Óriásplakátban mindenképpen ők voltak a legjobbak: setétség vala a mélység színén, és Giczy lebeg vala a vizek felett; a szélesvásznú képregény tervezője tökéletesen álmodta hat négyzetméterbe a keresztény gondolatot.

Bár lapunk és a KDNP között vannak bizonyos feszültségek, az akkreditáció nem ütközik nehézségbe. A székház földszintjén jellegzetes tárlat a jobbszélsők által favorizált vicces plakátokból: Horn és Kuncze feje gurul le a hegyoldalban, Horn mint Pinocchio, Horn menekül, Kuncze lefossa a bokáját. A kereszténydemokraták sajtófőnöke az előrejelzéseknek megfelelően kifejezetten klassz csaj, szomorú szemek, fátyolos hang; sokkal jobb Yvonne Barré lett volna belőle, mint Nyertes Zsuzsából.

Nem tudom, hogy van ez csoportdinamikailag, mégis, mi az istennyilára számítottak, de este hétkor még mindig a közvélemény-kutatókat anyázzák. Fekete György hamarosan nyilatkozik: torzak az adatok, mert a kereszténydemokrata szavazók idősebbek, és ők elhajtják a szavazókörök előtt kotnyeleskedő exit pollosokat. Szomorú.

A szép sajtófőnök közben felajánlja egy fotósnak, kapja le az elnökséget a harmadikon, tévézés közben. Gyorsan utánuk ugrok a liftbe: megnézni az elnökséget, amint néz. Giczy hamarosan kijön a Barankovics terem elé dohányozni: ha éppen nem leszámolásokkal van elfoglalva, abszolúte rendes polgár benyomását kelti. Hirtelen eszembe jut, hogy a Szatelitben is sokkal jobb poénjai voltak, mint a Selmeczinek. Az emberarcú Giczy visszamegy nézni, az elnökség viszont öt perc után annyira nyomasztóan statikus látvány, hogy inkább sétálok egy kört a harmadikon. Választási plakátok bekeretezve, az egyikben különleges kompozíció: klónozott keresztény család fenyegető harci alakzatban, a Robin Design Stúdió műve. Dr. Szántó András ajtaján "Hiába hallgat a sajtó, TV / Csakazértis KDNP." Aztán: "Tiszta múlt, biztató jövő, KDNP-képviselő", illusztrációként egy kereszt szíven szúr egy vörös csillagot.

A földszinti sajtószobában Bencsik András (Magyar Demokrata) jósol a MIÉP-nek tizenöt százalékot, majd annyira fájdalmasan nem történik semmi, hogy inkább hazaszaladok, megnézni a Rém rendes családot; itt valószínűleg senkit sem tudnék rávenni, hogy átkapcsoljunk. A kanyarban megpillantom a helyi hős, Szerdahelyi Csongor poszterét; ezt a pacekot nagy merészség szembeküldeni a fideszes Pokornival, bár ki tudja, milyen a XII. kerületiek ízlése.

Negyed tizenegyre változik a helyzet, a rohadék közvélemény-kutatók nem az exit pollokkal manipuláltak, hanem elvették a választók kedvét a szavazástól/lebeszélték őket a kereszténydemokratákról/tisztességes választópolgárokat fajtalankodásra kényszerítettek.

A szomorúságában is szép sajtófőnököt hölgyek vigasztalják. Megkérdezem, mikor lesz sajtótájékoztató. "Nem hiszem, hogy lenne. Nincs értelme, hogy ilyeneket nyilatkozzunk", mutat a tévére, ahol Szabó Iván fejteget valamit, hogy mit, csak sejteni lehet, mert a hang le van véve. Egy a plusz nyolcvanöt kilóban versenyző kolléganő Giczy elnököt nyaggatja, csak egy mondatot!, csak egy mondatot! Kisvártatva már fogdossa is, a pártelnök méltóságteljesen hárít, "akkor ezt most leírhatom?", Giczy megrogyik, öt perc múlva bejelentik, hogy tizenegykor sajtótájékoztatót tartanak. Közben végeredmény érkezik "Pest megye 5-ből": Gáspár Miklós a hetedik. Ez jó, mondja valaki, úgyhogy taps.

"Né, ott vagyunk! Nógrád a mienk!", kiáltja Szerdahelyi Csongor, látva egy ötödik helyezést. A kereszténydemokraták tehát paradigmát váltottak, barátkoznak a valósággal. Öt perc múlva Rusznák Miklós harmadik helyét taps fogadja, majd feldörren egy öblös hang: nahát, Csongor, hihetetlen! Bravó! Ez egy kilencedik helyezésnek szól. Az elnökség villámgyorsan ül össze, majd mind a heten szónokolnak valami jól hangzó marhaságot többek között arról, mennyire megszívták az egyházak, hogy most a parlamentben artikulációs lehetőség nélkül maradtak. Mindenki hibás, mondják, csak ők nem; szívesen összehoznám őket a szcientológusokkal, azok legalább elmagyaráznák nekik, hogy kudarcainkért mást okolni aberráció. Hogy tulajdonképpen mire számítottak, már nem derül ki, a termet finoman betölti a nagy bukták magasztos szomorúsága. Sebaj, vigasztalom magam kifelé, szép, meleg, holdas éjszaka van, a kereszténydemokratáknak pedig ott az egész harmadik évezred.

- winkler -