Narancs.hu: A Magyar Idők szerint lebuktatta magát a CEU. Miért hirdetik budapesti metróaluljárókban a képzéseiket, ha az egyetem Bécsbe költözik?
Enyedi Zsolt: A kormánypárti médiamunkások nem túl szorgalmas emberek. A poszteren szerepel egy link, és ha arra rákattint valaki, kiderül, hogy a hirdetésünk már elsősorban bécsi diplomaszerzésre szól, az amerikai programjainkra ott kell beiratkozni. Lesz oktatás Budapesten is, nem egyik napról a másikra fogunk elmenni, a következő tanévben egy kétkampuszos megoldást próbálunk ki, a magyar diákokra pedig minden körülmények között számítunk.
Ez nem mond ellent annak, amit korábban bejelentettünk. Miután a kormány nem akarja aláírni a nemzetközi szerződést, visszavonhatják a működési engedélyünket, így az amerikai programok folytatását Bécsben tudjuk biztosítani. Más kérdés, hogy valóban visszavonják-e az engedélyt, mert szemben azzal, amit vártunk, nem indult ilyen irányú hatósági eljárás.
Narancs.hu: Ez január 1-től indulhatott volna?
EZS: Igen, de az Oktatási Hivatal egyelőre nem lépett semmit. Ettől függetlenül mindenképpen elindítjuk az oktatást Bécsben, hat programunkra már az osztrák akkreditációs kérelmet is beadtuk, és reméljük, hogy magát az intézményt is akkreditálják. Úgy gondolom, 2019 végére az amerikai és a magyar mellett már egy osztrák egyetem is leszünk.
Narancs.hu: A most szeptemberben beiratkozó diákoknak milyen diplomát adnak: amerikait, magyart vagy mindkettőt?
EZS: Arra ösztönözzük a diákokat, hogy iratkozzanak be mindkét egyetemre, a Közép-európai Egyetem programjait is kettős oklevelet adó képzésekként hirdettük meg a felvi.hu-n. A tanulók az amerikai oklevelet az immár bécsi székhelyű CEU-tól, a magyart a KEE-től kapják.
| ||
Narancs.hu: Feltételezem, a magyar diplomát elsősorban a magyar diákok kérik.
EZS: Korábban volt ilyen tendencia, de különösen az átmeneti időszakban minden diákot arra biztatunk, hogy vegye komolyan a magyar oklevél lehetőségét. Ez egy EU-s diploma, és ha valaki Európában akar karriert csinálni, jól jöhet neki a magyar oklevél az amerikai mellé. Abban gondolkodunk, hogy a két helyszínen kétfajta élményt szereznek majd a diákok. Ez persze óriási terhet ró a tanárokra és az adminisztrációra. Nem lehetünk biztosak benne, hogy a modell hosszabb távon fenntartható lesz, a jövő évet próbaüzemnek is tekintjük.
Narancs.hu: Lényegében tehát az új magyar szabályozás azt eredményezi, hogy az amerikai diploma kiadásához Bécsbe kellett helyezni a CEU székhelyét?
EZS: Mi azt a következtetést vontuk le a törvényekből. Mivel a kormány nem írt alá megállapodást New York állammal, és úgy tűnik, a korábbi Pataki-Medgyessy deklarációt sem tekinti megfelelő megállapodásnak, nem működhetünk tovább Budapesten amerikai egyetemként. Számunkra Bécs jelenti az új keretet, folyamatosan egyre több tevékenységünk fog átkerülni ide. Ha nehezen működik a kétkampuszos megoldás, akkor talán fel is kell majd gyorsítanunk a folyamatot. Az egy külön jogi furcsaság, hogy mivel nem vonták vissza a működési engedélyünket, nem teljesen világos, CEU-ként felvehetnénk-e diákokat Budapesten vagy sem. A törvény is rosszul van megfogalmazva, ezért az Oktatási Hivataltól kértünk tájékoztatást.
(Az interjú felvétele után érkezett meg a CEU-hoz Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnökének válasza. A Hivatal ebben azt írja, hogy mivel nincsen folyamatban olyan eljárás, amely azt lenne hivatott megállapítani, a CEU megfelel-e a magyarországi működés feltételeinek, az OH ebben a kérdésben nem is tud állást foglalni vagy tájékoztatást nyújtani. – a szerk.)
Narancs.hu: Mi lesz akkor a megoldás?
EZS: A releváns hatóságok ignorálnak bennünket, a bizonytalanság miatt kénytelenek vagyunk az egyetem amerikai részét és tevékenységeink túlnyomó többségét áthelyezni Bécsbe. Kafka mind a tíz ujját megnyalná, ha hallaná ezt a történetet: az ombudsman nem vizsgálódik az ügyünkben, mert az az Alkotmánybíróság hatásköre, az AB nem tárgyalja az ügyet, mert az európai bíróság előtt van, az Oktatási Hivatal nem tájékoztat arról, hogy a beadott dokumentumok alapján teljesítettük-e a működés feltételeit. Mintha minden szereplő a bizonytalanság állandósításában lenne érdekelt, és azt akarná elérni, hogy a kiszámíthatatlanság miatt menjünk el Magyarországról.
