a gyerekkori barát és katonatárs. "Csak egy bizonyos réteget utált, azt, aki nem dolgozik, segélyekből él, a bűnöző cigányt utálja." Csontos tagadja, hogy rasszista, cigánygyűlölő lenne. Azt mondja, megbánta a Csontrabló néven ittasan feljegyzett blog-bejegyzést: "Négy napja és 19 óra 56 perce civil vagyok, így kimondhatom: azt mondom, öljük meg mi Magyarok a cigányokat, asszonyt, gyereket, öreget, és mindenkit aki a cigányt védi!" - írta leszerelése után.

Neked ajánljuk