A választmány 252 tagja közül 158 hiába szavazott Giczy György elnökségére, a Fővárosi Bíróság helyt adott Isépy Tamás frakcióvezető és négy párttársa keresetének, miszerint Giczy elnök a KDNP alapszabályát megsértve hívta össze a választmány ülését. (Emlékeztetőül: Latorcai János választmányi elnök, aki Giczy kihívója volt az elnökségért, január 18-ra tűzte ki a tisztújítást. Giczy azonban - a választmány újraválasztott tagjai negyven százalékának támogatására hivatkozva - december 14-15-re módosította a dátumot.) Mint ismeretes, december közepén a megjelentek többsége továbbra is Giczy Györgyöt tartotta a legalkalmasabbnak arra, hogy az 1998-as választásokon győzelemre vezesse a pártot. A választmány ennek érdekében az elnökséget is egyszínűvé varázsolta: Latorcai János helyett például Mizsei Zsuzsa lett a választmány elnöke, s ebből később további problémák adódtak.
A január 7-i per előtt
többen fogadtak volna arra, hogy a bíróság a be nem avatkozás elvét szem előtt tartva helybenhagyja a választmányi ülés döntéseit. Isépy - akinek a frakcióvezetői posztról történő elmozdításáért Giczy még decemberben nagy erőfeszítéseket tett - a tárgyalás előtt kijelentette: nem fellebbez, bármi legyen is a döntés, sőt egy számára kedvezőtlen ítélet esetén önként lemond a frakcióvezetésről. A bíróság azonban Giczyt és csapatát hagyta helyben, jó alaposan. Megrendítő erejű ütés volt ez, nem csoda, hogy közvetlenül az esemény után összevissza beszéltek az elmarasztaltak. Giczy például arról, hogy felesleges izmozni, mert ha maga Göncz Árpád hívja össze a választmány ülését, akkor is őt választják elnöknek. (Ám ha ez igaz, akkor miért erőltette a pártelnök a decemberi választást?) Meg arról is beszélt, s ezzel Füzessy Tibor alelnök is egyetértett, hogy az Isépy-Latorcai párosnak nincs támogatottsága a pártban, következésképpen más párt/pártok érdekeit szolgálják.
A másik oldalon viszont
Isépy Tamás nem azt vitatja, hogy Giczy elnökké választására csak a decemberi hónap alkalmas. Szerinte a választmányi tagok mintegy harminc százalékának kérdéses a legitimitása. (Giczyék számítása szerint mindössze huszonöt választmányi tag mandátuma lehet vita tárgya.) Ez ügyben egyébként ugyancsak peres úton keresik igazukat a kereszténydemokraták. Isépy frakcióvezető úgy véli, az alapszabály kimondja, hogy minden választókerületből egy személyt kell a választmányba delegálni, márpedig Giczyék csupán a választókerületek számát vették figyelembe, s ennek alapján rendezték le a küldöttválasztást.
Ebben a kérdésben a bíróság márciusig dönt, csakhogy egy tavaly júniusi párthatározat értelmében január 28-ig
be kell fejezni
a tisztújítást. Latorcaiék szerint azonban meg kell várni az ítéleteket, s csak azt követően lehet megválasztani az új vezetőket. A Giczy-Füzessy-tandemnek az a véleménye, hogy végképp nem lehet tudni, ki vezeti a pártot és a választmányt, és hogy ki mire jogosult. Isépy értelmezésében Giczyék felvetésére a válasz egyértelmű: a legitim vezetőség megválasztásáig a régi vezetők megbízatása van érvényben.
Mizsei Zsuzsa, a választmány új elnöke egy riporteri kérdésre elismerte, hogy történtek formai szabálytalanságok a tisztújítás során. Ennek bírósági megállapítása azonban sérti az egyesületi törvénynek a közéleti demokratizmus biztosítására vonatkozó passzusát, véli. Ráadásul a választmány decemberi összehívásával az elnökség egy súlyosabb jogsértést előzött meg. Az alapszabály ugyanis kimondja, hogy a választmány legalább hathavonta ülésezzen, s a határidő december 8-án lejárt - fejtegette Mizsei.
A világ végéig lehetne vitatkozni azon, hogy az alapszabály vagy egyéb törvény mely passzusát ki mikor hogyan sértette meg.
A konfliktus alapja
valójában az, amiről egy ideje mélyen hallgatnak a felek: milyen politikát kövessen a jövőben a KDNP. Bár Giczy György soha nem mondta ki nyíltan, nyilatkozatai alapján feltételezhető: a pártelnök szívéhez a KDNP-t természetes szövetségesként és fivéri melegséggel egyszerűen kistestvérként emlegető Torgyán József és az ő Kisgazdapártja áll a legközelebb. A kereszténydemokraták elnöke széles ellenzéki összefogást emleget, s ennek igazodási pontja az FKgP-KDNP-MIÉP-vonal lenne. Latorcaiék viszont a mérsékeltebb jobbközép (Fidesz-MDF-KDNP, esetleg még az MDNP) összefogását nyomatnák. Az eredeti konfliktushelyzet mára azonban végletesen elfajult. Bármi legyen is a végeredmény, egy biztosnak látszik: a párt vezető pozícióit csak az egyik oldal emberei tölthetik be. A vesztesek pedig vagy keresztényi alázattal tudomásul veszik ezt, vagy távoznak a pártból. Amennyiben ez utóbbi mellett döntenének, az akár a politikai erőtér ellenzéki oldalát is alaposan átrajzolhatja.
B. G.