A törvény sem számít
Azt, hogy hogyan került abba a helyzetbe a CEU, hogy amerikai diplomát adó képzéseit kénytelen Bécsbe vinni, belső oldalainkon bőségesen ismertetjük. Az intézmény teljesítette azt az egyetlen feltételt, amit a felsőoktatási törvény tavaly áprilisi módosítása rárótt: azt tudniillik, hogy az Egyesült Államokban is folytasson akkreditált képzést, és legyen kampusza is.
Narancs.hu: Hogy úgy tűnjön, nem a kormány rúgta ki a CEU-t, hanem maguktól mennek el.
EZS: Erre megy ki a játék. Nem értjük, hogy a kormány és a hatóságok miért nem mernek egyértelműen kimondani bizonyos dolgokat. Minden más külföldi egyetemről el tudta dönteni a hatóság, hogy teljesíti-e az elvárásokat vagy sem. Valamiért akadt egyetlen egyetem, amely esetében a magyar állam nem képes leírni, hogy igen vagy nem. Politikai kötélhúzás részévé vált a CEU, a hivatalnokok nyilván tennék a dolgukat, de a pártkomisszárok nem engedik nekik.
Narancs.hu: A kétkampuszos megoldás nem támadható abból a szempontból, hogy a diákok magyarországi tanulása is hozzájárul az amerikai diploma megszerzéséhez? Ebbe a kormány vagy az Oktatási Hivatal nem tud belekötni?
EZS: Nem, mert a magyar jog elismeri annak a lehetőségét, hogy két egyetem szerződést kössön kreditelismerésről és kettős okleveles képzésről. Jelenleg is vannak ilyen együttműködések magyar és osztrák egyetemek között, a Közép-európai Egyetem és a bécsi CEU közti megállapodás ugyanilyen lesz. Magyar oklevelet természetesen csak akkor fognak kapni a diákok, ha teljesítik a magyar feltételeket és a szükséges kreditek legalább egyharmadát a KEE-n szerzik meg.
Narancs.hu: Szeptembertől minden olyan programot elindítanak, amit korábban is?
EZS: Erre törekszünk, de a matematika tanszékünk például komoly nehézségekkel szembesül, mivel nagyon szorosan együttműködött az MTA Rényi Intézetével. Bécsben erre nem lesz lehetőség. Úgy néz ki, hogy az MA programot működtetni tudjuk, a doktorit viszont jövőre nem. Egy komoly érvágást tehát máris okozott az új felsőoktatási törvény. Nem tudom, kit tesz boldoggá, ha a jövőben nem tudunk matematika PhD-t adni.
Narancs.hu: Ha megkapják az osztrák akkreditációt, az nem teszi feleslegessé a budapesti tevékenységeket? Így a Közép-európai egyetem nélkül is tudnak majd EU-s diplomát adni vagy uniós kutatási pénzekre pályázni.
EZS. Ebben az értelemben az osztrák rész valóban kiváltja a magyart. De mi lélekben még mindig ott tartunk, hogy ha egyértelmű garancia lenne a budapesti működésünk biztosítására, akkor maradni szeretnénk. Azonban ahogy halad az idő, egyre inkább visszafordíthatatlanná válnak a folyamatok.
Narancs.hu: Felmérték már, hogy az oktatóik tudják-e vállalni az ingázást Bécs és Budapest között?
EZS: Ez most zajlik. A héten érkeznek be a tanszékekről a javaslatok arra vonatkozóan, hogy melyik tanár melyik kurzust hol tartsa. A központi adminisztráció ezt átnézi, adott esetben módosítja, és jóváhagyja. Azok a tanárok, akiknek kisgyerekeik vagy idős, gondozásra szoruló szüleik vannak, már jelezték, hogy az ingázás komoly gondot fog nekik okozni. Olyan kollégánk is van, akit frissen vettünk fel, már szervezte a budapesti költözését, holott lehet, hogy a kurzusainak nagy többsége Bécsben lesz. Nem egyszerűen megoldható helyzetek ezek, számos logisztikai feladatnak még nem értünk a végére.
Narancs.hu: Január 31-ig lehetett jelentkezni a CEU-ra. A bizonytalanság befolyásolta az egyetem vonzerejét?
EZS: A végleges számot még nem tudjuk, a kollégáim arról tájékoztattak, hogy körülbelül ugyanannyi jelentkezés érkezett, mint tavaly. A nem ösztöndíjas helyekre májusig még lehet jelentkezni, és az is fontos lesz, hogy a diákok végül elfogadják-e a felajánlott helyeket.
Bármilyen jogi és földrajzi felállásban fog létezni hosszú távon az egyetem, a magyar diákoknak tudniuk kell, hogy számítunk rájuk. Részben a magyar vonal megerősítéséért indítottuk a plakátkampányt, továbbá a napokban elindítottunk egy magyar nyelvű, népszerű tudományos sorozatot is, amelynek első eseménye éppen most csütörtökön lesz és a klímaváltozásról fog szólni.
