Körvonalazódik a négy országgyűlési párt kampánystratégiája az európai parlamenti választásokra. Az SZDSZ a tetszhalál állapotából felocsúdva dinamikus, kezdeményező imázst mutat, a szokásos belharcoktól terhes MSZP a megfontolt profizmus álarcát felöltve kommunikációs hatalomátvételre készül, miközben rá sem mer nézni a közvélemény-kutatók helyzetjelentéseire. Az MDF újabb erőtlen kísérletet tesz a jobbközép alternatíva kialakítására, mellesleg a főmumus SZDSZ-t felnyomja az Országos Választási Bizottságnál. A Fidesz pedig már a 2006-os nagy comebackre készül, és hogy nagyobb legyen a móka, beperli az Európai Unió Kommunikációs Közalapítványt.Huszonnégy európai parlamenti (EP) mandátum sorsáról dönt az ország június 13-án: ennyi magyar tagot küldhetünk a 732 fős uniós törvényhozásba. A kis pártok számára majdhogynem a megmaradás a tét; az MDF-ről kiderülhet, hogy egyedül hány embert vonz, és az SZDSZ számára sem mellékes, hogy átlépi-e az 5 százalékos határt. A legizgalmasabb küzdelem persze a "nagyok" között várható: az MSZP és a Fidesz valójában már 2006-ra melegít.
Villámrajt
A szabaddemokraták háza táján gyakorlatilag minden lényeges kérdés eldőlt. Demszky Gábor főpolgármester vezeti a listát (aki ha befut, havonta egy hetet Brüsszelben tölt majd), a második helyen Fodor Gábor, utána Szent-Iványi István következik. A pártnak a szavazatok legalább nyolc százalékát kellene ahhoz megszerezni, hogy két főt delegálhasson az EP-be. Demszky Gábor szerint ez nem irreális, sőt a három képviselő sem; a választóknak júniusban ugyanis nem kell gondolkodniuk sem a koalíciós kényszerekről, sem az elveszthető szavazatokról, vagyis végre annyian szavazhatnak az SZDSZ-re, ahányan a legszívesebben akarnak rá. Bár lapunk megkeresésére Horn Gábor kampányfőnök nem reagált, az már tudható, hogy az SZDSZ 150 millió forintot fordít e célra, amit pártpénzből és adományokból fedez. A 22 hetes, "Eljön-e a Te országod?" fantáziacímet viselő mozgósítás már el is kezdődött, nem kis meglepetést okozva a politikai ellenfeleknek. Minden héten egy, az uniós léttel kapcsolatos alapkérdést dobnak be a köztudatba, és persze mindjárt meg is adják rá a liberális választ, amit a szintén közölt konzervatív és szocialista állásponttal állítanak szembe. A fő témák: a paternalista állam kritikája, a szociálpolitikában a rászorultsági elv hangsúlyozása és a szabad identitásválasztás megkérdőjelezhetetlensége. Fontos üzenetük továbbá az is, hogy egyedül általuk delegálhatnak a választók magyar tagokat az EP liberális frakciójába. Az igen korán elkezdett kampány a remények szerint nemcsak a riválisok zavarba hozására és a kezdeményező, közbeszéd-alakító politikai szereplő imázsának felépítésére lesz alkalmas, hanem arra is, hogy a pragmatikusnak, már-már elvtelennek tartott SZDSZ visszahozza működésébe az értékelvű liberális retorikát, így járulva hozzá a stabilan a parlamenti küszöb alatti támogatottságú formáció megerősödéséhez. Kuncze Gábor pártelnök korábban kijelentette: ha a párt 5 százalék alatt teljesít, lemond.
A szabaddemokraták javasolták egy négypárti etikai kódex elfogadását, amely az EP-kampány hangnemét tartotta volna kordában. A Fidesz és az MDF eddig nem reagált, az MSZP nem zárkózott el, bár a szocialisták szerint önmagában ez nem sokat ér.
