Karácsony: „Magyarország ismét a semmiért állt a történelem rossz oldalára”

  • narancs.hu
  • 2022. október 20.

Belpol

A főpolgármester szerint a megemelt rezsiszámlák Putyin háborúját gazdagítják.

„Szembemegyünk Európával, szembemegyünk a szövetségeseinkkel és ismét, mint sajnos már oly sokszor, a vesztes oldalra állunk” – fogalmazott Karácsony Gergely csütörtöki Facebook-posztjában

A főpolgármester szerint semmit sem kapunk azért a „vállalhatatlan hintapolitikáért”, amit a kormány művel, az olcsó gáz pedig csak egy újabb fideszes mítosz. Bejegyzésében kiemelte, Bulgária fővárosában, Szófiában a gáz köbméterenkénti piaci ára novemberre 350 forint, míg a magyar kormány ezt 1500 forintos köbméterenkénti áron kötötte le a budapesti távfűtés részére.

„Hol van az olcsó orosz gáz? Sehol. Nincs olcsó orosz gáz, hiszen ha lenne, nem kellene brutálisan megemelt rezsiszámlákat fizetni az önkormányzatoknak, a vállalkozásoknak és a magyaroknak” – írta bejegyzésében Karácsony Gergely. Hozzátette:

„Putyin nagyon drágán adja a gázt hazánknak, a megemelt rezsiszámláink pedig végső soron az ő háborúját gazdagítják.”

Karácsony szerint emellett a megemelt villanyszámlát sem azért kell fizetni, mert a Paksi atomerőmű elkezdett volna hirtelen drágábban termelni. Ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: „Egyszerűen azt a horribilis lyukat, amit ütöttek a magyar gazdaságon az elfuserált orosz függőséggel és a drága orosz gázzal, úgy tömik be, ahogy csak tudják.” A főpolgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy míg Zágráb rögzített áron, körülbelül 30 forintos áron kap egy kilowattóra áramot a horvát államtól, addig a magyar fővárosnak ugyanezért 462 forintot kell fizetnie, miközben Paks nagyjából 12 forintért termel meg egy kilowattórányi áramot.

Karácsony Gergely kijelentette:

„Magyarország ismét a semmiért állt a történelem rossz oldalára.”

A főpolgármester még október elején írt nyílt levelet Orbán Viktornak, amiben több ellenzéki polgármesterrel együtt arra kérték a miniszterelnököt, hívja össze a Magyar Önkormányzatok Szövetsége által kezdeményezett Nemzeti Energiacsúcsot. Erre néhány nappal később a kormányfő helyett Gulyás Gergelytől érkezett válasz, aki szerint a rezsicsökkentés megszűnésével járna, ha az önkormányzatok olcsóbban kapnák az áramot.

(Címlapképünk forrása: Karácsony Gergely Facebook-oldala. Fotós: Merész Márton/Népszava Online)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.