Narancs.hu: Ön a magyar kapcsolatokért felelős rektorhelyettes, emellett politológus is. Reálisan bízhattak abban, hogy a kormány meggondolja magát, és elengedi a CEU-ügyet?
EZS: A nálam bölcsebb kollégák nem reménykedtek ebben, én igen. Részben naivitásból, részben azért, mert megbízhatónak látszó forrásokból érkeztek hozzám olyan információk, hogy a miniszterelnök közvetlen környezetében az utolsó pillanatig úgy számoltak, lehet ebből megegyezés. Nem véletlenül tárgyalták le a szerződést a new york-i kormányzóval.
| ||
Persze a CEU ügye jól beleillik abba, ami az Akadémiával, és általában a magyar felsőoktatással kapcsolatban zajlik. Ugyanakkor a mi esetünkben mintha keresték volna az elegáns kihátrálás módját, de úgy látszik nem sikerült megtalálniuk. Vagy végül úgy gondolták, a kompromisszum több kárt okozna a kormánynak, mint amennyi hasznot hozna. A Soros-kampány felől nézve talán igazuk is van, ha a propagandagépezetben mindenkinek naponta 50-szer le kell írnia Soros nevét, akkor jól jön egy konkrét intézmény, amihez kapcsolni lehet. Üzenetként is funkcionál a CEU-ügy a magyar társadalom és a külföld felé, egyértelműsíti, hogy ki az úr a háznál, és hogy Magyarországon autonóm intézmény a legfelsőbb helyről jövő áldás nélkül nemigen működhet.
Narancs.hu: Egy előadásában a populizmust elsősorban kulturális jelenségnek, kulturális ellenforradalomnak nevezte. A CEU-ügy ebbe az elméletbe is illeszkedik?
EZS: Igen, vastagon. Bár szerintem a miniszterelnököt nem érdekli, hogy mi konkrétan mit és hogyan oktatunk, az tény hogy a társadalmi nemek tanulmánya elleni támadás központi helyet kapott a CEU-ról való kormányzati beszédmódban. A CEU-ügyet könnyen be lehetett illeszteni egy kulturális ellenforradalmi retorikába. Más kormányzati szereplők persze a bevándorlást hozták fel, vagy jogi-technikai ügyként igyekeztek láttatni a CEU vegzálását, de az biztos, hogy a kemény magban sokan úgy gondolták, a CEU elűzésével a nyitott kulturális hozzáállásra lehet csapást mérni.
Narancs.hu: Mit szól ahhoz, hogy egy kiszivárgott diplomáciai irat is megerősíti: az amerikai kormánynak nem a CEU volt a prioritása Magyarországon, hanem a katonai és energetikai együttműködés?
EZS: Annyira azért sosem voltam naiv, hogy azt gondoljam, az amerikai kormánynak, és különösen a Trump-kormányzatnak az akadémiai szabadság és a CEU lenne az első. Inkább az volt a meglepő, milyen hangosan állt ki mellettünk a nagykövet, amikor idejött, aztán gondolom szembesülnie kellett azzal, hogy a magyar kormányban nincs kompromisszumkészség.
Ez összefügg azzal, hogy a magyar kormány számára az Egyesült Államok nem elsőszámú stratégiai partner. Az elmúlt évtizedben Németország és Oroszország egyértelműen fontosabb volt, és Kínával is nagyon szeretett volna megállapodásra jutni az Orbán-kormány. Az USA a második vonalba szorult a magyar külügyben, az amerikai külügyben pedig Magyarország valószínűleg inkább a harmadik vonalba tartozik. Az országra jutó energiájukat egy-két, főleg biztonságpolitikai kérdésre összpontosítják. Ez persze kicsit rövidlátó hozzáállás. Amerika súlyát, tekintélyét értékeli le a térségben az, amit a kormány CEU-ügyben megcsinált.
Amikor Malajziából, Indonéziából, Kínából érkeztek igazolások arról, hogy egy adott egyetemnek van a kérdéses államban oktatási programja, ezeket a kormány szó nélkül elfogadta. Közben egy ugyanilyen igazolást Amerikából a CEU esetében a jelek szerint nem fogadott el.
Narancs.hu: Plakátjaikon azt írják, „a tudás határtalan és legyőzhetetlen.” Igaz ez a jelen Magyarországán is?
EZS: Kiállok a szlogen mellett. Az a világ, ami felé haladunk, sokkal inkább a tudásra fog épülni, mintsem a fizikai erőre, az erőforrásokra vagy valamiféle fundamentalista közösségi élményre. Politikai szereplők érhetnek el átmeneti sikereket a tudáshoz való hozzáférés szűkítésével, de hosszabb távon az általuk vezetett országok fogják kárát látni ennek a stratégiának.
A szlogen azt is kifejezi, hogy a CEU ellenálló intézmény, amely az új helyzetben is képes lesz magas színvonalon folytatni eddigi tevékenységét, még ha megváltozott környezetben is. Nem érezzük, hogy vereséget szenvedtünk volna. Az a tudás, aminek a termeléséhez mi is hozzájárulunk, a jövőben elengedhetetlenül fontos lesz. Azon fogunk dolgozni, hogy Magyarországon is minél többen hozzáférjenek.
