Két hete, szerdán Lakon őrizetbe vettek négy roma fiút. A tizenkét-tizennégy éves gyerekek a rendőrség szerint alaposan gyanúsíthatók halált okozó súlyos testi sértéssel, a 81 éves K. Ilona megölésével. A boncolási jegyzőkönyv szerint az idős asszony halálát koponyaalapi törés okozta, de eltört a szegycsontja és sorozatos bordatöréseket is elszenvedett - szakértők szerint
durván bántalmazták,
megtaposták, akár ugrálhattak is rajta. Ugyanakkor sem az áldozat arany nyakláncát, sem a konyhában lévő készpénzt nem vitték el a tettesek. A gyermekkorú gyanúsítottak védelembe vételéről szóló rendőrségi határozat mindenesetre nem emberölésről beszél, vagyis nem feltételez az áldozat megölésére irányuló szándékot. A nyomozók szerint a fiúk huzamosabb ideje azzal szórakoztak, hogy lekapcsolták a község idős lakóinál a villanyórát, majd elbújva lesték a hatást. Későbbi áldozatukkal azonban szóváltásba keveredtek, ami dulakodássá fajult - ez vezetett állítólag az idős asszony megöléséhez.
A szülők, gyámok és hozzátartozók szerint az egyik gyerek, a csoport fizikailag és mentálisan is leggyengébb tagjának tartott Rikárdó tett beismerő vallomást. A szülők persze kétségbeesetten próbálják cáfolni a vádakat: Rikárdó édesanyja például a hozzá intézett kérdés tartalmától függetlenül azt hajtogatja, hogy kerítsék elő az igazi gyilkost, hiszen az ő fia itt feküdt a lábuknál a bűncselekmény éjszakáján azon a matracon; úgy mutat a matracra, mintha annak a puszta léte bizonyítaná az ő igazát. A telepen való hosszú bolyongás után eljutottunk ahhoz a férfihoz, aki állítja: bizonyítékai vannak arra, hogy az egyik közeli hozzátartozója a gyilkos, de ő maga hiába próbált vallomást tenni, a rendőrök nem hallgatták ki.
Nem áll sokkal erősebb lábakon a másik család érvelése sem: a kigyúrt, láthatóan sokat tapasztalt, negyvenes éveiben járó nagyapa, aki a másik gyanúsított gyerek gyámjával él egy fedél alatt, azt bizonygatja, hogy Tomit este hozták haza Edelényből - az egész utca látta, amikor kiszállt az autóból. Ellenvetésünkre, miszerint a gyilkosság éppen ez után az időpont után történt, vadul bizonygatni kezdi, hogy este már ki sem ment a házból (ezt minden családnál mindegyik fiúról elmondják) - láthatólag azt a meggyőződésüket védik, hogy Tomi alibijét, függetlenül a bűncselekmény éjszakai időpontjától, megkérdőjelezhetetlenné teszi az a tény, hogy este többen látták, amint autóval hazahozták.
Az egyik családnak mi olvassuk fel a határozatot, amiből a szülők megtudják, hogy pontosan hol és milyen jogcímen van bezárva a gyermekük - és hogy kiskorúságuk miatt nem letartóztatták, hanem "védelembe vették" őket. Azt is tőlünk tudják meg, hogy a másik papír egy jegyzőkönyv arról, hogy rendben zajlott le náluk a házkutatás. Persze e dokumentumoknak az ő szempontjukból nincs is különösebb jelentőségük: az állításuk szerint kissé radikális házkutatást ("Kiborogatták az összes szekrényt, amikor jöttek a Ricsiért") épp úgy a hatósági önkény természetes megnyilvánulásaként fogadják el, mint azt, hogy a gyerekeket elvitték. Nem feltételezik, hogy ők maguk érdemben befolyásolni tudnák a dolgok alakulását, és arra sem számítanak, hogy jogi segítséget kaphatnának valahonnét. Így aztán a megalapozottságtól függetlenül sem lesz érdemi következménye azon panaszaiknak, melyek szerint volt például olyan gyerek, akit a gondviselője nélkül hallgattak ki a rendőrök, hogy az egyik mamát állítása szerint az emeletről való kihajítás kilátásba helyezésével hallgattatták el, hogy az eljárás elején a rendőrök nem árulták el, mivel gyanúsítják a gyerekeket, hogy egyik-másik szülő szerint a gyerekeket durván fenyegették, és nem kihallgatták, hanem vallatták - még ha szóvá is teszik e kifogásaikat, az nem lesz több, mint könnyen leszerelhető hőzöngés.
