Magyar Narancs: Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetet (OFI) egy december 29-i kormányhatározat jelölte ki állami tankönyvfejlesztésre és -kiadásra, ugyanakkor hosszú hónapok óta ismert, hogy a kormány a tankönyvpiac államosítására készül. Mikor tudták meg, hogy önöké lesz a feladat?
Kaposi József: 2013 nyarán készítettünk egy kísérleti tankönyvet szakiskolások számára, majd az ősz folyamán többször szóba került az intézet szerepe a tankönyvfejlesztés új rendszerében. Az átalakítás kapcsán megbeszéléseket folytattunk a Köznevelésért Felelős Államtitkársággal, és amikor decemberben konkrétan felmerült a kérdés, hogy ki lehetne a tankönyvkiadás gazdája a meglévő háttérintézmények közül, világossá vált, hogy nincs az OFI-n kívül más intézet, amely rendelkezne az ehhez szükséges szakmai tudással. Közben a minisztérium felkérésére és támogatásával beadtuk a TÁMOP-3.1.2 B pályázatot, amelynek fő célkitűzései közül az egyik a kísérleti tankönyvfejlesztés.
MN: Hány tankönyvvel számolhatunk évfolyamonként? Hoffmann Rózsa nyilatkozott a törvényről, hogy a két tankönyv nem kettőt jelent, hanem sokkal többet. Ezt hogy kell érteni?
KJ: Fontos tudni, hogy az intézet alaptevékenységei között meghatározó szerepet tölt be a kísérleti fejlesztés, ezért a nálunk készítendő új fejlesztésű könyveket a tankönyvek új generációjának nevezzük. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a tankönyv és ennek digitális kiegészítése egyszerre és együtt készül. A fejlesztés közben vizsgáljuk meg, hogy mely elemeket érdemes csak elektronikusan hozzáférhetővé tenni: lesznek például mobiltelefonra letölthető információk is, tehát egy egészen másfajta tankönyvfelfogásban dolgozunk. Másrészt újdonság, hogy nem egy-egy szerző műve fog megjelenni, hanem tanárokat, tudományos kutatókat, pedagógiai fejlesztőket, digitális szakembereket magukba foglaló teamek dolgoznak majd az új tankönyveken. További sajátos eleme lesz a rendszernek a kipróbálás. Most úgy engedélyezik a tankönyveket, hogy beadnak egy kész könyvet, ezt véleményezi egy tudományos, egy pedagógiai és egy műszaki szakértő, és ha megfelel a kritériumoknak, jóváhagyják. Ehhez képest a mi tankönyveink megadott protokoll szerint egyéves kipróbálási folyamaton fognak átmenni, tanárok, diákok, szülők véleményét is bekérjük, ezután dolgozzuk át véglegessé a könyveket. Sokkal inkább társadalmasított minőségi garanciarendszerben fognak tehát megszületni. Az állami fejlesztés emellett biztosan érvényesíti a tankönyvekben az oktatáspolitika által előírt tartalmi és módszertani megfontolásokat.
MN: Vagyis a fejlesztés és az átállás egy lassabb folyamat lesz. De ha elkészülnek az új könyvek, mégis az a cél, hogy minden egyes diák ezekből tanuljon.
KJ: A tankönyvpiacról szóló jogszabályok változása miatt bizonyára lesz egy olyan átmeneti időszak is, amikor az intézethez kerülnek a jelenleg érvényben lévő, akkreditált tankönyvek felhasználói jogai. Akár azért, hogy nyersanyagként felhasználjuk őket, akár azért, hogy - kiegészítve, átalakítva - állami tankönyvként megjelenhessenek. A számokra rátérve, a jogszabály kerettantervenként két tankönyvet engedélyez. Az állam által kiadott, nagyjából 15 ezer oldalnyi kerettanterv több helyen megenged alternatívákat, ezzel valóban megsokszorozódhat a lehetséges tankönyvek száma.
MN: A több kerettanterv például azt jelenti, hogy a hat- vagy nyolcosztályos gimnáziumok tanmenete eltérő?
KJ: Igen.
MN: Ugyanakkor egy iskolatípuson belül tantárgyanként és évfolyamonként kettő a maximum.
KJ: Nem feltétlenül, természettudományos tantárgyakból, matematikából létezik A és B változat a kerettantervekben, tehát vannak további lehetőségek is.
MN: Hiába a törvény és a kormányrendelet, a hírek szerint nagy a bizonytalanság a piaci kiadóknál. 'ket tervezi az OFI bevonni a munkába, vagy kizárólag a miniszteri pályázatokon indulhatnak?
KJ: 'k kizárólag azokon a területeken juthatnak szerephez, ahol az állam úgy ítéli meg, hogy nem tudja teljesíteni tankönyvfejlesztési és -kiadási kötelezettségét. Erre szolgálnak a miniszteri pályázatok. Ez természetesen nem az OFI döntése volt, erről szól a jogszabály.