Még hangolnak
A nagyobbik kormánypárt még messze nem tart ennyire előre a kampányban. Tóbiás József, az MSZP kampányigazgatója a Narancsnak elmondta: elfogadott EP-választási menetrendjük van, és semmi sem indokolja az ettől való eltérést. "A kampányterv és maga az üzenetrendszer egyaránt ezekben a hetekben nyeri el végső formáját" (a munkában kommunikációs cégek nem, csupán a párt prominensei vesznek részt), ezért Tóbiás egyelőre semmilyen konkrétummal nem tudott szolgálni. A költségvetés nagyságrendje a munka végéig még változhat, a már kidolgozott ötleteket pedig nem szeretné előre "lelőni" - mondta. Európában a hasonló kampányok nem hosszabbak 60 napnál, ezért az MSZP nincsen semmivel elkésve - tette hozzá. Az SZDSZ "húzásának" ugyanakkor Tóbiás szerint megvan az az előnye, hogy ráirányítja a közfigyelmet az uniós választásra, és tudatosítja annak fontosságát. A listavezető személye is kérdés még a szocialistáknál. Lapinformációk szerint Horn Gyula volt kormányfő a közelmúltban egy lakossági fórumon nyilvánvalóvá tette: ő bizony elvállalná a megtisztelő feladatot. A másik nagy esélyes, Kovács László pártelnök/külügyminiszter valószínűleg elhárítja a felkérést - és várhatóan Hornt fogja javasolni az első helyre -, mivel a listavezető csak olyan személy lehet, aki hajlandó is az állandó brüsszeli (és strasbourgi) politizálásra. "Kiutazó" esélyesként felmerült még Kósáné Kovács Magda és Inotai András közgazdász, a Világgazdasági Kutató Intézet igazgatójának a neve is. Tóbiás József hangsúlyozta: "Nem az a valódi kérdés, hogy ki a listavezető, hanem az, hogy olyan személy legyen, aki a legtöbbet képes tenni a lista sikeréért. Erről áprilisban dönt a kongresszus."
A pártigazgató elsősorban nem belpolitikai erőpróbának fogja fel a közelgő uniós választást. "Nem a hatalomért folyik a harc ezúttal, a kampány arról szól, hogy ki hogyan képviselné a magyar érdekeket Brüsszelben. Nem harc, hanem verseny lesz." A Narancsnak azon kérdésére, hogyan kívánja az MSZP elkerülni még a látszatát is annak, hogy a minisztériumok - az állami büdzséből - pártpropagandát fejtsenek ki, a kampány vezetője azt mondta: a kormány dolga az, hogy kormányozzon. Az EP-kampány alatt is vinnie kell az unióval összefüggő ügyeket, döntéseket kell hoznia, mondjuk az agrárium unióbéli jövőjéről, de ettől még világosan elválik majd az ország vezetése és az MSZP kampánya. Tóbiás abszolút többséget vár egyébként, vagyis legalább 13 szocialista befutót.
Szóló
Az MDF ezúttal nem közösködik a Fidesszel, hanem önálló listát állít. Ez elsőre igen kockázatosnak tűnik, hiszen a párt támogatottsága az empirikus társadalomtudományok eszköztárával jószerivel mérhetetlen, márpedig az 5 százalék alatti eredményért nem jár képviselői hely Brüsszelben sem. A listát Dávid Ibolya pártelnök vezeti, de személye merőben szimbolikus jelentőségű, mivel megválasztása esetén sem kíván élni a képviselői megbízással. Herényi Károly szóvivő megkeresésünket azzal hárította el, hogy Gémesi György (Gödöllő polgármestere) felel a kampányért, ő azonban lapzártánkig nem válaszolt üzenetünkre. Más pártforrásból megtudtuk: küszöbönáll egy választási szövetségről szóló megállapodás az MDF és három kis jobbközép alakulat, a Vállalkozók Pártja, a Magyar Demokrata Néppárt és a Független Kisgazdapárt között. (A Kereszténydemokrata Néppárt a Fidesz listáját támogatja, annak ellenére, hogy hajlandónak mutatkozik a hosszabb távú együttműködésre az MDF-fel.) Az eddigi megszólalások alapján a párt kampányának központi üzenete az lesz, hogy a kétpólusú pártrendszer kialakulásának hazai tendenciája a hatékony politikai érdekképviselet és az egészséges sokszínűség rovására megy (ez - némileg másként megfogalmazva - az SZDSZ-nél is megjelenik). Nyilván azoknak a jobboldali szavazóknak a voksára is számítanak, akik nehezen viselik a Fidesz hol nyílt, hol kódolt EU-szkepticizmusát. (Ez utóbbiról lásd: Igenek és nemek, Magyar Narancs, 2003. január 30.) Mivel az EP-választási kampányra fordítható összegről - jogszabály hiányában - semmiféle törvényes limit nem létezik, az MDF kezdeményezte, hogy a négy párt "gyakoroljon önkorlátozást", és egyezzen meg egy felső összeghatárról. (Más kérdés, hogy az országgyűlési és önkormányzati választásoknál törvényileg engedélyezett, képviselőnkénti 1 millió forintos korlátot sem veszi senki komolyan.) Az ötletet Tóbiás József is támogatta, és könnyű belátni, hogy mindez az SZDSZ érdekeit is szolgálná, hisz a korlátozás hiánya a kis pártok helyzetét nehezítené.