A tanárok, az iskola igazgatója, a védőnő, ha beszélnek is, inkább nem mondanak semmit. Van, aki kimondatlanul is a helyi reakcióktól tart - hiszen fönn kell tartani nemcsak a helyi többségiekkel, de a telepi romákkal is a jó viszonyt -, van, aki a médiától. A védőnőt például Molnár Oszkár elhíresült gumikalapácsos mondásáról kérdezték utoljára újságírók, és amikor később elolvasta a neki tulajdonított mondatokat, megfogadta, hogy soha többé nem nyilatkozik. Annyit mindenesetre megtudunk, hogy a négy gyerek nem alkotott erős kohéziójú csoportot; ketten közülük enyhe fokban értelmi fogyatékosok. Decemberben már volt egy balhéjuk: különösebb ok és cél nélkül betörtek a kultúrházba. A telepiek egy részének meggyőződése szerint K. Ilona megölése miatt ezért gyanakodott rájuk a rendőrség.
Ahhoz képest, hogy a falu ítélete egyértelműen megszületett - ami nem csoda, hiszen a nyilvánosság csak a rendőrségi narratívát ismeri -, nem nőtt a feszültség: sem a cigányellenesség nem lett erősebb, sem az idősebbek nem félnek jobban, mint eddig - mondja Garai Bertalan polgármester. Kicsit másképp látják ezt persze a Dankó utcában, de ott is mindössze
egyetlen konkrétumról
számol be az egyik meggyanúsított gyerek mamája: a múlt héten a boltba menet az egyik kertből rákiabáltak, hogy "gyilkos". A hivatalban sincs - főleg nem etnikai alapon - ellenszenv a fiúk szüleivel szemben: néhány napja, nem lévén pénze buszra, az önkormányzat autójával mehetett be Miskolcra az egyik anya az "intézetbe", beszélni a fiával. Arról már nem az utat engedélyező jegyző tehet, hogy a kapunál tovább nem jutott.
Az idős asszony halála természetesen fölkavarta az indulatokat, de a faluban korántsem érezhető az a polgárháborús szintű etnikai feszültség, amiről olyan szívesen beszél a szélsőjobb sajtója - ezt megerősítik a falu vezetői is. És bár az elmúlt két hétben több, a romáknak tulajdonított hasonló jellegű bűncselekmény történt, a megyében nem fokozódott a romák és nem romák közti ellentét - mondja Siroki László, a Cserehát Hangja Médiaközösség roma vezetője, aki tudósítóként és közösségszervezőként járja a régiót.
Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a Jobbik vezetői úgy érezték, itt az ideje felrázni az apátiába süllyedt helyi és országos közvéleményt; ráadásul a három hónapja stagnáló pártpreferencia-index fenyegető trendforduló jele is lehet. Mindenesetre nem sok jót ígér, hogy délben, visszatérve a falu közepén található egyetlen működő presszóhoz, már látjuk, amint szorgos fiatalok állítják a színpadot, ami fölött méteres betűkkel hirdeti a transzparens, hogy igenis, van "cigánybűnözés", amit valami módon fel kell számolni.