MN: Azt tudják már, hogy mely területek maradnak ki az állami fejlesztésből? És hol kezdik el mindenképpen az új könyvek kidolgozását?
KJ: Szinte minden műveltségterületnél elkezdtük vagy a közeljövőben elkezdjük a tankönyvek fejlesztését. Talán az idegen nyelv esetében lesz hosszabb átfutási idő. A fejlesztés felgyorsítására azért is szükség van, hogy néhány év alatt, felmenő rendszerben tényleg meg tudjanak jelenni a diákok kezében az új generációjú tankönyvek. Szándékaink szerint ezek a könyvek jól fognak illeszkedni a mai trendekhez, vizualitásukban is ismereteket fognak hordozni. Ezen dolgozunk itt a folyamatosan szerveződő új csapattal. Azért is szükséges a minőségre helyezni a hangsúlyt, mert 2013-tól kezdve felmenő rendszerben ingyenessé válnak a tankönyvek. Ha az állam az általános iskola nyolc évfolyamán mindenkinek ingyen ad tankönyvet, akkor ezeknek nagyon jó könyveknek kell lenniük. Az átmenet - mint minden átmenet - bizonyára sajátos megoldásokat hoz majd, most dolgozunk azon, hogy szeptemberben minden diák garantáltan hozzájusson az ő tanulását segítő tankönyvekhez.
MN: Már szeptemberben is lesz olyan évfolyam, ahol az önök tankönyvei megjelennek?
KJ: Persze, az első-második, ötödik-hatodik és kilencedik-tizedik évfolyamokat céloztuk meg, itt jelennek meg először az új fejlesztésű tankönyvek.
MN: És mikor tanulhat minden évfolyam állami tankönyvből?
KJ: 2018-ra, esetleg 2020-ra válhat általánossá az új generációs tankönyv. Ez attól is függ, mennyi korrekcióra lesz szükség.
MN: Hoffmann Rózsa úgy is nyilatkozott, hogy a kevesebb tankönyv "olcsóbbságot eredményez". Mennyivel lesznek a jelenlegi piaci ár alatt az új generációs tankönyvek?
KJ: Abból kell kiindulni, hogy ez egy 15 milliárdos piac. Ebből több mint 8 milliárdot az állam biztosít különböző támogatásokon keresztül, a többit valamilyen formában a szülők fizetik be. Az államtitkár asszony bizonyára arra gondolt, hogy ha nagyobb példányszámban kell egy könyvet kinyomtatni, akkor fajlagosan csökkenhet az előállítás költsége.
MN: Az átlátszó.hu portálon kiszivárgott a tankönyvtörvény egy kormány-előterjesztése. Ebben a Nemzetgazdasági Minisztérium többek között azt kifogásolja, hogy az államosításhoz nem látszik a megfelelő költségvetési előirányzat. Azóta tudják már, miből finanszírozzák az új tankönyvek fejlesztését?
KJ: Kormányhatározat értelmében az állami tankönyvfejlesztésre és -kiadásra való átállás pénzügyi feltételeit a Nemzetgazdasági Minisztériumnak biztosítania kell.
MN: Nagyságrendileg mennyi pénzről van szó?
KJ: Komolyan óvakodnék a találgatástól, mert amilyen számok a sajtóban megjelentek - 53 milliárd forint és egyebek - azok biztosan lottószámok.
MN: De azt garantáltnak látja, hogy meglesz a szükséges összeg.
KJ: Ha hiszünk abban, hogy a kormányhatározatokat végrehajtják, akkor hiszünk abban is, hogy az ehhez szükséges pénzt a nemzetgazdasági tárca előteremti.
MN: A tankönyvvé nyilvánítás rendje hogyan változik? Eddig ezt az Oktatási Hivatal végezte, az új rendelet viszont létrehoz egy Nemzeti Tankönyvtanács nevű testületet. Ez teljesen átveszi majd a hivatal szerepét?
KJ: Az Oktatási Hivatal akkreditációs rendszere alapvetően piaci körülmények között épült ki és működött. Bárki csinálhat könyvet, de az állam minőségellenőrként eljárva csak akkor nyilvánítja tankönyvvé, ha az általa meghatározott kritériumoknak megfelel. Ez az eljárásrend a pályázatos rendszer miatt egy ideig még fönnmarad. A tankönyvtanács ezzel szemben nem engedélyezni fogja a könyveket, hanem például megvizsgálja, hogy az új generációs tankönyvek beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket, hol vannak hiányterületek, ahol további lépések szükségesek. Inkább elvi-stratégiai iránymutatást ad.
MN: Az eddigi előzetes kontrollról egy beválási kontrollra térünk át?
KJ: Kétféle kontroll lesz. Korábban már beszéltem a kipróbálási kontrollról, a beválási kontroll abban a tekintetben más, hogy öt-tíz év tényleges használat után következik be. Például megnézik, hogy adott típusú iskolában adott tankönyv mennyire vált be a PISA-eredmények függvényében.
