Orbán Viktor nem mondott le az olimpiarendezésről: „Néhány mobilcsarnokot kell fölhúzni, és jó napot”

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 24.

Belpol

Az érmek számával nem elégedett a miniszterelnök, több kell.

Kedélyesen elbeszélgetett Orbán Viktor miniszterelnök kedvenc sportújságírójával, a Nemzeti Sport főszerkesztőjeként és „a Puskás-ügyek rendkívüli és meghatalmazott nagyköveteként” dolgozó Szöllősi Györggyel.

Nem túl érdekes, hogy a miniszterelnök hogyan értékeli az olimpiai teljesítményt, és mit gondol az egyes érmes versenyzőinkről, de az egyértelmű, hogy a Kedves Vezető nem elégedett a párizsi olimpián szerzett magyar érmekkel. „Ha a jövő felől nézzük és a mostani olimpiát arra használjuk, hogy megértsük a következő olimpiákat, akkor az, amit most tudunk, kevés, csak a folyamatos hátrasorolódáshoz elegendő” – mondta. „A sport nem matematika” – magyarázta, hozzátéve, hogy „nem lehet úgy elvárni a sporttól a sikereket, mint régen a termelési mutatókat a szocializmusban.” Szerinte a magyarok helye az első tízben van.

„Minden olimpián az első tízben, és összességében, az olimpiák történetét nézve is az első tízben. Nem érdemes kisebb célt kitűzni.”

De az, hogy Orbán Viktor elégedetlen, merőben más, mint amikor egy libsi elégedetlen. Mármint Orbán Viktor szerint: a magyarokra jellemző az elégedetlenség, de „libsi elégedetlenséggel” szemben van egy olyan típusú elégedetlenség, „ami nem rombol, nem nyegle, nem leszól, nem leértékel, hanem inkább elszántságot hoz, meg feladatot jelöl ki” – mondta a geopolitika prófétája.

A miniszterelnök leplezetlenül utalt arra, hogy egyszemélyben dönt a sportügyi államtitkárról is, ráadásul SMS-ben. „Amikor az olimpia zárónapján Gulyás Michelle befutott, és megnyerte a viadalt, akkor a gyorsértékelést elküldtem a sportállamtitkárnak, Schmidt Ádámnak SMS-ben. Ez egy szóból állt, így hangzott: »Maradhat.«”

Az interjúban arra is kitértek, hogy a békepárti Orbánnak nem tetszik a béke egyik legismertebb himnusza, John Lennon Imagine című dala. „Gyakran lehet hallani az Imagine című Lennon-számot, ami himnuszszerűen bukkant föl egy-egy olimpiai helyszínen is. Elolvasta már valaki annak a szövegét?” – tette fel a költői kérdést a miniszterelnök. „Egy marxista hitvallás” – segítette ki a válasszal szolgálatkészen Szöllősi, hogy aztán az esztéta Orbán folytassa: „Én eleget tettem Lennon fölkérésének: elképzeltem azt a világot, amiről énekel, és nem tetszett. Nem akarok olyan világban élni. Mindig is volt az európai vagy a nyugati ember világában egy önpusztító hajlam, ami a természetes nemzeti, nemi, vallási identitást és kötődést nyűgnek érezve le akarta rúgni, és másokat is meg akart győzni, hogy rúgják le ők is. Természetesen mindenki úgy él, ahogy akar. Ha valaki ezeket le akarja rúgni magáról, rúgja. De itt másról van szó. Világméretű kampány zajlik az értékeink ellen. Na, itt ellen kell állni.”

A miniszterelnök elmondta, hogy a következő olimpiai periódusnak a mostani sportállamtitkárral, Schmidt Ádámmal vágnak neki. „És már a napokban dolgozom vele, épp az olimpia értékelésének a módszertanát tekintjük át. Küszöbön áll újabb sportágfejlesztési megállapodások láncolata, amit az államtitkár úrnak kell tető alá hozni.” Orbán azt is megjegyezte, hogy ezt az olimpiát Budapesten kellett volna megrendezni. „Nyilvánvaló, hogyha a budapesti városvezetés nem támogatja a budapesti olimpiát, akkor nem lesz olimpia” – mutatott a „bűnös Budapestre” a kormányfő. Szerinte annyit tehetnek, hogy az olimpiai bizottság számára minden feltételt rendelkezésre bocsátanak, hogy az olimpia rendezésére fölkészülhessenek. 

„Az aranykapu ki van nyitva, csak át kéne bújni rajta. Már most is itt volt, már elhozhattuk volna a mostanit is, de a 36-osat, ha akarjuk, el tudjuk hozni. Nem hiszem, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által meghirdetett elveknek bármely más helyszín jobban megfelelne, mint Budapest, illetve Magyarország” – fogalmazott Orbán Viktor. Végül szerénykedve arra utalt, hogy sehol nincs annyi stadion, mint Magyarországon. Nincs a világon még egy olyan ország, amelynek annyi, az olimpiára alkalmas és kipróbált létesítménye lenne modern verzióban, mint Magyarországnak. „Atlétikai stadion, a Puskás Aréna, itt ülünk most a Duna Arénában. Mindenünk megvan. Néhány mobilcsarnokot kell fölhúzni meg elbontani, és jó napot.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.