Két hete maradt Ókovács Szilveszternek, hogy elkerüljék a sztrájkot az Operában

Belpol

Módosították a szakszervezetekkel kötött közbenső megállapodást, ennek köszönhetően október végéig kapott haladékot az Opera főigazgatója, hogy megszerezze a dolgozói béremelés fedezetét a kormánytól. Az elmúlt hónapok során nem sikerült.

Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a szakszervezetekkel augusztus elején kötött közbenső megállapodásban vállalta, hogy a dolgozók által követelt 30 százalékos béremelés fedezetét kijárja a kormánynál. A szakszervezetek szeptember 30-ig adtak haladékot a teljesítésre. A határidő lejárt, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete és az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete és az Opera azonban még lejárta előtt három nappal módosította a megállapodást: október végéig megtoldották a sztrájkszervezés kezdetének időpontját.

A dalszínház dolgozói 30 százalékos béremelést, a kollektív szerződés megkötését és a társulati tagokkal való tisztességes bánásmódot kérték a júniusban kezdett kollektív munkaügyi vitában. Ennek első eredménye volt az augusztus elején kötött közbenső megállapodás. 10 százalékos alapbérfejlesztést kaptak az operaház dolgozói, akiknek alapbére nem érte el a minimálbér kétszeresét. Akinek meghaladta, minimum 6 százalékos emelésben részesült. Az első lépcsős béremelésért viszonzásul felfüggesztették a munkaügyi vita közbeni sztrájkfelhívás kibocsátását.

A szakszervezetek csak ideiglenesen vették tudomásul a béremelés szerényebb mértékét, továbbra is követelik a 30 százalékos növelést. Ókovács Szilveszter vállalta, hogy az alapbérek további emelése érdekében a fenntartónál, vagyis a kormánynál eljár, további forrásokat igényel. Október végéig várnak az ígéret teljesítésére, addig nem hirdet sztrájkot a két érdekvédelmi szervezet, amelyeknek abban a tekintetben is sikerült érvényesíteni akaratukat, hogy a régóta igényelt kollektív szerződés megkötése érdekében is egyeztető tárgyalásokat tartanak. Ez elég jelentős előrelépés azután, hogy eddig tizennégy bírósági végzésben marasztalták el az Opera vezetését a munkavállalói jogok sorozatos megsértése miatt. A operaház vezetése munkavállalókkal szembeni bánásmódjára jellemző volt, hogy nem reagált a szakszervezetek kezdeményezte különböző egyeztetésekre, így a kollektív szerződés megkötésére irányuló konzultációkra, vagy nem képviseltette magát vezetői szinten a tárgyalásokon. Ezt a gyakorlatot már a közbenső megállapodás szerint sem folytathatja az Opera vezetése. Csák János kulturális és innovációs miniszter egyik helyettes államtitkára írásba is adta, hogy a régi-új főigazgató által vezetett Opera folyamatosan törvényt sértett a munkavállalóival szemben. „A bíróságok eljárások folytán hozott végzéseiből látható, hogy a Magyar Állami Operaház, mint munkáltató, folyamatosan megszegte a hatályos munka törvénykönyvben meghatározott konzultációra vonatkozó rendelkezéseket, azaz a törvény szabályait megszegve járt el a szakszervezettel, illetve az általa képviselt dolgozókkal szemben” – ismerte el Szentmártoni János.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.