MN: Ön szerint tehát az új tankönyvek minőségi javulást is hoznak. Ugyanakkor az állam ezt úgy is elérhette volna, ha az eddigi akkreditációs rendszert szigorítja vagy megváltoztatja. Miért kellett feltétlenül letarolni a piacot?
KJ: Bizonyára mindig több alternatíva van egy-egy probléma megoldására. Ez az oktatáspolitika úgy döntött, hogy ezt az utat választja. Lehetett volna az akkreditációhoz is hozzányúlni, bár ott szerintem valamivel kisebb a mozgástér. A hatékony és eredményes oktatást a mostani oktatási kormányzat az állami szerepvállalás növelésével kívánja elérni. Bizonyos országokban ezt máshogy csinálják, de nálunk ez egy koherens elképzelés, az elmúlt évek oktatáspolitikai döntéseiből ez világosan kirajzolódik. Egyébként is a kormány feladata a gyerekek és szülők érdekeinek a képviselete, nem pedig az állami támogatásból élő kiadók védelme.
MN: Attól nem tart, hogy az új rendszer erősítheti a kormányzat ideológiai nyomását? Már a kerettanterveket is sokan elfogultsággal vádolták, a tankönyvtanácsban pedig kormányzati túlsúly lesz, az oktatásért felelős miniszter gyakorlatilag utasíthatja önöket, a piaci kiadóknak pedig saját pályázatokat írhat ki.
KJ: A tankönyvtanácsba delegálhatnak az akadémiai és különféle pedagógusi szakmai szervezetek. Feltételezem, hogy hozzáértő embereket fognak küldeni.
MN: Nem kétséges, de többségben lesznek a minisztériumi delegáltak.
KJ: Balog Zoltán miniszter úr biztosan szakembereket fog kiválasztani. Az oktatási rendszerben egyszerre van jelen a folyamatosság és a változás. Az általunk fejlesztett tankönyvekben is meglesz az eddigi kánon, és persze megjelennek majd új irányok, új szándékok is. Lesznek hangsúlyeltolódások, mint ahogy mindig is voltak, de ezek nem eredményeznek radikálisan mást. Nyilvánvaló, hogy ma másokat gondolunk a '45 utáni történelem fontos szereplőiről, mint, mondjuk, 1988-ban, de azért senki nem kérdőjelezi meg, hogy Rákosi Mátyás vagy Kádár János neve ott legyen ebben a felsorolásban. A rendszerváltás előtti tankönyvi tartalmakhoz képest Mindszenty József vagy Kéthly Anna ma már kihagyhatatlanok, Dinnyés Lajost vagy Gerő Ernőt pedig nem biztos, hogy a történelmi tudat részeként kell feldolgozni. Még 1998 és 2013 között is volt változás, ez tehát normális, de az iskola világa nagy rendszer, ezért ritka az olyan átalakítás, amelynek során egyik napról a másikra minden előjelet megváltoztatunk. Ezért olyan kemény és erős ideológiai befolyástól, mely gyökeresen beavatkozna a rendszer stabilitásába, nem tartok. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy Ady Endrét, József Attilát, Babits Mihályt tanítani kell. Abban mindig van egy pici mozgása a rendszernek, hogy ezek tanítása mellett milyen új szerző kerül be, és milyen régi marad ki.
MN: Nyilván nemcsak a szereplőkről van szó, hanem a bemutatás hangneméről is. Mint történelemkönyv-szerzőt is kérdezem, hogy ön szerint lehet-e teljesen objektív tankönyvet írni?
KJ: A korszerű történelemtanítás többek között források feldolgozásából áll. Az általam is jegyzett könyvben van egy Nézőpontok című rovat, ahol direkt gyökeresen ellentétes álláspontokat mutatunk be egy-egy történelmi esemény kapcsán. Ma a világ történelemtanításában elfogadott multiperspektivikus szemléletmód hazánkban is elvárt és meg is valósul, már csak a forrásközpontúságból adódóan is.
MN: Az államosított tankönyvterjesztés ebben a tanévben vizsgázott, nem éppen fényes eredménnyel. Nyilván a KELLO-n is nagy volt a felelősség, de az OFI-n, ha lehet, még nagyobb lesz.
KJ: Felelőtlen lenne minden közhivatalnok, ha egy nem csak rajta múló feladatrendszer megvalósításánál azt mondaná, hogy nem érez kockázatokat, nem érez szorítást a zsigereiben. Érzem a felelősség súlyát - mindennap. Vannak kockázatok, nem is akármekkorák, de az intézet mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az új tankönyvek kifejlesztése, kiadása és legyártása határidőre megvalósuljon. A tankönyvfejlesztés sikeres megvalósításán az intézetben is sokan dolgoznak, és úgy látom, hogy a tankönyvpiac korábbi, illetve még jelen lévő szereplőinek jelentős része is partnerként tekint ránk.
