Fidesz
Elmúlt fél év: Orbán Viktor térült-fordult, s áttörte az ésszerűség újabb korlátait. Kiolvasta a kristálygömbből, hány egyetemista kell mostantól az országnak, levélben oktatta ki a szerinte nácipártoló Amerika kongresszusi képviselőit, s a szabadságharc (általa) kiüresített jelszavával a zászlaján huzakodott tovább az unióval (a hibás jegybanktörvény, a vállalhatatlan egyházügyi törvény és az itthon épp most alkotmányellenesnek mondott bírói nyugdíjaztatás ügye miatt). Közben leghűbb társai is kitettek magukért: Kövér László nyilas írónak szalutált, Matolcsy „Jobbkéz” György a teljes állami kontroll alatt lévő tervgazdaság visszaállításán munkálkodik. Károlyi Mihály szobrának kiebrudalása a Kossuth térről vagy a szegények újabb megalázása (készpénz helyett Erzsébet kártya) egy gyalázatos fél év további állomásai a térségi szégyenpad koszfoltosabb vége felé.
Poszterarc: Hol van már az idő, amikor a Testnevelési Egyetem előtt bölcsészlányok szép szemében csillogott a pártvezér hősies alakja? A hardcore hívők mögötte állnak még, de a folyamatos vereség barnás-zöldes auráját Orbán körül már egyre többen látják. Ő nem.
Csalódottsági faktor: A magyar csodát bizonytalan időre ismét elnapolták, a szabadságharc láng és vér helyett most közröhejbe fúl. A szavazók lemorzsolódásán nem nagyon bír csodálkozni senki sem.
Jele az oviban: Agresszív kismalac.
Legnagyobb húzások: Tavasszal Orbán Viktor is aláírta az új európai fiskális paktumot, és némi riszálás után végül is távozásra kényszerítette a diplomatolvaj Schmitt Pál köztársasági elnököt. És talán az IMF-et sem ebrudalják ki ismét. Hacsak a dinnyekartell és a totális államosítás a NEMZET érdekében nem lesz mindennél fontosabb.
KDNP
Elmúlt fél év: Az oktatásban legszebb álmaik valósulnak meg: egyre több lesz a kereszt a tantermekben, a kötelező tananyag és a nevelési módszertan pedig visszaidézi a két világháború közötti kedvenc éveiket. És egyáltalán: anélkül, hogy a kisujjukat mozdítanák, az általuk kívánatos eszmei irányvonalat (már ha van olyan nekik) kezdi követni a kormány.
Poszterarc: Rózsa néni nádpálcával.
Csalódottsági faktor: Semjén Zsolt egyszer sem szólalt fel a Parlamentben tavaly július óta.
Jele az oviban: Abortusztabletta.
Legnagyobb húzások: Amikor frakcióvezetőjük, Harrach Péter kifejtette, hogy Prohászka nem volt antiszemita.
MSZP
Elmúlt fél év: Egy dinoszaurusz életében túl kis egység a fél év. Bár a választási vereséget követően volt szó önkritika-gyakorlásról, újjáépítésről, pirospozsgás fiatalok szerephez juttatásáról és még sok szép, Kovács Lászlóból is derűt fakasztó dologról, ebből a mai napig nem látszik más, mint Mesterházy Attila hírolvasókat is megszégyenítő, sziszifuszi igyekezete a szabatos szövegmondás terén. Az MSZP élt, az MSZP él, az MSZP élni fog – a dolog szépséghibája, hogy továbbra is csak mint a „kisebbik rossz”.
Poszterarc: Keresik, kutatják. Talán még meg sem született.
Csalódottsági faktor: Ők csalódtak Gyurcsányban, Gyurcsány csalódott bennük. Mi csalódtunk mindannyiukban. De hova álljon Bajnai?
Jele az oviban: Van jele az Internacionálénak?
Legnagyobb húzások: Látszanak a parlamenti közvetítéseken.
Jobbik
Elmúlt fél év: Feloszló szervezetek, a retróláz jegyében egy saját Imrédy Béla pályára küldése Szegedi Csanád személyében, a szokásosan unalmas ökölrázás itt és ott. A Horthy-kultusz erősödése, a jobbszélső írók felmagasztalása vagy a büntethetőségi korhatár csökkentése ellenben kétségkívül az ő szájízük szerint történik – mindgyakran a Fidesz vezényletével.
Poszterarc: Vona Gábor hiteles figura maradt a Jobbik-hívők szemében, és a szokásos, agresszívan dörgött lózungjaival az egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő (kelet-magyarországi) emberek közül bizonyára tud még szavazókat csalni a hálójába. Közepesnél kicsit gyengébb szónoki tehetsége, valamint szegényes fantáziája és vitakultúrája ugyanakkor alkalmatlanná teszi arra, hogy felemelkedjen az igazán karizmatikus játékosok közé.
