Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2024. június 27-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
A NER-világ kurzusnyelvének viszonylag friss leleménye a teremtésvédelem – egy ilyen első hallásra is rejtélyesnek, elsőre mélyértelműnek is tűnő fogalmat nyilván nem lehet csak úgy kihasználatlanul hagyni. Immár ökumenikus konferenciák és kutatóintézet(ek) is foglalkoznak ezzel. A fogalmat pozitív kontextusban használók a teremtésvédelmet mintegy a profán (mindenféle teológiai, valláserkölcsi hátteret nélkülöző) környezet- és természetvédelem emelt szintű, megalapozottabb kiadásaként propagálják, nem feledkezve meg a nyugatról átvett szekularizált „zöld” gondolat elparentálásáról sem.
Szent és profán
A teremtésvédelem fogalmának legszebb megfogalmazását Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és lelkes vadásztól hallhattuk 2023. szeptember végén a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (a többi közt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teremtésvédelmi Kutatóintézete részvételével) megrendezett Együtt a közös otthonért elnevezésű ökumenikus teremtésvédelmi konferencián.
A semjéni interpretáció szerint a teremtésvédelem kizárólag a bibliai kultúrkör, az ábrahámi vallások sajátja. A teremtés e fortélyosan felvázolt gondolatkörben egyenesen feltételezi a Személyes Abszolútumot (Istent), aki, mint a művész az alkotását, megteremti a tőle különböző, de őt tükröző világot, és benne saját képmásaként az embert.
A természet és teremtés e szemlélete nem lehet mindenkié: azon tévelygők, akik olyan vallások és világnézetek rabjai, amelyek a fent kifejtett egyetlen igaz valóságot nem ismerik – vagy ismerik, ám mégsem vallják –, szükségszerűen a világ szent vagy profán értelmezésére kényszerülnek. A jeles gondolkodó Semjén által nagyvonalú gesztussal panteistának minősített, „jellemzően keleti vallások/filozófiák” beállítottságából következik, hogy számukra Isten és a világ végső soron azonos. Mivel Isten szent, ezért a világ is az, az embernek tehát nem lehet küldetése a világ átalakítása; annyit tehet, hogy mindezt elfogadja. A profán szemlélet – például a különösen megvetően emlegetett ateizmusok – számára a világban semmi sem „szent”, ezért a világunk (a természet) az ember céljaira korlátlanul kihasználható. Ám a Biblia – vagyis a semjéni definíció szerint Isten önnön kinyilatkoztatása – egészen mást tanít. Mivel a világ visszatükrözi a teremtő szentségét, az embernek tisztelettel kell viszonyulni hozzá. A teremtett mű önmagában természetesen nem szent, ezért művelhető, pontosabban: kell is művelni. (A művelés tehát, feltesszük, Istennek tetsző, szemben a kárhoztatott átalakítással.) Vagyis nekünk, embereknek is munkálkodni kell Isten munkáján – és ez a munkálkodás a teremtésvédelem.
Kétféle bűnt lehet elkövetni a teremtett világgal és annak alkotójával szemben. Az egyik a gátlástalan profitéhség, amelynek jegyében ipari parkká és nyersanyag-kitermelő teleppé tennék a világot – ezt az orbáni hagymázas ipartelepítési politika bátor semjéni kritikaként is felfoghatnánk. A másik pedig az, amikor nem törődnek vele és sorsára hagyják (ebből a gondolatmenetből talán levezethető a fideszes aktivisták ezek szerint helyes, rendre nyilvánosan kiélt fűnyírási mániája). Summa summarum: az embernek szorgalmasan gondoznia kell a teremtett világot, mert az magára hagyva rögvest romlásnak indulna.