A faluba szervezett esti jobbikos tüntetésről természetesen tudnak a helyi romák is. Az nem derül ki, hogy maguktól miképp reagáltak volna a Jobbik provokációjára, mert mire kiérünk a Kossuth utca végén található cigánysorra, már ott találjuk a hivatalos küldöttséget: a kopár dombra felkapaszkodó Dankó utca aljában kisebb csoportosulás - a polgármester, egy rendőrtiszt és két lakkcipős roma toporog a gyanús színű jégen a telepiektől körülvéve. Bár nem megyünk közel, idáig hallatszik, ahogy az idősebb roma kiosztja a helyieket. Különös módon nemcsak a községi kisebbségi (ckö-)vezetőt szidja le, amiért az a szélsőjobbos tüntetés hírére felhívta az edelényi rendőrkapitányt, ahelyett, hogy a polgármesterhez fordult volna ("ezt én mondom neked, én pedig a főnököd vagyok!"), de a bűncselekményre utalva kikéri magának, hogy "ilyesmiket csináltok". "Hát szégyent hoztok az egész cigányságra! Tessék dolgozni, normálisan viselkedni!" - pirongatja tovább a zavartan toporgó helyi romákat Farkas Félix, a Lungo Drom megyei elnöke, aki 2009-ben hasonló lendülettel állt ki Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány mellett, miután elhíresült sajtótájékoztatója nyomán Draskovics Tibor miniszter leváltotta. Farkas politikai karrierje azóta töretlen, hiszen mezőkövesdi ckö-elnökből mára a Fidesz romaügyekben megkerülhetetlen borsodi embere lett.
Bár a helyieket csak Farkas tegezi, érezhető, hogy az ő szájával a "hatalom" beszél, és nem is csak a helyi hatalom. Farkas lényegében megtiltja a helyieknek, hogy bármit is megpróbáljanak; maradjanak otthon, kint lesznek a rendőrök, az ő dolguk a rendet fenntartani. Így aztán, ha lett volna is, most már biztosan elmarad az ellendemonstráció. Azt a vélekedést pedig, miszerint a telepen páni félelem uralkodik, helyben semmi nem támasztja alá. Inkább egyfajta izgatottság jellemző, amibe persze szorongás is vegyül. Nincs rettegés, de nincs közösség sem - így nem számíthat senki a mások szolidaritására: "Majd jönnek a gárdák, aztán jól levágják a fejedet!" - kiabál át az utcán egy asszony a másiknak, és mintha ő sem tudná, mennyire vegye komolyan a saját szavait.
Már jóval a hat órára meghirdetett kezdés előtt demonstratív a rendőri jelenlét a környéken: a 3-as út szikszói elágazásától egyre több a rendőr és a rendőrautó, Lakra pedig
még földúton sem
lehet bejutni anélkül, hogy ne igazoltatnák az érkezőket. Az erőviszonyok tisztázása viszonylag korán, úgy fél hét tájban megtörténik. Az egyelőre még csak gyakorlóruhás rendőrök - később aztán előkerül a rohamosztag is sisakban, maszkban, gumibottal - felszólítják a gyülekező gárdistákat, hogy tüntessék el a kabátjukról a gárdát jelképező oroszlánt. Jóindulatuk jeleként közlik, hogy megoldásként elfogadható, ha egyszerűen kifordítják a kabátokat, mellényeket. A gárda hálás a kis kompromisszumért: szűnni nem akaró zsidózás és cigányozás közepette meg is teszik, amire felszólítják őket. Egyedül Kiss Róbert "kapitány" érzi, hogy az apró engedménnyel valójában a halálos ítéletüket írják alá - őt gyorsan elő is állítják. Nem úgy azokat a gárdistákat, akik - kihasználva a rendőrök szerencsétlenkedését - lassan körülfogják a kisbuszt, ahová a "kapitányt" betuszkolták. Persze fel vannak szólítva, és a rendőrök is felfejlődnek a busz körül, de a meccs mégsem a lassan kibontakozó dulakodás során dől el: egy kétségbeesett hang ordítja bele az éjszakába, hogy "Szedjük ki!", de még csak válasz sem érkezik, és egy idő után a magányos kiabáló is elhallgat. Egyértelmű: senki nem meri megtenni. Kisst elviszi a furgon, a gárdisták hőzöngenek még egy kicsit, aztán mindenki visszaszállingózik a színpadhoz, mert kezdődnek a szónoklatok.
