Ahogy a múlt héten megírtuk, az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) tavaly áprilisi szűrése szerint három év alatt duplájára nőtt a hepatitis C-vírussal fertőzött budapesti intravénás droghasználók száma. Sárosi Péter, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programvezetője szerint ez az adat szorosan összefügg a tűcserepontokon kiosztott steril tűk számának csökkenésével, hiszen abban az időszakban, amikor a hepatitis C-vel fertőzöttek száma megugrott, 200 ezerrel kevesebb tűt cseréltek. Józsefváros az adatokat másképp értelmezte: Ferencz Orsolya, a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) elnöke ugyanis a TASZ sajtóközleményére válaszul azt nyilatkozta, hogy a TASZ „óriási öngólt rúgott”. Szerinte a hepatitis C-vírussal fertőzött drogfogyasztók száma akkor kétszereződött meg, amikor a tűcsereprogramot folytatták – a nyilatkozat azonban nem tért ki arra, hogy a kiadott tűk száma jelentősen lecsökkent, sem arra, hogy az OEK felmérése nem csupán Józsefvárosra és a kerület drogfogyasztóira korlátozódott. Néhány nappal később a HírTv-ben vitáztak a felek, ahol Ferencz az OEK adatait és módszerét is megkérdőjelezte, mondván, nem kaphatunk független eredményt úgy, hogy a programban részt vevőktől gyűjti be a vizsgálandó mintákat az OEK. Sárosi azzal érvelt, hogy ez az általános, minden országban elismert és bevett metódus, egy drogfogyasztó ugyanis nem fog bemenni a kórházba, adatokat csak és kizárólag a tűcseréseken keresztül lehet összeszedni, de Ferencz Orsolyát nem tudta meggyőzni.
| ||
Kérdéseinkkel a múlt héten megkerestük az OEK-et is, válaszaik most érkeztek meg. Ezekből kiderül, hogy a „hazai intravénás kábítószer-használattal összefüggő HCV (hepatitis C) fertőzések előfordulási gyakoriságának felmérésére 2013-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatási szerződést kötött az Országos Epidemiológiai Központtal”. A vizsgálatot 2014. március 10. és május 31. között végezték 19 drogambulancia és tűcsereprogramot lebonyolító szervezet segítségével. „Kiemelten fontos, hogy a kábítószerfüggők segítésében részt vevő szervezetek, drogambulanciák folyamatosan, egész évben felajánlják a HIV-, HCV-szűrővizsgálatok lehetőségét klienseiknek, biztosítva ezzel a fertőzöttek felderítését és kezelésbe, gondozásba juttatását” – áll a válaszukban.
Az OEK 602 intravénás szerhasználótól származó vérmintát vizsgált meg, és kizárta azokat az eseteket, amelyekben a vérminta ugyanazon személytől származott, vagy a vérvizsgálat kétes eredményt adott. „Az 592 vizsgált személy közül kettő bizonyult HIV-pozitívnak (0,3%), közülük csak az egyik számít újnak, mivel a másik eset már korábban is ismert volt. A hepatitis C-vírus tekintetében 279 pozitív személyt (48,7%) azonosítottak az 573 vizsgált személy körében.” Az adatok mellett kiemelték, hogy az intravénás kábítószer-használat egyik legsúlyosabb következménye a HCV-fertőzés, az Európai Unióban becslések szerint nagyjából 1 millió fertőzött ember él; az uniós tagállamok adatai szerint a tagországok „legtöbbje 40 százalék feletti HCV-előfordulásról számolt be”. Felhívták továbbá a figyelmet az új pszichoaktív szerek térhódítására („egy 2013-as felmérés szerint az intravénás szerhasználók kétharmada új pszichoaktív szereket injektált elsődlegesen”), ami azért is veszélyes, mert a klasszikus kábítószerekkel ellentétben ezeket sokkal gyakrabban, naponta akár 5-10 alkalommal is injektálják. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy 2011-hez képest tovább nőtt azok aránya, akik „közösen használták fecskendőjüket vagy más injektáláshoz szükséges eszközüket injektáló társukkal”. Összegzésük szerint „a 2011-es designerdrog-robbanás az intravénás szerhasználók körében és annak következményei, azaz a gyakoribb injektálások és az injektáló eszközmegosztások, a szerek kiszámíthatatlan hatása, az új intravénás használók valószínűsíthetően növekvő aránya, a számottevően megnövekedett sterilfecskendő-igény nagy kihívást jelentenek a válaszlépések terén”.
A TASZ többek között azt is kifogásolta, hogy bár a vizsgálat 2014 első felében zajlott le és ők augusztusban kérték ki az adatokat, azokat csak most, egy évvel a mérés után ismerhették meg. A miértre az OEK azt válaszolta, hogy egyrészt a laboratóriumi vizsgálatok, kérdőíves adatok összesítése és elemzése, validálása, az átfedések kiszűrése és a következtetések levonása – mint komoly tudományos háttérmunka – kellő időráfordítást igényel, másrészt elsőbbséget élvez a vizsgálatba bevont civil, illetve szakmai partnerek tájékoztatása. „A minden szempontból megalapozott, a nemzetközi elvárásoknak is megfelelő jelentés közzététele – az Országos Epidemiológiai Központ heti információs kiadványa, az Epinfo publikációs tervében rögzítettek figyelembevételével – csak ezt követően történhet meg.” A jelentés a tárgyévet követő év őszén jelenik meg, vagyis az OEK az adatok májusi publikálásával hamarabb hozzáférhetővé tette azokat.
A kérdés most már csak az, vajon a józsefvárosi vezetés is elfogadja-e az Emmi által is támogatott kutatást, az Európában elfogadott és bevett gyakorlat eredményeit, illetve az OEK vizsgálatát is segítő drogambulanciákat és tűcseréket – vagy pedig továbbra is ragaszkodik egy a tűcseréktől független mérés lebonyolításához. És ha ez utóbbi igaz, vajon tesz-e annak megvalósításáért bármit?