Semjén megtalálni véli a döntő különbséget a „mai mainstream zöld ideológia” és a keresztény teremtésvédelem között is. Íme: a zöld ideológia és politika a természet rendjére hivatkozik az állatok, növények, ásványok esetében, ám közben természetellenes dolgokat propagál az ember és a társadalom esetében – lásd például a nem egy helyen a sátánizmus szinonimájaként kezelt genderideológiát. A teremtésvédelem ezzel szemben tudatában van annak, hogy a természet rendje a teremtés rendjét tükrözi: magyarán Semjén és eszmetársai csupán a természet rendjét védik az ember és a társadalom vonatkozásában is.
Tévedünk, ha azt hinnénk, hogy a teremtésvédelem valamiféle keresztény, vagy azon belül katolikus szellemi mozgalom lenne (ha már dicséretes visszafogottsággal nem hóbortnak nevezzük). Sokan fogadták értetlenkedve, mit keresett nálunk május elején Mahmúd Ahmedinezsád volt iráni elnök, aki amúgy a kereszténység, meg úgy általában a Nyugat és természetesen a zsidók esküdt ellensége. Látogatásának esetleges titkos politikai céljáról nem tudunk mit mondani, de nyilvános programként május 7-én ő is előadott a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Választott témája a teremtésvédelem volt; referátumának kivonatos változata alapján tárgyát merész eklektikával, a kohéziót szigorúan kerülve prezentálta.
Teremtő atyánk
Mint láttuk, a Pázmányon már létezik Teremtésvédelmi Kutatóintézet is. Honlapján azonnal belebotlunk ars poeticájukba: a teremtésvédelem egyik célja, hogy aktualizálja Ferenc pápa Laudato si’ (körülbelül: Dicsőség neked!) enciklikájának, mint a „teremtésvédelem Magna Chartájának” az üzenetét. A 2015. május 24-én kiadott enciklikában Ferenc pápa a fogyasztás hajszolását és a felelőtlen gazdasági magatartást kritizálja, miközben szomorúan konstatálja a környezet pusztulását és a globális felmelegedést, egyben megpróbál gyors és egységes, világméretű cselekvésre ösztönözni.
A kutatóintézet azt keresi, hogy miként járulhat hozzá a teremtés igazságának elmélyítéséhez a teológia, a bibliai tanítás, a szent hagyomány és a liturgia aktualizáló, ökumenikus értelmezése révén. A teremtés műve védelemre szorul, hiszen az ember elfeledkezett arról, hogyan őrizze és művelje a Földet, és a természet leigázására törekszik. A bioszférára, erre az összetett rendszerre kellene építenünk a társadalmat, és ezzel kompatibilissé kell válnia a gazdaságnak, a kultúrának is. Az úgynevezett tudományos-technikai ész, lásson bármilyen mélyre az ok és okozati összefüggésekben, nem elégséges ahhoz, hogy a világ nagy rendjét felfogja és megértse. Ezért a pozitív tudományok okosságát fel kell váltania a bölcsesség gondolkodásmódjának. A legfontosabb feladatunk: éljünk mértékletesen!
E megállapítások akár felforgatónak is tűnhetnek a természet leigázására és kirablására törekvő NER-világban, amelyből ráadásul a mértékletesség is hiányzik – lásd például a Balaton-part sorsát. De hát a teremtésvédelemről értekező kisebb és közepes NER-hatalmasságoknak más szempontok a fontosak: ők a „profán”, szekuláris zöld politikával állítják szembe Isten művének a megóvását („művelését”).
A teremtett világ védelmének egyik legnagyobb hatású prófétája az ország kettővel korábbi államfője, Áder János, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki előadásaiban bőséggel adagolt Ferenc pápa-idézetekkel veszi fel a küzdelmet a méhek pusztulása, az erdőirtás, a biológiai sokféleség eltűnése, a klímaváltozás ellen, valamint a demográfiai növekedés jelentette kihívásokkal. Megjegyeznénk, utóbbi ellen a katolikus egyház álláspontja alapján (a születésszabályozás, sőt a propagálásának is a merev elvetése) igen nehéz küzdeni.