Az MDF először csak nyilatkozataiban sérelmezte az SZDSZ korai kampánykezdését, majd az Országos Választási Bizottsághoz fordult azzal, hogy a szabaddemokraták megsértették a választási törvényt. Érvelésük szerint a köztársasági elnöknek a szavazás napjára vonatkozó bejelentése előtt nem ildomos, sőt egyenesen jogszerűtlen megkezdeni a plakátozást.
Belföldre fokuszálva
A Fidesz is jogi támadással indította kampányát: az SZDSZ által kiprovokált kampánykezdésre időzítették azt az ügyészségi beadványt, amely a Medgyessy-kormány által létrehozott Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány (EUKK) gazdálkodását vitatja. A vád szerint a testület 20 millió forintot közbeszerzési eljárás nélkül költött el az EU-népszavazás ürügyén. Az üzenet egyértelmű; a kormánypártok közpénzből készülnek korteskedni a saját jelöltjeik mellett. Egyébként elsőként a Fidesz nevezte meg a Szabad Európa névre keresztelt listájuk vezetőjét, Schmitt Pál alelnököt. `, valamint Szájer József és Martonyi János biztos kiutazók, a végleges névsor azonban még alakulóban van. Mint elmondták, mind a költségekkel, mind az energiával takarékosan kívánnak bánni a kampányban, vagyis nem a meggyőzés az elsődleges céljuk, hanem a mozgósítás, a jó formaidőzítés.
A választói részvétel mindent eldönthet. A Fidesz szavazótáborát javarészt egyben tartó médiumok (a Demokrata című hetilap, amely a címlapján Orbán Viktor ajánlásával büszkélkedik, valamint az exminiszterelnök kedvenc "közszolgálati" rádióműsora, a Vasárnapi újság) nemigen leplezik averzióikat Magyarország uniós csatlakozásával szemben. A nagyobbik ellenzéki párt EP-előkampánya ezért inkább a belpolitikai tét jelentőségét hangsúlyozza. Az európai politikai szalonképességet kommunikálandó ugyanakkor nagy csinnadrattával együttműködési megállapodást kötöttek az Európai Néppárttal, amely segíteni fogja a kampányukat. (A részletekről sem Orbán Viktor szóvivője, Révész Máriusz, sem pedig Gyürk András, a Fidelitas prominense, egyben a kampány irányítója nem kívánta tájékoztatni lapunkat. A Fidesz-kampány költségvetését firtató kérdésekre más fórumokon rendre kitérő válaszokat adtak.) Fő mondandójuk tehát az, hogy az EP-választáson valójában a regnáló hatalomról mondanak majd véleményt az emberek. A Fidesz a közvélemény-kutatások jelenlegi állására hivatkozva azt kommunikálja: ha a kormánypártok alulmaradnak júniusban, akkor a Medgyessy-kabinet erkölcsileg megbukott, és már csak ügyvezető kormánynak tekintendő, sőt, akár előre hozott parlamenti választást is lehetne tartani. (A kormányalakítást követően egyes szocialista politikusok is eljátszadoztak azzal a gondolattal, hogy uniós tagországként akár tiszta lappal - értsd: egy új kormánnyal - is indíthatnánk, igaz, akkor az MSZP még utcahosszal vezetett a Fidesz előtt. Lendvai Ildikó határozott közlése szerint ez az ötlet ma már nincs napirenden a kormányoldalon.)
Érdemes végül a nemzetközi tapasztalatok fényében megvizsgálni a Fidesz azon alaptézisét, amely meghatározni látszik az egész kampányt. Nevezetesen: az EP-választások elvesztése - amely Európa-szerte a kormányzati ciklusok felezőidejében van - a nemzeti választásokon való kudarcos szereplés biztos előjele. A rengeteg ellenpélda közül csupán kettőt említünk. Nagy-Britanniában 1987-ben a Margaret Thatcher vezette konzervatív párt úgy volt képes győzni az országos választásokon, hogy előtte az EP-választást (és az önkormányzatit is) csúnyán elvesztette. És egy tavalyi eset a "másik oldalról": a német szociáldemokrata párt Gerhard Schröder vezetésével többséget szerzett a Bundestagban úgy, hogy egy évvel előtte az összes tartományi megmérettetésen és az EP-szavazáson is leszerepelt. Vagyis ha az MSZP veszítene is, nem lenne példa nélküli, hogy újra megerősödjön 2006-ra. És fordítva: ha júniusban a Fidesz alulmaradna, az még nem garantálná a baloldali kormányzást újabb négy évre. Az EP-választás tehát fontos erőpróba lesz, de jelentőségét ebből a szempontból hiba volna túlbecsülni.
B. Gy.
