Jól megy a NER-es cégeknek a rendőrségi építési közbeszerzéseken

Ismert orbánista vállalkozók – Garancsi István, Mészáros Lőrinc, Paár Attila, ifj. Szeivolt István – érdekeltségei tarolnak a rendőrségi közbeszerzéseken. Csak a jéghegy csúcsát látjuk, de összességében így is több tízmilliárd forint közpénzről van szó.

Szürke, kopottas az Ajkai Rendőrkapitányság épülete: a szocializmus korának modernizmusát magán viselő tömb láthatóan felújításra szorul, évek óta várnak korszerűsítésére a város rendőrei is. A Veszprémi Rendőr-főkapitányság uniós forrásból finanszírozott pályázatot írt ki az ablakok és a födémszigetelés cseréjére. A nyílt tendert idén június végén a VeszprémBer Kft. nyerte el mintegy nettó 150 milliós ajánlatával, vállalva, hogy 240 napon belül végeznek a munkálatokkal.

A tender mögött egy kormánykedvenc vállalkozó sejlik fel. A VeszprémBer tavaly februárig, azaz a rendőségi megbízás idejében is a Garancsi család érdekkörébe tartozott: a korábban zrt. formában működő céget Garancsi Mária, a miniszterelnököt „kötélbarátjának” nevező Garancsi István nővére irányította. A zrt. afféle udvari beszállítóként működött Veszprémben – mint 2020. februári cikkünkben írtunk róla, tíz év alatt 43 önkormányzati megbízást kapott a várostól, és az sem jelentett gondot, ha éppen egy fás-lombos területet kellett letarolni az épülő óvoda kedvéért (lásd: Fától az erdőt, magyarnarancs.hu, 2020. február 4.). Nem csak helyben aktívak: szívesen dolgoznak a rendőrség megbízásából a megyétől távol eső területeken is. 2017-ben ők építették az Érdi Rendőrkapitányság épületét 832 millió forintért. Ennél zsírosabb falat volt a Készenléti Rendőrség nagykanizsai objektuma, amelynek a megvalósítását ugyanabban az évben nettó 2,74 milliárd forintért vállalták. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) csak egy mondatban utalt a veszprémi cég nagykanizsai megbízására – egy olyan, 2018-ban publikált, bevásárlócetli hosszúságú listán, amelyen összesen 102 milliárd forint elköltéséről számoltak be szűkszavúan.

A VeszprémBer azonban csak egy azon kormányközelinek számító cégek közül, amelyek megkerülhetetlenné váltak a hatósági beruházásoknál.

A Közbeszerzési Értesítőt és a police.hu kifizetési listáit lapozgatva mintha a nyúl ürege nyílna meg előttünk: a sokszorosan elágazó alagútrendszer mélyén ott fénylik Csodaország, ahol több tízmilliárd forint kerül a NER kedvenc vállalkozóihoz. Alább ezt a tekervényes utat igyekszünk bejárni, miközben a teljesség igénye nélkül megmutatjuk a rendőrségi közbeszerzések legnagyobb nyerteseit – és legérdekesebb ügyeit is.

 

Nyertesek felvonulása (a Debreceni Rendőrlaktanya átadása 2019-ben)
Fotó: MTI/Vajda János

„Tiborcz István üzletfele”

A sajtóban ezt az eposzi jelzőt kapta Paár Attila győri üzletember, miután 2015-ben megvette Tiborcztól a hírhedtté vált Elios Zrt.-t. A vásárlás közvetlenül azután történt, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) és a magyar rendőrség is nyomozást indított az Elios közvilágítási mutyija miatt, ami végül 13 milliárd forintjukba került a magyar adófizetőknek. Paár a NER kedvelt üzletemberének számít: építőipari cége, a West Hungária Bau Kft. (WHB) 77 milliárd forintos nettó árbevétellel zárta a 2020-as évet, és sikereihez nagyban hozzájárultak a sorozatos állami, kormányzati megbízások. A rendőrség is fölfedezte Paár Attila cégét. A Magyar Nemzet az ORFK fent említett „bevásárlócetlijére” hivatkozva azt írta, hogy a WHB 2017–2018 folyamán 16,8 milliárd forintért építette fel a Készenléti Rendőrség több fővárosi és vidéki objektumát, és renoválta Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) budai, Labanc úti székházát.

