Karácsony: Legyen Alekszej Navalnijról közterület elnevezve Budapesten

  • narancs.hu
  • 2024. február 20.

Belpol

De egy fővárosi rendelet szerint várni kell 5 évet.

Karácsony Gergely egyetért azzal a civil kezdeményezéssel, hogy Alekszej Navalnijról közterületet nevezzenek el Budapesten,

de ebben az esetben is él az a rendeletben is szabályozott elv, hogy csak halála után öt évvel lehet valakiről közterületet elnevezni – írja a főpolgármester a Facebook oldalán.

Karácsony szerint "Navalnij emlékezete megkívánja, hogy mindig tartsuk magunkat a jog uralmához".

"Navalnij az elnyomással szembeni örök harc mártírja, egy zsarnok áldozata. Ha valaki méltó arra, hogy Budapesten közterület viselje a nevét, ő bizonyosan az."

 
Navalnijt gyászoló feliratok és virágok a Bajza utcai metrómegállónál, az orosz nagykövetség előtt
Fotó: Olvasói fotó/Magyar Narancs

A főpolgármester hozzátette, hogy a Varsó, Pozsony, Prága és Budapest által elindított, immár több mint 30 nagyvárost magában foglaló Szabad Városok Szövetségének pedig javasolni fogja, "alapítsunk díjat Alekszej Navalnij nevével, emlékére, és örökségének életben tartására".

Az Európai Unió mindeközben bejelentette, hogy a február 16-án az orosz sarkvidéki börtönben gyanús körülmények között meghalt orosz ellenzéki politikusról nevezi el a súlyos emberi jogi jogsértések esetében alkalmazott uniós szankciós eszközt.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.