A Károli Közösségi Napok rendezvénysorozat nyitónapján, április 2-án tartott beszéde alapján Áder a szellemi környezetszennyezés mértékét is aggodalommal figyeli. Szerinte ez ellen többek között a jó sok olvasással lehet küzdeni; ami akkor igazán hatékony, ha nyomtatott könyveket, és főleg szépirodalmat olvasunk. Lehetőleg kerüljük a digitális rabszolgaságot, de azért tanuljuk meg be- és kitölteni az online közösségi tereket.
A teremtésvédelem elsősorban a magukat kereszténydemokrataként definiáló politikusok kedvenc vesszőparipája. A közelmúltban leginkább Hölvényi György EP-képviselő, KDNP-alelnök (az Európai Néppárt frakciójának immár csak volt tagja) megnyilatkozása ütötte át az ingerküszöbünket. Hölvényi a Komlóhoz tartozó Mecsekjánosiban az egy, azaz 1 darab hársfacsemete elültetésének tiszteletére tartott beszédében azt fejtegette, hogy a környezetvédelmi aktivizmus felesleges, a megfontolt cselekvés a lényeg. Párttársa, Hargitai János baranyai országgyűlési képviselő pedig arról beszélt, hogy a kereszténydemokraták a teremtés részeként a családot is védik, így amikor az európai politikában és a magyar baloldalon a családokat támadják, valójában a teremtést támadják. Arra viszont egyelőre még várnunk kell, hogy a KDNP-s teremtésvédők felismerjék: a Ferenc pápai értelemben vett környezeti gondolkodás szempontjából a mai NER-Magyarország lehetne a felelőtlen és nihilista környezetpusztítás állatorvosi lova.
Evolúció vs. teremtés
A keresztény teremtésvédők nem vetik el izomból az evolúció gondolatát, legfeljebb megpróbálják azt „fogalmilag átkeretezni”, esetleg egészen új, az evolúciótudományban nem ismeretes jelentéssel ruházzák fel. Gyakorta olyan sajátos interpretációt kínálnak, amely esetleg levezethető az evolúció ún. teisztikus szemléletéből: Isten a teremtést követően hátralépett egyet, de előtte alaposan beprogramozta a fejlődést az anyagba, és ez a program bomlik ki az élet fejlődésében. Ez az elgondolás azért is problematikus tudományos szempontból, mert feltételezi, hogy az evolúciónak iránya és távlati célja van.
Rögtön felmerülhet: ha egyszer az élőlények fejlődési és viselkedési programja az örökítőanyagban, a DNS-ben rögzül, akkor miért nem látjuk semmilyen nyomát annak, hogy az ősi organizmusok bármilyen módon későbbi fajok genetikai kódját hordoznák magukban? A legősibb fajok genomja töredéke lehetett a ma élő fajokénak, így bajos azt feltételezni, hogy a „közös ős” tartalmazta az összes ma élő faj DNS-ét is. Az evolúció irányított voltára pedig semmiféle bizonyítékunk nincs, inkább az ellenkezőjét látjuk és tapasztaljuk annak minden szintjén. A fajok a meglévő környezeti viszonyaikhoz és a folyamatos változáshoz alkalmazkodnak – ha ez nem sikerül, kipusztulnak. Nem áll rendelkezésre semmiféle betárazott „genetikai B terv”, amelyet előrelátó módon beléjük kódolt volna a „teremtő”; nem véletlen, hogy ahol nagyon gyors a klímaváltozás, ott sok faj kerül nagy veszélybe, mivel nincs elég idő az alkalmazkodásra.
A biológusoknak végképp nincs ínyükre az az állítás, hogy a tudományos értelemben vett evolúció puszta hipotézis lenne. Darwin idejében is tetemes mennyiségű, az evolúciót alátámasztó bizonyíték állt rendelkezésre, azóta pedig őslénytani, biogeográfiai, molekuláris genetikai adatok garmadája igazolja, hogy ilyen folyamat zajlott, most is zajlik és zajlani fog.