Paár egy másik vállalkozáson, a Magyar Építő Zrt.-n keresztül is profitálhatott az ORFK gigamegbízásából – utóbbi cég a Készenléti Rendőrség „nyírbátori objektumát” építette 2,7 milliárdért. A Magyar Építő csak közvetetten számít Paár-érdekeltségnek: meghatározóbb tulajdonos ifjabb Szeivolt István, a NER egy másik nagyágyúja. Ő sajtóértesülések szerint az Orbán család közeli ismerőse, építőipari vállalatai és a Szeivolt-holdudvarhoz sorolt cégek tarolnak az állami pályázatokon. A korábban Szeivolt-vállalkozásként működő (jelenleg más tulajdonos nevén futó) Zeron Zrt. például 5,45 milliárd forintért építhette meg a Készenléti Rendőrség debreceni és miskolci bázisait, és a céget bízták meg a készenlétiek fővárosi, Kerepesi úti központjának bővítésével is 298 millió forintért. A Zeron máig együtt dolgozik Szeivolt cégeivel.

Nem tudják megunni

De térjünk vissza a Nemzeti Nyomozó Iroda budai székházához, mint a furcsa rendőrségi beszerzések állatorvosi lovához. A Labanc útra valósággal hazajárt a WHB brigádja, egy nyilvános közbeszerzés alapján pedig azt is megtudhattuk, hogy a rendőrség milyen állhatatosan ragaszkodik a Paár-féle érdekeltségekhez. Mint az Átlátszó kiderítette, a WHB 2018-ban 770 millió forintért pótmunkákat is végzett az épp csak átadott II. kerületi rendőrségi komplexumon, hogy kiküszöböljék az „épületátalakítás közben feltárt problémákat”. Az ORFK a pluszköltséggel együtt így már 5,9 milliárd forintot fizetett a Labanc úti renoválásért. Ennyi odafigyelés után mindennek rendben kell lennie – gondolhatnánk. Mégsem így történt: az NNI munkatársait vizesedő falak, be sem üzemelt liftek fogadták, amikor 2019 augusztusában átköltözködtek új munkahelyükre. A lap kérdésére az ORFK elismerte a hibákat, hozzátéve, hogy a kivitelező folyamatosan javítja a garanciális jellegű problémákat.

Az ORFK 2019 nyarán közbeszerzést írt ki a Labanc úti rendőrbázis ablakainak fóliázására, szalagfüggönyök beszerzésére. Élve a közbeszerzési törvény adta lehetőségekkel, a hatóság maga hívott meg öt céget árajánlattételre. A kiválasztottak közül ketten küldtek ajánlatot: a Fertődi Építő Szolgáltató Zrt. (FÉSZ) és a WHB; utóbbi kért kevesebbet, így 192 millió forintért elvihette a munkát.

A Labanc útra meghívottak listája különös összefonódást sejtet. A soproni központú FÉSZ Zrt. rendszeresen konzorciumban dolgozik a WHB-vel; együttműködésük olyan szoros volt, hogy egy időre ugyanabban a biatorbágyi, Huber utcai irodaházban tartottak fenn irodákat. A FÉSZ többségi tulajdonosa az Excidit Befektetési Kft., ezt a céget éveken át Kacsóh Gábor, a Borkai-botrány nyomán ismertté vált, magyar származású luxemburgi ügy­véd vezette; Kacsóh nem mellesleg a szintén Paár-érdekeltségnek számító WHB Építő Kft. ügyeit is intézte egy luxemburgi cégen keresztül.