Kérdés persze, hogy arányos-e az őrizetbe vétel szabálysértésért akkor, amikor a busz útját elálló és a rendőrökkel dulakodó gárdisták következmény nélkül követhettek el öt év szabadságvesztéssel szankcionálható bűntettet - amit tettek, az ugyanis hivatalos személy ellen csoportosan elkövetett erőszaknak minősül(ne). De a biztosítás parancsnokának megítélése szerint az sem bűncselekmény, hogy a szónoklatokra válaszul a tömeg a "Fegyverbe, fegyverbe! Halál a cigányokra! Irtsuk ki!" jelszavakat skandálja közvetlenül az előtt, hogy a bejelentésnek megfelelően elindulna a Kossuth utcán a cigánysor felé. Ha ezzel megvalósult volna a gyűlöletre uszítás (de, ugye, nem valósult meg), azonnal fel kellene oszlatnia a rendezvényt.
Így viszont megcsodálhatjuk többek közt azt a fiatalembert, aki derékig gárdista-egyenruhában van, onnét lefelé viszont valami kenyérruhát tekert magára - lelkesen zsidózik, amikor kell, ordítja a halált, míg egy ponton beesik a színpad melletti árokba, és ezzel végleg szem elől veszítjük. Pedig egy ember is számít, mert hiába a lelkesedés, ha egyszer kevés a lelkesedő: a biztosítás parancsnoka szerint nincs több mint háromszázötven gyűlésező (ennél azért valamivel többen voltak).
Egymás után lépnek mikrofonhoz a párt különböző rendű-rangú képviselői, a közönség egyre felfokozottabb hangulatba kerül. Az egyik jobbikos országgyűlési képviselő vezényletével az egybegyűltek verbálisan megsemmisítik a zsidó-cigány összeesküvést, majd eljön a pártelnök pillanata. A tömeg ütemes "Isten hozott"-tal fogadja, és Vona nem is hagyja ki a ziccert: "Bár ne hozott volna!" Sokat vártak rá, most valami erőset szeretnének hallani: "Adj nekik, Gabi!" - kiabálják felé, és Vona nem okoz csalódást. Szónoklata tetőpontján aztán egy némileg váratlan fordulattal ő maga lesz az áldozat, aki a börtön árnyékában sem fél fölvenni, ha kell, a gárdisták oroszlános mellényét. Vona e ponton mintegy magát ragadva kabáthajtókán, azt kiabálja: "Hát nem jöttek még rá, hogy nem félünk a börtöntől? Hát vigyenek el, akár most rögtön!" A nagy üdvrivalgásból ütemes kiabálással válik ki egy kisebb kórus: "Minket is! Minket is!" Vona érezhetően valami nagyot akar mondani, és a tömeg is veszi, hogy elérkezett az este fontos pillanata, szinte lélegzet-visszafojtva várja a folytatást. És akkor Vona bejelenti, hogy a tavaszi ülésszak első napján ő bizony gárdistamellényben fogja Pintér Sándor szemébe mondani, hogy... A mondat folytatásáról csak annyit állíthatunk biztosan, hogy szerepelt benne a közbiztonság szó; a többit elnyelte a tömeg üdvrivalgása. Ez hát a Jobbik cselekvési terve az elkövetkező időszakra: bár állítólag polgárháború dúl Észak-Magyarországon, aggodalomra semmi ok, mert Vona Gábor mellényt húz 14-én.
Tomor felé még egyszer bemutatjuk a rendőröknek iratainkat, és kinyitjuk a csomagtartót, aztán végleg magunk mögött hagyjuk a szerencsétlen kistelepülést, ahol az elmúlt napon legalább ötszázszor mondták ki idegenek a gyűlölet nevében, hogy "Ica néni".
