Kettős gyilkosság 1994 karácsonyán: Ecstasy, whisky, Browning

szerző
Tódor János
publikálva
1997/39. (09. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Narancs évek óta figyelemmel kíséri az 1994. karácsonyi kettős gyilkosság fejleményeit (1995. január 19., április 27., 1996. április 18.). A Fővárosi Bíróság szeptember 22-én első fokon bűnösnek találta Tóth Szabolcsot több emberen részben aljas indokból, illetve különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettében, és fegyházban letöltendő életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte.

A Narancs évek óta figyelemmel kíséri az 1994. karácsonyi kettős gyilkosság fejleményeit (1995. január 19., április 27., 1996. április 18.). A Fővárosi Bíróság szeptember 22-én első fokon bűnösnek találta Tóth Szabolcsot több emberen részben aljas indokból, illetve különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettében, és fegyházban letöltendő életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte.

A tárgyalás után dr. Miklós Lajos ügyvéd a Narancsnak elmondta: a felderítési kötelezettség elmulasztásán és téves ténymegállapításon alapuló, megalapozatlan ítélet miatt fellebbez. Az ügyész elfogadta az ítéletet, az ellen sem volt kifogása, hogy a vádlottat az általa javasolt 15 év helyett legkorábban 20 év múlva lehessen feltételesen szabadlábra helyezni.

A vád

Az ügyész szerint a tárgyalássorozat alatt a védelem nem tudta megdönteni a vádirati tényállást: 1994. december 26-án este nyolc óra tájban a Rácz-fürdő parkolójában Tóth egy meghiúsult drogügylet során halálosan megsebesítette Vincze Tamást, majd másnap hajnalban a Gesztenyéskertben végzett társával, Csikós Péterrel is - ezért az ügyészség fenntartotta a jogi minősítést, a több emberen részben aljas indokból elkövetett emberölés bűntettét.

A tényállást tanúvallomások támasztják alá. Az ügyész indítványozta, hogy a bíróság elsősorban a nyomozati szakban tett tanúvallomásokat vegye figyelembe. A két koronatanú, Simon Viktor és Bátorfalvi Csaba esetében a bíróság nem is tehetett volna mást: ők, miután vallottak, külföldre szöktek. Simon állítólag Brazíliába; Bátorfalvi a bírósághoz címzett levelében erősítette meg, hogy Tóth lőtte le Vinczét.

A vád szerint a fegyvert, egy 9 mm-es Browningot Tóth magának kérte G. Tibortól, aki figyelmeztette is, nehogy valamit csináljon vele. Hogy a pisztolyt Tóthtól a drogügyletben az ő oldalán közvetítőként közreműködő Csikós Péter többször is elkérte, majd visszaadta volna, elképzelhetetlennek tartotta a vád. Simon és Bátorfalvi látták, hogy Tóth, amikor Vincze kizavarta őt a kocsiból, a dzsekijéből kivesz valamit, aztán már csak a dörrenést hallották, a Vincze mellett ülő Simon azt is, amikor az azt mondja neki: "Fejen lőttek, zsibbadok." Tóth barátnőjének vallomása szerint hajnali kettőkor Szabolcs megjelent nála, és elmondta, fegyvert fogtak rá, mire ő dühében lőtt, és úgy hiszi, el is találta azt, aki őt egy pisztolyt a fejéhez tartva kilökte a kocsiból. A lány arról is beszámolt, hogy ott volt, amikor másnap délután Tóth valamit a Dunába dobott. Az ügyész is észrevette, hogy a lány "sokat vacillált a tárgyalás során"; amit ő annak tudott be, hogy fél Tóth Szabolcstól. Kevésbé fogadható el szerinte, amit több tanú is hangoztatott, hogy a rendőrségen megfélemlítették, pszichikailag befolyásolták volna őket, hogy már a gyilkosságok másnapján elkövetőnek kikiáltott Tóth Szabolcsra valljanak.

Az ügyész elismerte, hogy a helyszíni szemle nem volt szabályos. "Hogy a hüvelyt és a lövedéket hol és mikor találták meg, nem lehetett bizonyítani, csak azt, hogy a rendőrök ott voltak, és találtak egy hüvelyt és lövedéket, amely alkalmas azonosításra." Ami biztos, vélte az ügyész, hogy a Wigwam diszkóból akkor éjjel Csikós Tóthtal ment el, de csak Tóth ment vissza. Bár a vádlott elismerte, hogy megtalálta Csikós holttestét, s mellette a pisztolyt, a diszkóban lévő barátoknak azt mondta, a fiú hazament. Az ügyész a fegyverszakértői vélemény alapján állította, hogy Csikóst Tóth a fejéhez tartott fegyverrel valósággal kivégezte, ezért érezte helyénvalónak a tényállásban a "részben aljas módon" minősítést.

