Az RTL Klub és a TV2 először tavaly októberben fordult az ORTT-hez a műsor-szolgáltatási díj felezését kérve. Mivel a digitális átállásról szóló törvény 2008. december 31-ig új szerződések megkötését és a meglévők módosítását is tiltotta, a médiahatóság erről nem dönthetett. A két csatorna a kérelmet a gazdasági világválsággal indokolta, ám panaszaikat adatokkal nem támasztották alá: egyetlen szám sem volt a mindössze másfél oldalas beadványban. A kéréshez azóta csatoltak szakértői véleményt (mindkét televízió ugyanazon tanácsadóét), és az ügy már háromszor megjárta a döntéshozókat. A március 18-i ülésen az MSZP-s delegált Ladvánszky Györgynek csak formai okokból nem sikerült a "felezést" napirendre vetetnie. (A dokumentum beérkeztétől a szavazásig nem volt meg az előírt 24 óra.) A sietséggel összefügghetett, hogy a parlamenti frakció feloszlása miatt az előterjesztést támogató Wéber János MDF-delegáltnak ez volt az utolsó ülése. Ezt követően április 29-én Tímár János szabad demokrata küldött állt elő a koncessziós díjszámítást gyökeresen átalakító elképzeléssel, melyre aztán a szocialista delegáltak is vevőnek tűntek.
Kevesebb is elég
A javaslat értelmében az ORTT jobban figyelembe venné a szolgáltatók gazdasági eredményességét, és a díj mértékét a nettó árbevételtől tenné függővé. A nagy kereskedelmi tévéknek például a nettó forgalmuk 3,5 százalékát kellene befizetniük műsor-szolgáltatási díjként, de külön cenzust javasolt az alapvetően zenei tematikát kínáló országos rádióknak (10 százalék), a körzeti és helyi rádióknak (7), a "speciális karakterisztikával", például ötven százaléknál nagyobb szövegaránnyal dolgozó rádióknak (3,5 százalék), valamint a jogszabályok alapján értelmezhetetlen "kistelevíziók"-nak, "kisrádiók"-nak. (Utóbbiak 50 ezer forint egységes adminisztrációs díjat fizetnének.) A sürgősséggel beterjesztett javaslat először ugyanazzal a formai indokkal bukott el, mint Ladvánszkyé; a múlt heti ülésen pedig Majtényi László ORTT-elnök akadályozta meg, hogy az előterjesztés átmenjen, miután nem tette fel szavazásra a kérdést, csak hogy "több időt hagyjon a tagoknak a kérdés megfontolására". A napirenddel kapcsolatos (amúgy jogszerű) obstrukciót azonban nem lehet a végtelenségig húzni: ha az akarat megvan, akár már a hétfői lapzártánkat követő ülésen is döntés születhet a díjcsökkentésről.
Ha csak a két kereskedelmi adóra vetített számokat nézzük, nincs nagy különbség a Ladvánszky- és a Tímár-féle javaslat hatása között, így az utóbbit akár az előbbi szofisztikáltabb, rendszerszintűbb változatának is nézhetnénk. Az érvényben lévő szerződés szerint a TV2 (a valamivel nagyobb földfelszíni lefedettség miatt) 1,963 milliárdot, az RTL Klub pedig 1,784 milliárdot fizet műsor-szolgáltatási díjként. Számításaink szerint a felezés nem egészen 1,9 milliárddal, az árbevétel-arányos csökkentés pedig (a tavalyi számokból kiindulva) majdnem 1,6 milliárddal csökkentené az ORTT költségvetését. Az utóbbi ugyan 300 millióval nagyobb állami bevételt engedne, de ha ez a díjszámítás - tehát a nettó árbevételre érzékeny - kerekedne felül, a cégek bizonyára nem félnének optimalizálni a mutatót, és a különbség akár meg is fordulhatna. Többek között ez a Tímár-javaslat egyik gyakorlati problémája: nem elég, hogy minden szereplőre az eddigiektől eltérő díjfizetési tétel vonatkozna, de nehezen kalkulálhatóvá válna az ORTT költségvetése is.
Noha a nagy kereskedelmi tévék az első negyedév alapján a reklámbevételük 15 százalékos visszaesésére panaszkodnak, a tavalyi rekordév volt a TV2 és az RTL Klub történetében: ketten együtt tízmilliárd forint fölötti adózás előtti nyereséget produkáltak 26,5 milliárd, illetve 35,6 milliárd forint nettó árbevétel mellett. Miközben a két adó a válságra hivatkozva karcsúsításba kezdett (egyesek szerint kihasználva, hogy így könnyebben lépheti meg a tervezett leépítéseket és celebjei fizetésének csökkentését), jutott azért pénz milliárdos költségvetésű műsorfolyamok indítására. A TV2 például a következő három évre megvette a Bajnokok Ligája közvetítési jogát, az RTL Klub pedig hasonló költséggel vág neki az új reality show-jának.