Csalódottsági faktor: Erdélyország még mindig nem a miénk, áll még a sok Tesco, s a barlangokba installált cigány kényszermunkatábor is csak Novák Előd nyugtalan álmaiban szerepel. De a rendpárti Horthy-éra egyre dinamikusabb újrajátszása egyelőre őket igazolja.
Jele az oviban: Kakastoll.
Legnagyobb húzások: Szét.
LMP
Elmúlt fél év: Lassan elérik a pártosodás azon szintjét, amikor rokonaikon, a politikai elemzőkön és a Parlamentben közvetlenül mellettük helyet foglaló más pártbelieken túl is akad ember, aki egy, két vagy akár három politikust is nevén tud nevezni a soraikból. Helyesek és fiatalok, keresik önmagukat – soha rosszabb helyet az identitáskereséshez, mint az Országgyűlés. Szabadtéri performanszaikkal rendre sikerül magukra irányítani a figyelmet, mely fedett pályán (Parlament) oly kevélyen elkerüli őket. De vajon mit csinálnak két leláncolás között? Mindent egybevéve, pólónyomásban elévülhetetlen érdemeket szereztek, simicskás és nyergeses t-shirtjeikben komoly merchandising-potenciál lappang. Hatékony kihasználásuk nagyban segítené a pártfinanszírozás tisztaságához ragaszkodó, s ily módon sok léről lemondó pártalakulatot.
Poszterarc: Az nincs, de nem is szerepel az arculati elemek között.
Csalódottsági faktor: Még mindig képtelenek úgy kritizálni a jelenlegi kormánypártot, hogy ne rúgjanak bele egyet az előzőbe – pontosabban annak ködképébe. Értelmiségi szakkör jellegüket továbbra sem sikerült levetkőzni, és még most sem látszanak a szavazatokhoz nagyon is szükséges, tökös politikusegyéniségek.
Jele az oviban: Kékharisnya.
Legnagyobb húzások: Simicska „Közgép” Lajos nevének közszájon tartása.
DK
Elmúlt fél év: Harc és harc. Előbb megszívatta őket a T. Ház és Kövér László, így nem lehetett önálló frakciójuk. Aztán jött a HírTv és a Gyurcsány-szakdolgozat.
Poszterarc: Gyurcsány Ferenc. Az egyik legelutasítottabb politikus itthon.
Csalódottsági faktor: A DK maga a csalódottak pártja. Van, aki az MSZP-ben, van, aki az LMP-ben, és van benne olyan, aki legutóbb az SZDSZ-ben. Ők már nehezen csalódnak nagyot ezek után.
Jele az oviban: Rút kiskacsa.
Legnagyobb húzások: Amikor Vadai Ágnes elküldte Horthy-reneszánsz-ügyben Navracsicsékat a Parlamentben.
Szolidaritás
Elmúlt fél év: Párttá még nem alakultak ugyan, de legalább bejelentették, hogy vagy önállóan, vagy nem, de indulnak a következő választásokon. Valószínűleg bejutnának a Parlamentbe, ha lehetne rájuk szavazni, és most vasárnap lenne a voksolás. Sok jele a profivá válásnak még nem látszik.
Poszterarc: Kónya Péter, az emberarcú kemény legény. A tónusok kissé elmosódottak.
Csalódottsági faktor: Összefogást hirdetnek, miközben maguk széttartanak: Árok Kornélt kipenderítették.
Jele az oviban: Piros bohócorr – továbbra sincs ennél jobb.
Legnagyobb húzások: A szakszervezetek jelentőségének minimális erősítése a köztudatban.
4K!
Elmúlt fél év: Sok megyében létrejött a helyi 4K!-szervezet, majd áprilisban párttá is alakultak. A programjukat a vécén húztuk le decemberben, jobbat azóta se írtak. Vannak viszont – egyből felszólító módban megírt – ötleteik, sőt oligarcházni is tudnak már. A 4K!-sok igyekeznek, a politikai térképen azonban nincsenek fenn. Ők az egyetlen baloldali párt – szerintük.
Poszterarc: Istvánffy András: bölcsészanarchista, amint Hugo Chavezzé alakul.
Csalódottsági faktor: Nincsenek önálló nagy rendezvényeik, nincsenek vagány akcióik, a nyilatkozóik paneleket pörgetnek, és hiába fiatalok, mintha karót nyeltek volna. És gyakran demagógok.
Jele az oviban: Lenin(ke).
Legnagyobb húzások: Bekerülnek a médiába, próbálnak odahúzódzkodni az LMP mellé a közvélemény-kutatásokban. Mindezt komolyan vehető világkép és program híján.