A rendőrség ajánlatot kért a székesfehérvári Fehérép Kft.-től is: a vállalat ügyvezetője és közvetett tulajdonosa Szabó Dusán, aki 2019. május végén (tehát a pályázat előtti hónapokban) még a WHB paksi területi igazgatójaként dolgozott. A fennmaradó két meghívott sem lóg ki a sorból: a győri Mikolasek Kft.-ben Paár Attila négy éven át tulajdonos volt, az ötödik pedig a korábban említett Zeron. Vagyis, a rendőrség által felkért öt gazdasági szereplő közül négy erős szálakkal kötődik Paár Attilához, az ötödik pedig Szeivolt István korábbi vállalkozása.

És ez csak egy a jobban nyomon követhető megbízások közül. A rendőrség előszeretettel tér vissza ugyanahhoz a kormányközeli körhöz, míg máskor ugyanezek a cégek meghirdetett eljárás keretében versenyeznek egymással.

Ma én, holnap te

Nemcsak a rendőrségnél, hanem az állami szerveknél is általánosan elterjedt gyakorlat a meghívásos pályázat – mondta lapunknak Nagy Gabriella, a Transparency International közbeszerzésügyi szakértője. A nemzeti eljárásrend és a közbeszerzési törvény 115. paragrafusa ugyanis építési beruházásoknál megengedi, hogy 300 millió forintos értékhatárig az ajánlatkérő legalább öt céget kérjen fel pályázásra anélkül, hogy a pályázati felhívást publikussá tenné. Ez kiváló terep a „kibélelt” pályázatoknak. Sokszor előre eldől, hogy ki lesz a győztes, a többiek csak színlelt ajánlatot tesznek, vagy éppen az elbírálás előtt visszavonják pályázatukat.

Megszokott módszer a „körbenyerés” is, amikor ugyanaz az érdekcsoport vesz részt a tendereken, és meghatározott menetrend szerint győznek vagy veszítenek az egyes cégek.

Igaz, látszólag van még valamiféle versenyhelyzet – miközben az Európai Bizottság uniós adatbázisa szerint Magyarországon 2019-ben az uniós értékhatár feletti tenderek 40 százalékánál egyetlen ajánlattevő jelentkezett, amely azután jó eséllyel besöpörte a testhez álló munkát.

Nagy Gabriella szerint az is aggasztó, hogy az esetleges szabálysértéseknek gyakran semmilyen következményük nincs. A Labanc úti redőnyözés körüli céges körtáncot minimum gyanúsnak tartja, de mint mondja, a Gazdasági Versenyhivatal ennél egyértelműbb ügyekben sem állapítja meg minden esetben a cégek közötti kartellezést – így működik „a foglyul ejtett állam”, ahol az ellenőrző szervek élén is „barátok” ülnek.

A furcsa közbeszerzésekről természetesen megkérdeztük Kovács Istvánt, az Országos Rendőr-főkapitányság gazdasági főigazgatóját, de lapzártánkig nem kaptunk választ.

Mészárosnak is jut

A felcsúti milliárdos, Mészáros Lőrinc ZÁÉV Zrt.-je többször is részt vett nyílt és meghívásos rendőrségi közbeszerzéseken, általában sikertelenül. Izgalomra azért nincs ok, Mészárosnak így is óriási szelet jutott a kék színű tortából: hotellánca, a Hunguest Hotels a Rossimo Ingatlanforgalmazó Kft.-vel konzorciumban 2018 és 2022 januárja között hétszáz rendőrt szállásolhat el a Budapesti Rendőr-főkapitányság megbízásából 4,1 milliárd forintért. A BRFK-nak az sem jelentett problémát, hogy a szállástenderre egyedüli ajánlattevőként jelentkező cégtandem az eredetileg becsült 1,5 milliárdos érték több mint kétszereséért vállalta a munkát.