A védelem

Tóth Szabolcs ügyvédje védőbeszédét azzal kezdte, hogy a büntetőeljárás köteles hiánytalanul tisztázni a tényállást. "Minden hanyagság, felületesség kihat az igazság kiderítésére, márpedig ebben az ügyben sem a nyomozó, sem a vádhatóság nem állt feladata magaslatán." A kihallgatások szakszerűtlenek voltak, a jegyzőkönyvek ellentmondásait később sem próbálták feloldani. Azt is furcsállotta az ügyvéd, hogy a vád a nyomozati vallomásokat preferálja a tárgyaláson elhangzottakkal szemben: "Ilyen alapon magára a bírósági eljárásra sincs szükség." A koronatanúk maguk is bűncselekményt követtek el, a rendőrség - éppen a nyomozás érdekében - annak idején őrizetbe is vehette volna őket. Ehelyett mobiltelefonon egyezkedett velük, és vallomásuk - ami megalapozta a rendőrségi verziót, hogy egyedül Tóth az elkövető - jutalmául szabad volt előttük az út. Simon és Bátorfalvi vallomása hemzseg az ellentmondásoktól: egyikük szerint csak Tóth, a másik szerint Csikós is beült Vincze mögé a kocsiba: egyikük sem látta Tóthnál a pisztolyt, Simon csupán feltételezte, hogy a dealer azt rántja elő a dzsekije alól. Nehezen képzelhető el az is, hogy egy halálos lövést kapott ember még több száz méteren át vezeti a gépkocsit, ahogy azt Vincze tette, amikor a Hegyalja út tetejéig autózott. Tóth barátnőjének tanúvallomásával kapcsolatban az ügyvéd azzal érvelt, hogy a drogfüggő, labilis személyiségű lány dühös volt Tóthra, amiért az elhagyta, azért vallott ellene. Csikós Péter - érvelt az ügyvéd - panaszkodott barátainak, hogy valami nagy bajt csinált, és a halálosra sikeredett drogtranzakció másnapján vonatjegyet vett Rotterdamba. Azt is tanúvallomás támasztotta alá, hogy Csikóst négy-öt férfi kereste, az ügyvéd szerint velük találkozni ment a Gesztenyéskertbe. A vád motívuma: a drogügylet sem nyert bizonyítást a nyomozás során, ezért azt alaptalannak tartotta. Az ügyvéd a szakértői véleményeket, amelyek a "valószínűséggel határos bizonyossággal" foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a Tóth dzsekijén talált vérszennyeződés megegyezik a Csikós Péter holttestéről vett vérmintával, nem fogadta el.

Az ítélet

Az utolsó szó jogán Tóth Szabolcs azt mondta, nem érzi magát bűnösnek, nem ölt meg senkit. Bár lett volna lehetősége elhagyni az országot - volt pénze -, mégis maradt. Csikós a barátja volt. A bíró az ítélet indoklásában megállapította: Tóth Szabolcs fiatal kora ellenére többször állt bíróság előtt (innen a különös visszaeső minősítés). Bár havi 4000 Ft munkanélküli-segély volt az egyetlen legális jövedelme, vallomásában havi 100 ezer forintnyi "üzletekből származó" pénzről számolt be. Decemberben kétszer is járt Hollandiában, onnan származik az eladásra kínált Ecstasy is.

A bírói tényfeltárás szerint ismerőseinek Tóth beszélt arról, hogy kábítószer eladásához kell neki a Browning. Az ügyletkor kb. egy liter whisky és 8-10 Ecstasy tabletta volt benne. A Rácz-fürdőnél azért lőtt, mert becsapták. Nem kapta meg a darabonként 1800 Ft-ért megvételre kínált 700 darab tabletta ellenértékét. A sikertelen kontraktus után tovább ivott és gyorsítózott a Lóvasúthoz címzett egységben. Innen indultak Bátorfalviék lakására, hogy kérdőre vonják a közvetítőt. Mivel nem nyitottak nekik ajtót, Tóth belelőtt a fémlemezzel megerősített bejárati ajtóba, Bátorfalvi Csaba apja a páncélnak köszönheti az életét.

A bíróság szerint életszerűtlen Tóth védekezése, hogy ő csak fegyverhordozó volt, az akciók előtt mindannyiszor átadta a pisztolyt Csikósnak. Õ bukott az üzleten, miért lőtt volna az ügyben csak közvetítő Csikós? S ha valóban úgy van, ahogy Tóth és a tárgyaláson (nyomozati nyilatkozatát megváltoztatva) néhány tanú állította, hogy Csikós ismeretlenek telefonhívására ment egyedül a Gesztenyéskertbe, akkor barátai (köztük Tóth) miért nem aggódtak, miért nem akartak segíteni a bosszútól rettegő tizenkilenc éves fiúnak? Amikor a vádlott megtalálta Csikóst, és pulzusát kitapintva konstatálta, hogy nem él, miért nem próbált segítséget hívni? A bíró is elismerte, hogy számos eljárási hiba nehezítette az ügy kiderítését, de például a kifogásolt helyszíni szemle eredményét nem vette figyelembe. Súlyosbító körülményként rótta fel, hogy az elkövető büntetett előéletű, különös visszaeső, aki cselekményét ittas állapotban, kábítószer hatása alatt követte el, ráadásul az egész eseménysor egy kábítószeres ügyletből adódott. Enyhítő körülményt nem talált.

Az ítélet nem jogerős.

Tódor János

szerző
Tódor János
publikálva
1997/39. (09. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra