Mivel Magyarországon immár semmiféle komolyan vehető költségvetési tervezés nem folyik, nem készülnek számításokon alapuló publikus kivetítések, és nincsen már az ezek megalapozottságát ellenőrző független állami intézmény sem, a közpénzügyek jövőjéről csak úgynevezett bejelentésekből lehet értesülni. Matolcsy György legutóbb pénteken állt mikrofon elé, hogy néhány szám erejéig felvázolja az ország felvirágoztatásának következő szakaszait. Tájékoztatójából kiderült, hogy tévedtek, akik szerint az eddigi gazdaságpolitika tarthatatlanságát felismerve a kormány - ha bombasztikus mellébeszélések és alpári sunnyogás közepette is - visszakozót fúj.
Az adócsökkentés miatt ugyanakkor százmilliárdok hiányoznak a költségvetésből, a lyukat az istennek sem akarja betömni a felpörgő gazdaság miatt keletkező bevételi többlet, miközben nincsen már a magán-nyugdíjpénztári vagyonhoz fogható mértékű "tartalék" sem. Ráadásul a másik csodaszernek, a több ágazatra kivetett különadónak is jelentkezett az a mellékhatása, hogy felpörgetés helyett kifejezetten visszafogja a gazdasági növekedést. Ennélfogva a három százalék alatti államháztartási hiány eléréséhez nagyjából ezermilliárdos egyenlegjavításra van szükség; ennek egy része természetesen abból származik, hogy a gazdaságpolitika hiteltelensége miatt drága az államadósság finanszírozása. A helyzetre született meg válaszként korábban a Széll Kálmán Terv, amely állítása szerint strukturális átalakításokkal (korábbi elnevezéssel: reformokkal) 550 milliárdnyi kiadáscsökkentést irányzott elő. Ehhez képest jelentette be most a gazdasági miniszter a 300 milliárdos kiadáscsökkentésből és 450 milliárdos bevételnövelésből álló "országvédelmi akciótervet". Azt, hogy az összesen 750 milliárdos egyensúlyjavítás a korábbi helyett, mellett, netán a Széll Kálmán Tervvel együtt értendő-e, ebben a pillanatban valószínűleg még a Nemzetgazdasági Minisztérium nehéz életű munkatársai is csak találgatják.
Gyorsítunk, újjászervezünk, elhárítunk
A legfontosabb változás a személyi jövedelemadó rendszerében lesz: jövőre teljesen megszűnik az adójóváírás. Ezért aki havi bruttó 250, azaz nagyjából nettó 155 ezer forintnál kevesebbet keres - a lakosság többsége -, annak az idei bércsökkenés után jövőre még kevesebb marad. Minél kisebb valakinek a jövedelme, annál inkább ráfarag: például havi 80 ezerből a tavalyi 64 ezres nettó már idén 62 ezer alá csökkent, jövőre meg 52 ezer lesz. Persze ez csak a nominális csökkenés, mert a kormány munkálkodásának mellékterméke a gyorsuló infláció, tehát a valódi visszavágás a látszólagosnál durvább. Ezt enyhíti, hogy a gyereket nevelők adókedvezményt érvényesíthetnek - természetesen aki jobban keres, az többet. Ezzel megszületik a világ első valóban egykulcsos személyijövedelemadó-rendszere, hiszen az így nevezett szisztéma azért mindenhol tartalmaz a bérskála legalján egy nullakulcsos sávot, vagy a nulla és a fő adókulcs belépése között fokozatosan elfogyó adójóváírást.
Erre az egyes társadalmi rétegeket a teljes lecsúszásba taszító lépésre (amit a kormányzati kommunikáció "az adórendszer tisztulásának" nevez) azért van égető szükség, mert folytatódik az adókulcs csökkentése. A látványosan kudarcos korábbi mérséklésre ugyanis a felgyorsítás a válasz: az eredetileg tervezett kettő helyett egy lépésben szűnik meg a szuperbruttósítás, azaz a jövedelemadó immár tényleg egyetlen kulcsa az eddigi 20,3 helyett valóban 16 százalék lesz. Így például (gyerekek után járó adókedvezmény nélkül) a bruttó 750 ezerből a tavalyi 392 ezerről idén 477 ezerre emelkedő nettó bér jövőre meghaladja a havi félmilliót. A kormány számításai szerint a két lépés költségvetési szempontból csaknem kiegyenlíti egymást, mivel a szuperbruttó kivezetésének 380 milliárdos árát az adójóváírás eltörlésével megmaradó 370 milliárd kompenzálja.
A sanyargatással tehát csak az új bolondéria következményeit lehet semlegesíteni, vagyis a hiányzó százmilliárdok kis problémáját még meg kell oldani. A legtalányosabb a 300 milliárdos kiadáscsökkentés, mely a gazdasági miniszter szerint abból jön ki, hogy "méretre vágjuk az államot". A lassan évtizedek óta használt fogalom feloldását továbbra sem ismerjük, de amúgy is jó lenne tudni, hogy ez vajon a Széll Kálmán Terven felül értendő-e. Az egykori Költségvetési Tanács munkatársaiból verbuválódott, elemzéseit pusztán lelkesedésből készítő Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője, Romhányi Balázs kérdésünkre szintén nem tudta megválaszolni, hogy a 300 milliárd mihez képest értelmezendő. Az is elképzelhető, hogy az a 230 milliárdos minisztériumi zárolás, amely először ideiglenes volt, majd nyáron véglegesnek nyilvánították, most végképp tartóssá válik - tehát a 300 milliárd nagy része ez volna. Mint mondta, a Széll Kálmán Tervből egyelőre alig valami valósult meg (a táppénz és a munkanélküli-segély csökkentése, ami nem volt bonyolult feladat), miközben ennek "Brüsszel számára megzenésített változata", a konvergenciaprogram több helyütt mást mond: például a szolgálati nyugdíjak ambiciózus átalakításából már csak ötmilliárdos megtakarítással számol, ellenben a társasági adó csökkentésének egy részét már nem tartalmazza. Továbbá azóta több, korábban sehol nem említett intézkedést jelentettek be, mint például a jövedéki adó emelését. Az intézet mindenesetre dolgozik a költségvetési hatásvizsgálaton, de korrekt következtetések levonásához a bejelentéseken túl azért elfogadott jogszabályokra is szükség volna.
Megmentjük, véget vetünk
A bevételi oldal ehhez képest egyszerűbb, hiszen csak a tiltott szja-n, vagyonadón és ingatlanadón kívüli adónemekhez kellett hozzányúlni. A legfontosabb a felső áfakulcs 27 százalékra emelése, amivel Dániát és Svédországot megelőzve rögtön Európa élére ugrunk; a kormány ebből 150 milliárdos pluszbevételre számít. A havi adatok alapján az idei teljes áfabevétel nagyjából a tavalyival lesz azonos (eredetileg 120 milliárddal többet terveztek idénre, de a fogyasztási boom "váratlanul" elmaradt, ezért 70 milliárddal már lefelé módosították a tervet - egyébként az sem fog bejönni), és jövőre még maga a kormány is csak 0,2 százalékos fogyasztásbővüléssel kalkulál. Ha 25 helyett 27 százalékos kulccsal számolunk, akkor 188 milliárd lenne a pluszbevétel, amiből levonandó az adóemelés keresletcsökkentő, illetve a feketén vagy külföldön vásárlásra buzdító hatása, tehát első közelítésben a 150 milliárd forint akár reális is lehetne. Romhányi Balázs viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a költségvetési törvényben szereplő áfabevételből 300 milliárdot az állam önmagának fizet, a valódi bevétel tehát ennyivel kevesebb. Ráadásul a teljes lakossági fogyasztásnak csak 81-82 százaléka esik a legmagasabb kulcs alá: ha ezt is levonjuk, és figyelembe vesszük az említett keresleti és egyéb hatást, könnyen lehet, hogy csak 100 milliárd marad.
További jellemző a számok laza kezelésére az adójóváírás eltörléséből kalkulált bevétel. A 370 milliárd úgy jött ki, hogy ez szerepel az idei költségvetésről tavaly készült törvényjavaslat pótkötetének indoklásában (az átláthatóság és ellenőrizhetőség szempontjából kitűnő helyen): enynyit becsültek 2010-ben, és most ezzel számolnak 2012-re, miközben a béremelkedések miatt ennél biztosan kevesebb lesz. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az áfából származó pluszbevételt sem a nyilvánvalóan szükséges kiigazításra költjük, hanem az "Országvédelmi alapba" kerül, mondván, hátha nem lesz rá szükség, az már lassan az egész terv komolyságát vonja kétségbe. Úgy tűnik egyébként, hogy a kormánytagok/kormánypárti képviselők kijelentései és a valóság közötti viszony lassan végképp elenyészik. Az Európai Bíróság ítélete miatt visszatérítendő áfa nagyságrendjét például a megszólalások rendre 250 milliárd forintra teszik, a rossz szabály miatt ennyit bukik idén a költségvetés. Miután az előzetes szakértői becslések 100 milliárdról szóltak, a pénzcentrum.hu az adóhatóságnál és a gazdasági tárcánál is érdeklődött a tényleges mértékről, de választ nem kapott. Elképzelhető persze, hogy azért kellett felnagyítani az összeget, mert a kormányzati kommunikáció akkor még a Gyurcsány-kormányt okolta e "csontváz" miatt - aztán csak kiderült, hogy 1999-ben az első Orbán-kormány alatt született a rossz törvény (amit persze utódai vidáman úgy hagytak).
A másik nagyobb bevételnövelés az egészségügyi járulék emelése, ami direkt hatását tekintve (hiszen a legális foglalkoztatás nem rajong az ilyesmiért) nagyjából 80 milliárd forint. A korábban a minimálbér duplája után fizetendő járulékok ötlete most a minimálbér másfélszerese után fizetendő egészségügyi járulék formájában reinkarnálódik, nagyságrendileg évi tízmilliárdot fialva. Hozzávetőlegesen ugyanennyit hozhat a cégautóadó átlagban (valójában környezetvédelmi besorolás alapján differenciált) 40 százalékos emelése is. Külön szép történet a bevezetendő baleseti adó is, amelyet német mintára a több balesetet okozók fizetnének a biztosítási díjon keresztül. Egyrészt a biztosítók a baleseti sérültek ellátására, valamint a rokkantsági járadékok részbeni fedezetére már ma is fizetnek átalánydíjat az állami egészség-, illetve nyugdíjbiztosítónak (ennek mértékén persze lehet változtatni). A hvg.hu vette a fáradságot, és rákérdezett a német autóklubnál a rendszer működésére, de mint kiderült, Németországban nincsen ilyesmi, az egész példálózás humbug. Ami nem is csoda: a kormány megemeltetheti a biztosítók befizetéseit, de hogy ők a piac szabályai és biztosításmatematikai megfontolások alapján hogyan alakítják át a bonus-malus rendszert, azaz ebből mennyit terhelnek rá éppen a veszélyesen vezetőkre, arra a kormánynak nincsen semmi ráhatása. Az egész ötlet tehát nem más, mint egy újabb biztosítói különadó.
Ha még idevesszük a korábban bejelentett chipsadó 12-20 milliárdját, valamint a gázolaj, alkohol, dohányáru jövedéki adójának, illetve a szerencsejáték adójának emeléséből adódó (pontosabban: remélt) 60 milliárdot is, még mindig nagyon messze vagyunk a vágyott 450 milliárdtól.
Nem szokványos, formabontó
De ha össze is jönne, csak akkor lenne (talán) elég, ha a makroadatok a kormány kalkulációi szerint alakulnak. A mostanság éppen 1,5 százalékosnak gondolt gazdasági növekedésben viszont jó adag kockázat van. Legfőként a lapzártánk idején elfogadott, a devizaadósok végtörlesztését kötött árfolyamon lehetővé tevő törvény miatt. A bankok emiatti vesztesége az igénybevevők számától függ - ezt az osztrák gazdasági miniszternek magyarázkodó Matolcsy György 100 ezer főre, a törvény íróját eljátszó Rogán Antal minimum 150 ezerre, az ötletgazdát eljátszó Lázár János 200-300 ezerre tette -, de első blikkre is 300-600 milliárd forintról lehet szó. Ha a józan észnek, a magyar Alkotmánynak és az uniós jognak ellentmondó jogszabályt sikerül végrehajtani, akkor az amúgy is lanyha banki hitelezés tovább mérséklődik, és a most nullán álló gazdasági növekedést jó eséllyel recesszió váltja fel. A végén a szerződésszegés miatti veszteségeket persze az állam, vagyis az adófizetők mindenképpen kamatostul fizetik majd vissza, de hol van az még. Továbbá amelyik banknak sikerül az ügyfelek másik banknál lévő devizahitelét a maga nyújtotta forinthitellel lecserélnie, az most növelheti a piaci részesedését, és Orbán Viktor parlamenti beszédében jelezte, hogy a hazai központú pénzintézetek az ehhez szükséges forrás biztosításában számíthatnak az államra. Az egyértelműen tiltott állami támogatást ismét csak kamatostul fizetjük majd vissza.
Az akció a növekedési kilátásokat azért is rontja, mivel ezután nagyon nehéz elképzelni, hogy távoli országok vállalati tárgyalótermeiben a beruházási célpontok számbavételekor bárki Magyarország mellett érveljen. A bejelentés hírére gyengült is a forint, a devizahitelek tömeges forintra váltása felgyorsíthatja a folyamatot, a jegybank előbb-utóbb kamatot fog emelni, ami további növekedési sokkot okoz. A gyengülő forint a bennragadó, mert hitelképtelen devizaadósoknak okoz majd gyönyörűséget, míg a forinthitelre váltók a kamatok emelkedésének örülhetnek. Az ország kockázati felára az elmúlt másfél évben egyszer sem ment vissza a Bajnai-kormány leköszönésekor érvényes értékre, és a bóvlikategória peremén egyensúlyozó állampapírok most már igen könnyen leszédülhetnek. Akkor pedig, mivel az IMF-hez nem fordulhatunk, a kormány nyilván kénytelen lesz a gazdagok személyi jövedelemadójának teljes eltörlésével beindítani végre a gazdaságot.