Míg a nagy tévékért nem kell aggódni, a visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy a válság a helyi rádiók piacát komolyan sújtja: tömegével érkeztek a médiahatósághoz olyan beadványok, amelyek a műsor-szolgáltatási díj 25-75 százalékos csökkentését kérvényezték. Az előterjesztés szerint csak akkor kezdeményeznének szerződésmódosítást, ha az új rendszer szerint kiszámolt díj alacsonyabb a jelenleg fizetett összegnél. A probléma, hogy köztük is vannak olyanok, amelyeknek a fizetés gondot okoz. Az ellenzéki delegáltak a válságra nem új szuperszámítási metodikával válaszolnának, hanem adósságkezelői programmal, pár éves átmeneti könnyítéssel, halasztott fizetéssel.
Kinek szól a rádió?
A díjszámítási javaslat nemcsak direkt és áttételes költségvetési vonzatai miatt teremtene új helyzetet (ezekről később lesz szó), hanem belegyalogol a legfontosabb folyó ügy, az országos kereskedelmi rádiók frekvenciapályázatának kiírási előkészületeibe is. Novemberben lejár a Sláger és a Danubius hétéves műsor-szolgáltatási jogosultsága. Mivel a köztársasági elnök az Alkotmánybírósághoz küldte a médiatörvény decemberben elfogadott módosítását, amely lehetővé tette volna a lejárt frekvenciahasználati jog többszöri megújítását, pályázatot kell kiírni. A nyertes az analóg sugárzás végéig, de legkésőbb 2014-ig szerezne jogosultságot a frekvencia használatára. Arról, hogy a műsor-szolgáltatási díj milyen szerepet kapjon és milyen formában kerüljön bele a pályázati kiírásba, többféle javaslat is megfogalmazódott. Az egyik elképzelés egy minimális összeget határozott meg, de volt, aki a "plafont" lőtte be. Így a vita arról szólt, hogy 300 és 800 millió között hol legyen a "kikiáltási ár". Tímár János mostani javaslata az új rendszer szerint állapítaná meg a minimális műsor-szolgáltatási díjat. Azaz fix díjas lenne a jogosultság, és nem mondana semmit arról, hogy kinek mennyit ér a piacon való megjelenés. Ezzel pedig épp a legfontosabb versenyelem veszne el a pályázati kiírásból, a főszerepet pedig szubjektív tartalmi szempontok játszanák, ami miatt a testületet amúgy is sanzonbizottságként szokták néha csúfolni. Tímár új javaslata egyébként a saját korábbi álláspontjának is ellentmond, hiszen a pályázati kiírásban eredetileg olyan konstrukciót preferált volna, ami egy meghatározott fix összegből és a reklámbevételektől függő mozgó változóból áll össze.
Bár a sajtó alapvetően a TV2 és az RTL Klub díjcsökkentésére figyelt fel, a díjszámítási metódus átvételének egyik súlyos következménye, hogy tönkreteszi a két rádiófrekvencia pályáztatásának nyílt versenyét. Ezt már egyébként az új médiatörvény elfogadása is aláásta volna, hiszen a tervezet az analóg frekvenciák kiosztását az Országgyűlés mellett felállítandó alkalmi bizottság hatáskörébe utalta. Hasonlóra lehetett következtetni a hatályos médiatörvény decemberi módosításából, amely a háttéralkuknak teret hagyva megengedte volna az érvényben lévő szerződések hosszabbítását, és amelyet a normakontroll kezdeményezésével Sólyom László vétózott meg. Úgy látszik, egyes pártok most sem bíznák holmi pályázatra az üzemeltetők kiválasztását. Pedig a már infrastruktúrával, tapasztalattal és a piaci pozíciójuknak köszönhetően jelentős tőkével rendelkező jogosultak enélkül is jó eséllyel indulnának a versenyben.
Pénz és törvény
De nézzük a javaslat anyagi vonzatait! A Műsor-szolgáltatási Alap műsor-szolgáltatási díjból származó bevétele 2009-ben ötmilliárd forint felett jár, melybe a két nagy kereskedelmi tévé 3,77 milliárd forintnyi befizetésén felül a nem országos műsorszolgáltatók raknak 1,15 milliárdot, és a Sláger Rádió további 200 milliót. Ha csak a TV2-nek és az RTL Klubnak szóló kétmilliárdos csökkentéssel számolunk, ami a Ladvánszky-, illetve a Tímár-javaslat közös nevezője, akkor az vagy olyan, mintha egy árva fillér sem jutna közszolgálati műsorok, nonprofitok, közműsor-szolgáltatók támogatására, a digitális átállás megkönnyítésére; vagy olyan, mintha az alapból nem részesülne se a Magyar Televízió, se a Duna Tv. (Ezen belül persze mindenféle arány elképzelhető, csak az nem, hogy az utóbbiak ne kapjanak semmit.) A TV2 koncessziós díja a két országos közszolgálati csatorna között oszlik meg 70-30 százalék arányban, az RTL Klubé viszont részben a digitalizációra félretett keretre, részben pedig - keveredve a Műsor-szolgáltatási Alapban más díjakkal - gyakorlatilag minden kiadási elemre hatással van. Ha Tímár János felvetésének megfelelően a digitális átállásra félretett keretből finanszírozzák a közmédiumok felkészülését, akkor nemhogy elfelejtették meghallgatni a nem országos műsorszolgáltatók tömeges nyavalygásait a válság hatásairól (miközben a zömüket súlyosabban érinti, mint a nagy tévéket), de a műsor-támogatási pályázatokon keresztül is kevesebbet tudnak nekik visszaosztani. A bevételcsökkentési javaslatoknak köszönhetően tehát tovább erősödnének a médiafinanszírozási rendszeren belüli aránytalanságok.
Egyes várakozások a koncessziós díj csökkentését azzal a háttéralkuval kötik össze, hogy cserébe a TV2 és az RTL Klub megállapodik az Antenna Hungáriával, és felmegy a digitális platformra. Ez azért furcsa, mert elvben 2005-ben is az átállás költségeire hivatkozva hosszabbították meg pályázat kiírása és díjemelés nélkül a lejárt országos rádiós szerződéseket. A digitális átállásról szóló törvényben nincs szó pluszkompenzációról: csak arról, hogy a kapacitás továbbajánlható más szolgáltatónak, ha a földfelszíni sugárzású országos televízió a szándéknyilatkozat aláírása ellenére nem kíván élni a digitális szolgáltatások adta lehetőséggel. Ennek ellenére a múlt pénteken megjelent, hogy az RTL Klub 11 éves szerződést kötött az Antenna Hungáriával, és napokon belül a TV2 is megállapodhat - cserébe pedig mérséklik a koncessziós díjukat.
A levegőben lógó megegyezést egy ideje azzal kommentálják, hogy a digitális földfelszíni sugárzás nem versenyképes, a vételt lehetővé tevő dekóderek drágák, a programkínálat nagyon szűk. A két legnagyobb kereskedelmi tévé megjelenésével pedig épp az utóbbin próbálnának államilag segíteni. Majtényi László szerint éppenséggel tárgyalhattak volna erről az érintett felek, de "akkor az ORTT-nek mint a két legfontosabb tárgyaló fél egyikének tudnia kellett volna róla". Márpedig hétfői lapzártánk idején az elnök még nem értesült arról, hogy bárkivel is beszélt volna ebben az ügyben.
A koncessziós díjak csökkentése, illetve a díjszámítás megváltoztatása jogilag több szempontból is aggályos. Az ORTT költségvetéséről először is törvény rendelkezik, így elég visszatetsző lenne, ha a testület előbb elengedi a bevételei egy részét, majd utólag elfogadtatja a parlamenttel. (Fordítva kellene.) Különösen, hogy a Műsor-szolgáltatási Alap megkurtítása más intézményeket (MTV, Duna Tv) is kellemetlen helyzetbe hoz. A díjszámítási szisztéma megújítása ehhez képest olyan horderejű kérdés, amit normális esetben kizárólag a médiatörvényben lehetne kezdeményezni. Tímár János is arra hivatkozik, hogy az új médiatörvény-tervezet bevételalapú felügyeleti díjat javasolt, csakhogy erről egy magasabb szintű jogi norma, más törvényi környezetben beszél. Persze mindez nem jelenti azt, hogy a műsor-szolgáltatási díjjal minden rendben lenne, és ne kellene vele valamit sürgősen kezdeni. Épp ellenkezőleg: tavaly tavasszal hozott döntésében az Alkotmánybíróság arra utasította az Országgyűlést, egészítse ki a médiatörvényt, mert a hatályba lépése óta nem sikerült rendeznie, hogy az ORTT milyen szempontok alapján határozza meg a műsor-szolgáltatási díj mértékét, és hogyan módosíthatja azt. Az alkotmányos mulasztást azonban nem orvosolta a jogalkotó. Az ORTT-iroda egyébként szakmailag sincs felkészülve a koncessziós díj mértékének megállapítására: arra, hogy monitorozza a piaci viszonyokat, és ellenőrizze a díjra vonatkozó igények jogosultságát - így viszont eleve programozva van a folyamatba a háttéralkuk lehetősége. És ezekről mai, oly sok nemtelen gyanakvással teli világunkban bajosan hinné el bárki, hogy egyes pártoknak vagy személyeknek juttatott anyagi-politikai előnyökön kívül más motivációjuk is lehet.
