Jámbor András Marosi Beatrix diplomájáról: "Ennyit ér a bűn, ha hatalmas vagy?"

  • narancs.hu
  • 2022. október 19.

Belpol

Szerinte rá akarják hárítani a felelősséget azzal, hogy közölték: plagizált szerzőként neki kellene pert indítania a tankerület vezető ellen.

Annyit rohadt a rendszer, hogy amíg 10 éve még Schmitt Pál köztársasági elnöknek az 1992-es doktoriját átvilágították, plágium-e, és utána le is kellett mondania, ma már egy tankerületi vezető 9 évvel ezelőtt írt szakdolgozatát meg se nézik elévülés miatt, és a helyén maradhat"

reagált a közösségi oldalán Jámbor András országgyűlési képviselő Marosi Beatrix plágiumügyére.

Ahogy arról lapunk is beszámolt, a Kodolányi János Egyetem belső vizsgálata megállapította, hogy nincs joga hivatalosan felülvizsgálni Belső-Pesti Tankerületi Központ vezetőjének szakdolgozatát. Az intézmény szerint az ügy tisztázására két út lehetséges:

  • Marosi írásban hozzájárulását adja a diplomamunka teljes átvizsgálásához,
  • vagy a szerzői jogok megsértése miatt indul hatósági eljárás. Ilyet a plagizált szerzők indíthatnak, közéjük tartozik Jámbor András is.

Jámbor erről a lehetőségről azt írja: "A csapdát én abban érzem, hogy ha egyenként csak az én mondatomat vizsgálják ki, könnyen megállapíthatják, nincs itt semmi látnivaló. Nyilván jogi szakértőkkel vizsgáljuk, mit lehet tenni, de a felelősség nem nálam van. Nem én követtem el valamit, nem velem szemben él a gyanú. És nem csak csupán a felelősséget akarják áthárítani azokra, akiket a gyanú szerint lehet, hogy meglopott a szakmai igazgató asszony, hanem évekig elhúzódó pert és jelentős perköltséget vernének a nyakukba."

A képviselő emiatt arra kéri a Pintér Sándor belügyminisztert, a Klebelsberg Központ vezetőjét és az egyetemet is, hogy vizsgálják ki az ügyet. „Vizsgálják ki a tankerület érdekében, mert szakmai igazgató és átmeneti vezető

nem maradhat úgy valaki egy ilyen poszton, hogy ez a gyanú nincs tisztázva, és nincs eloszlatva."

Jámbor egyúttal üzent a jelenlegi és volt kodolányisoknak és a felsőoktatásba járóknak. "Biztos, hogy ez nektek normális, hogy semmilyen következménye nincs a csalás és a lopás gyanújának? Hogy ennyit ér a szakdolgozatotok? Ennyit ér a munka, amit beleraktatok ebbe? Nem kéne esetleg nektek is felemelni a hangotokat?

Ennyit ér Magyarországon egy diploma, a plágium, a bűn, ha hatalmas vagy?"

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.