Hosszú bejegyzést tett közzé Orbán Balázs opponense, Unger Anna arról, milyen körülmények között zajlott a nevezetes doktori védés. Unger már akkor jelezte, hogy – Rácz András állításaival ellentétben – plágiumgyanú nem merült fel Orbán Balázs dolgozatával kapcsolatban, több pontban vitathatónak nevezte a szerző állításait, de javasolta a doktori fokozat megítélését.
Unger Anna szerint kutatói szabadságához sok minden tartozik („olyan témában kutatok, ami engem érdekel”), de az oktatói szabadsága ennél szűkebb: „Oktatóként nem válogatok, mert nem válogathatok hallgatók között aszerint, hogy kit vizsgáztatok” – írja, és hozzáteszi: az egyetem minden polgárának rendelkezésére áll, akivel nem áll fenn összeférhetetlenség, és nincs joga „világnézet, politikai hovatartozás, pozíciók vagy bármely más szempont mentén különbséget tenni a bánásmódot tekintve. (...)
Ha egyszer megteszem, bármikor megtehetem. Holnap, holnapután, akármikor, akárkivel szemben, saját kizárólagos, minden külső normát, kontrollt figyelmen kívül hagyó szempontjaim mentén. Ezt hívjuk önkénynek.”
Unger Anna elmeséli, hogy az elmúlt hetekben sok kollégája kérdezte tőle: „Hogy vállalhattad?”, és megviselték a kellemetlenkedő kommentek, gúnyos emailek, „nem-köszönések” is. „Ugyanakkor azt gondolom, senkinek nincs joga ahhoz, hogy a bírálóbizottságot egészében, a tagjait külön, és az opponenseket különösképpen meghurcolja, szakmai bírálatuk kapcsán politikai befolyást, félelmet sejtessen, objektivitásukat, emberi és szakmai tisztességüket megkérdőjelezze.”
Az opponens úgy látja, hogy ha egyesek szerint etikai problémák merültek fel, azok „megtehették volna, hogy etikai problémáikat az Egyetem erre illetékes testületei elé tárják, hogy az Egyetem közössége ezt meg tudja vitatni”. „Egy dolgot nem tehettek volna meg, egy dologhoz nem volt joguk: a nyilvánosságban megkérdőjelezni a bírálóbizottság és tagjai integritását. Azt sugalmazni, hogy az opponensek és a bizottság majd félelemből fog véleményt írni, kérdezni, döntést hozni.”
Noha a posztban nem említi, de Unger Anna utal Rácz Andrásra, aki a nyilvánosságban többször bírálta Orbán Balázs disszertációját és annak körülményeit. Unger azt írja: „Soha ilyen közvetlen és nyílt rálátásom nem volt korábban arra,
hogyan zajlik a nyilvánosságbeli szakértői pozícióval való visszaélés, a hergelés, az informális morális nyomasztás és hálózati működés.
Nemcsak a felkérdezések vagy a gúnyos megjegyzések. Hanem a félinformációk terjedése, a tudatlanság és a magabiztosság vegyülete, a teljesen szakmaiatlan megjegyzések nyilvánosságban való megpörgetése és igazságként való hirdetése.”
Majd hosszan panaszolja, hogy senki nem védte meg az ELTE jogi karát, amely mindenben a szokások és a szabályok szerint járt el: az ÁJK-n mindig is a Kari Tanácsteremben voltak a doktori védések, most sem azért került oda, mert kisebb a terem, nem ritkaság az sem, hogy valaki tizenkét évvel a doktori képzés megkezdése után jut el a disszertációig, és az ÁJK doktori iskoláiban nem ritka a kizárólag nyomtatásban elérhető, betekintést biztosító példány sem. „Hogy nem volt senkiben, aki egy tudományterület szakértője, annyi tisztesség, hogy megálljon egy pillanatra és megkérdezze: tényleg értünk mi mind az alkotmányjoghoz? Tényleg meg tudja ítélni történész, újságíró, vegyész, bádogos, médiaszakember vagy épp szociológus, hogy mi releváns, mi tudományos, mi szakmailag elfogadható és mi nem az – az alkotmányjog területén?”
Unger Anna arra is utal, hogy voltak, akik tisztességtelen eszközökkel akarták megszerezni Orbán Balázs dolgozatát: „Hogy bármi áron, de ha meg kell szerezni a dolgozatot, akkor azért bizonyos körökben bármit meg lehet tenni. Hogy egyszercsak jön egy telefonhívás, utalva arra, hogy nyilván én is értem, hogy ez itt most fontos közérdek – mert ők az önhatalmúlag kijelölt morális Pantheonban úgy ítélik meg.”
Az opponens szerint „rossz, de széles körben elterjed, létező gyakorlat”, hogy valaki a doktori kutatóévek alatt elkészült önálló vagy társszerzős publikációkat hivatkozás nélkül beemeli a disszertációba. „Azt tudom javasolni mindenkinek, aki most plágiumot emleget, tegye fel saját korábbi publikációit, különösképpen a disszertációját, és nézze meg, mit ad ki a plágiumkereső. Lesznek meglepetések.”
Unger Anna teljes bejegyzését itt lehet elolvasni.
Orbán Balázs „A szabad mandátum és a nemzeti szuverenitás alkotmányjogi összefüggései” című PhD-értekezése azután került be a hírekbe, hogy kiderült, ez volt az egyetlen az ELTE jogi karán az idén, melyet a Tudományági Doktori Tanács nem egyhangúlag bocsátott a doktori eljárás megindítására. Rácz András Oroszország-szakértő több bejegyzésben plágiummal gyanúsította, és lényegében arra is utalt, hogy a doktorit nem ő, hanem egy beosztottja, Árpási Botond írta, akinek a gépén szerinte a tézisfüzet is készült.