A rendőrségi bérelt szállók története jól tükrözi a politikai erőviszonyok változásait is. A szállodákat kiadó konzorcium tagjai nem mindig tartoztak a NER érdekszférájába. A Rossimo Kft. például 2009-ben határozatlan időre szóló, 205 millió forintos értékű bérleti szerződést kötött a BRFK-val, ennek alapján a rendőrök egyéb helyek mellett a cég óbudai szállodájában húzhatták meg magukat. A Rossimo ügyvezető igazgatója ekkor – és még további kilenc éven át – Oláh Alekszandr László volt, az egykori szocialista, ma DK-s politikus Oláh Lajos testvére. A Hunguest Hotels később „került képbe” a rendőrségnél: a lánc tulajdonosa akkor Leisztinger Tamás volt, akit baloldali kötődésű milliárdosként, vagy éppen „vörös báróként” emlegetnek a Fidesz-barát sajtóban. A Hunguest a Rossimóval közösen 2013-ban négy évre, nettó 690 millió forintért adott bérbe szállodai szobákat a BRFK-nak, a megbízás végéig azonban gyökeres változások zajlottak le a tulajdonosi háttérben. Leisztinger Tamás 2016-ban eladta a Hunguest Hotels szállodaláncot Mészáros Lőrinc érdekeltségének, s valamivel később őrségváltás történt a Rossimónál is: az Opten cégadatbázisa szerint 2018 októberében Oláh Alekszandr László távozott az ügyvezetői posztról. Helyére Hüse István lépett, ám az ő neve is ismerős lehet a hírekből, hiszen igen jó helyen volt, amikor a Magyar Turisztikai Ügynökség napok alatt tízmilliárdokat osztott ki szállodaépítésre a NER kedvenc vállalkozóinak.

Nem a fenti az egyetlen eset, amikor a rendőrség olyan ingatlant használ, amely Leisztinger Tamás érdekeltségéből került a kormány közelébe. A BRFK 2007-től bérli a Kopaszi-gáton található vízi rendőrőrs épületét és a hozzá tartozó hajóállomást. Eleinte az Újbudai Önkormányzat és Leisztinger közös cégének számító Öböl XI. Kft.-nek fizettek havi bérleti díjat az ingatlanért, aztán a Kopaszi-gát és a rajta álló épület többszörös tulajdonosváltás után a „nemzeti nagytőkés” Garancsi István birtokába került. A bérbeadó 2016-tól a Garancsi-féle Kopaszi Gát Kft. A BRFK az új céggel is megállapodott, és azon sem akadt fent, hogy az ingatlan használatával járó költségek folyamatosan nőttek. A Népszava cikke szerint a 2008-ban még éves szinten 3,2 millióba kerülő épület használatáért tíz évvel később 19 millió forintot fizetett a rendőrség.

Ez azonban csak apró ahhoz a közpénzmennyiséghez képest, amit a Budapesti Rendőr-főkapitányság egy másik, Garancsit is gazdagító szerződés keretében költött el.

 

Megágyaztak nekik

Fotó: MTI/Vajda János

 

Ötszörös áron is

Szintén a Népszava derítette ki, hogy a BRFK 2012 óta bérel egy kispesti raktárhelyiséget a Sinvest Hofa 11 Kft.-től, amelynek ügyvezetője és közvetetten tulajdonosa idén májusig Garancsi István volt. A rendőrség öt éven át évi nettó 90 millió forintért bérelte a Hoffher Albert utcai bűnjelraktár 30 ezer négyzetméteres területét. 2018-ban olyan új, tízéves szerződést kötöttek a Sinvesttel, amelynek értelmében a megállapodás évében 303 millióért, a következő időszakban pedig évi 450 millió forintért használhatják az ingatlant. Az ötszörös drágulást az sem indokolja, hogy a bérbeadó 2017-ben még „hozzácsapott” tízezer négyzetmétert a telekhez.

A BRFK tehát tizenöt év alatt hajlandó volt 5 milliárd forintot is kifizetni egy városszéli ipari raktárért, miközben ezen az áron több ilyen ingatlant is vásárolhatott volna.

A főkapitányság a lap kérdésére sem árulta el, hogy miért ragaszkodik emelt áron is a Sinvest Hofa raktárhelyiségéhez. Azt ugyanakkor sikerült kideríteni, hogy a Garancsi-féle cég 2012-ben nem sokkal azelőtt szerezte meg a több telekből álló kispesti ipartelep tulajdonjogát, hogy a rendőrség egyáltalán közzétette: bérelhető ingatlant keres a bűnjelraktár számára.

A közelmúltban újabb fordulat történt az ügyben: a Magyar Narancs vette észre először, hogy a Sinvest Hofa 11. Kft. májusban tulajdonost váltott. Garancsi kivonult a cégből: eladta a Lido Ingatlan Zrt.-nek és a VTG Invest Zrt.-nek. A Lido tulajdonosa Ecsedi Ferenc, az OTP Bank fontos embere, és nem mellesleg annak a Milipol Zrt.-nek is volt többségi részvényese, amely állami felvásárlása előtt rendszeresen adott el fegyvert, védőfelszerelést, hőkamerát a rendőrségnek. A VTG Investet pedig Tasnádi László egykori rendészeti államtitkár, volt III/II-es operatív tiszt irányítja, aki köztudottan Pintér Sándor belügyminiszter bizalmi embere. Így a BRFK tehát most már egy volt belügyi-rendőri vezetőtől béreli kispesti raktárhelyiségét. Ez a gyakorlat a rendőrségnél nem ritka: a már sokszor emlegetett Labanc úti NNI-székházat is egy belügyes múltú cég, az Erando Kft. kamerázta be. Az Erando tulajdonosa az a Civil Biztonsági Szolgálat Zrt., amelyen Pintér Sándor 2010-ben, a belügyminiszteri kinevezése nyomán adott túl, és a cégben jelenleg is vezetői pozíciót tölt be Tasnádi László.

Nincs semmi látnivaló

A rendőrség olajozottan működő közbeszerzési gépezetébe akkor kerül homokszem, amikor valamelyik kivitelező céges érdekeltségei ellen kell eljárást folytatni csalás vagy hűtlen kezelés gyanújával. Az ilyen ügyek jó része egyformán végződik.

Mint például az Elios ügyében is. Az Országos Rendőr-főkapitányság egyszerűen nem talált fogást az egykori Tiborcz-cég közvilágítási tenderein, hiába mutatta ki az ügyben vizsgálódó OLAF, hogy az Elios legalább 17 pályázaton szervezett csalási mechanizmusnak köszönhetően juthatott megbízásokhoz. A rendőrség 2018 novemberében bűncselekmény hiányában zárta le a közvilágítási mutyi ügyében folytatott vizsgálatot, a kormány pedig nem küldte tovább az Elios-ügyben keletkezett 13 milliárdos számlatömeget Brüsszelnek, ezzel lényegében elismerve, hogy az ügy fennakadna az uniós ellenőrzéseken. Az Elios ekkor már évek óta Paár Attila érdekszférájába tartozott: a győri milliárdosnak ugyan nem volt köze a korábbi, botrányos közvilágítási bizniszhez, de a rendőrségi vizsgálat mégiscsak az ő cégét érintette.

Rázósabb lehet Paár számára a fővárosi, Pollack Mihály téri mélygarázs ügye: 2016-ban az akkor még kormánykritikus Magyar Nemzet tárta fel, hogy a luxemburgi offshore hátterű, de közvetetten Paár Attila céges hálózatához kapcsolható Tállya Hotel Invest Kft. 1,2 milliárd forintért vásárolta meg a Magyar Nemzeti Múzeum mögötti mélygarázst, amelyet aztán 3,65 milliárd forintért adott tovább a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek. A Tállya egyik tulajdonosa a luxemburgi Kagemi cég, amelyet a már említett Kacsóh Gábor hivatásos stróman vezet; a többségi tulajdonos pedig a PMT Mélygarázs Üzemeltető Kft., amelynek a székhelye megegyezik a WHB-éval, mivel szintén a biatorbágyi Huber utcába jegyezték be.

A Magyar Nemzet úgy tudta, a Tállya Hotel Invest tulajdonjogát 2016 februárjában jegyezték be a mélygarázsra, 2016 augusztusában pedig az állami vagyonkezelő meg is állapodott a céggel, és egy kormányhatározattal teljes összegben kifizették a bizniszre a 3,65 milliárdos összeget. Az ügy miatt a notórius feljelentő Tényi István fordult a rendőrséghez hűtlen kezelést vélelmezve, de – mint az Átlátszó írja – a Budapesti Rendőr-főkapitányság korrupciós és gazdasági bűnözés elleni főosztálya 2017 februárjában elutasította a beadványt. Az indoklás szerint a cselekmény nem bűncselekmény, mivel az ingatlant a Tállya Hotel Invest jelzáloggal és egyéb terhekkel vette, de tehermentesen adta tovább. Másként látta ezt a Fővárosi Főügyészség: 2017 júliusának végén különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt rendelt el új eljárást a mélygarázs eladása miatt, egyben hatályon kívül helyezte a BRFK elutasító döntését. Ám hiába: a Fővárosi Főügyészség friss, lapunknak küldött tájékoztatása szerint „a BRFK a nyomozást saját hatáskörben, 2017 novemberében – mivel a beszerzett bizonyítékok szerint azt lehetett megállapítani, hogy a cselekmény nem bűncselekmény – megszüntette”.

A Garancsi István érdekeltségébe tartozó CD Invest Hungary Zrt.-ről ugyancsak a Magyar Nemzet írta meg 2017-ben, hogy az ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalat nagyon olcsón bérelt önkormányzati bérlakásokat a budai Várban az akkor még fideszes vezetésű I. kerülettől. Az ügyet Veres Dávid önkormányzati képviselő tárta fel és feljelentést tett, a BRFK pedig 2017 augusztusában nyomozást rendelt el hűtlen kezelés gyanújával. Két év elteltével aztán bűncselekmény hiányában ezt az eljárást is lezárták. Közben pedig a BRFK szorgosan fizetett a Garancsi-cégektől bérelt ingatlanok után.

„Sokat költenek most betonra”

A rendőrség beszerzési eljárásairól és a velük szerződő, gyakran kormányközeli cégekről szóló jelen összefoglalásunk csak a jéghegy csúcsa. A többi belügyi szervvel még csak nem is foglalkoztunk, de az jól látszik, hogy hatósági fegyverzeti és informatikai beszerzéseken, vagy a többmilliárdos járműtendereken rendre ugyanazok a szereplők győznek. A fent bemutatott ügyek ráadásul a többé-kevésbé átlátható zónába tartoznak – miközben a honvédelmi és rendvédelmi beszerzések jó része a közbeszerzés alóli mentességgel zajlik, a nyilvánosság teljes kizárásával. Ezekre a tenderekre csak az illetékes parlamenti bizottság kormánypárti és ellenzéki tagjai láthatnak rá, ők viszont nem beszélhetnek a részletekről.

Vadai Ágnes, a honvédelmi és rendészeti bizottság DK-s alelnöke lapunknak annyit mindenesetre elárult, hogy az Orbán-kabinet 2020-ban és 2021-ben is több olyan, akár tízmilliárdos infrastrukturális-építési beruházást indított el, amelyek előre láthatóan öt-hat év múlva érnek véget. Ahogyan Vadai fogalmazott, „sokat költenek most betonra” – ám hogy ezzel mely kivitelezők járnak jól, arról valószínűleg sokáig nem fogunk még tudni.

Pénz mindenesetre lesz a NER betonba öntéséhez: a Pintér Sándor felügyelete alá tartozó Belügyminisztérium a tavalyi költségvetés alapján 761 milliárdos kiadási kerettel rendelkezett, s az idén 860 milliárd forinttal számolhat. Ha pedig elfogyna az építkezésre szánt pénz, egy időben érkező kormányhatározat bármikor biztosíthat újabb forrásokat.