A kormány hadjárata a minőségi színházak ellen

Kifüstölendő tűzfészkek

Belpol

Az utolsó pillanatban lépett vissza a kormány a magyar kultúra­finanszírozás drasztikus központosításától – látszólag és egyelőre. A széles körű tiltakozás után felpuhított törvény így is visszametszi a színházak és az önkormányzatok önállóságát, ráadásul sarokba szorítja a főpolgármestert.

„Több kormánypárti csoport párhuzamosan lobbizott a törvény ellen, hogy végül ki győzte meg Orbánt az utolsó pillanatban éjjel kettőkor, nem tudom. Min­denesetre szerintem ez arról szólt, hogy Demeter Szilárd elhitte, hogy bármiféle párton belüli egyeztetés nélkül át tud vinni egy ilyen súlyú koncepciót” – mondja a Narancsnak a kormány kultúrpolitikai csatározásait ismerő Fidesz-közeli forrás, aki szerint ilyen gyors és jelentős visszalépésre még nem volt példa. Szerinte mindez belső fideszes kultúrpolitikai harcra utal. Zubek Adrienn, a Független Előadó-művészeti Szövetség társelnöke, a hétfői – a Katona, a Radnóti és az Örkény Színház által is támogatott – A kultúra nemzeti alap szlogennel meghirdetett tüntetés egyik szervezője szerint a tiltakozás komoly eredményeket hozott: „Nem azt a törvénytervezetet adták be, amelyik elpusztította volna a fél színházi szakmát és szétverte volna a magyar kultúrát. Mégsem lehetünk nyugodtak, éber figyelemmel kell őrködnünk. Talán elindult most valami, az előadó-művészeti szakma szereplői és érdekvédelmi szervezetei elkezdenek összefogni és megvédeni magukat.”

A tüntetés előtti órákban a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott, a „nemzeti kultúra megőrzéséért és a nemzeti identitás megerősítéséért felelősséget vállaló” salátatörvényben már valóban nincs szó a magyar kultúrafinanszírozás egyik legfontosabb, évi 10–11 milliárd forintot pályázatok útján szétosztó intézménye, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) megszüntetéséről, de megszavazása után a kormány beleszólást nyerhet az ország legtöbb színházának vezetésébe, ideértve a színházigazgatók megbízását is.

 

Újabb kontroll

Mivel a most beadott törvényszövegben körülírva, de a kormánykommunikációhoz igazodva egyértelműen megjelenik indoklásként a Gothár-ügy („az elmúlt időszakban köztörvényes, nem pénzügyi jellegű visszaélések gyanúja merült fel állami és önkormányzati forrásokból is működő előadó-művészeti szervezetekben”), az előzmények összefoglalását onnan kell kezdeni, hogy Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter november végén súlyos bűncselekményt, „balliberális kulturális oldalt” és „egy évig tartó eltussolást” emlegetett egy kormányinfón. December első napjaiban részletek szivárogtak ki a sajtóba egy benyújtás előtt álló törvénytervezetből, ami jelenlegi formájában megszüntette volna az NKA-t, a független, nemzetiségi és szabadtéri színházak működési támogatását, vétójogot adott volna a miniszternek az önkormányzati színházak igazgatóinak kinevezésében, és létrehozta volna a kultúrpolitikai csúcsszervként működő Nemzeti Kulturális Tanácsot. Kocsis Máté eközben azt nyilatkozta: a Fidesz–KDNP frakció azért fogja megszavazni a kulturális finanszírozásról szóló törvénycsomagot, mert „a Gothár-féle zaklatószínházak” akár „évekig is eltussolnak bűncselekményeket” – miközben a dokumentum szerint a javaslatot már a Gothár-ügy előtt is tárgyalta a kormány. Úgy tudjuk, Kocsis kijelentése még a Fidesz-frakciónak is sok volt, merthogy többségük meg sem kapta még a tervezetet. Az ezt követő napokban 50 ezer civil írta alá a tervezett intézkedések elleni online petíciót, egy videóban neves színészek és rendezők szólaltak meg: Pogány Judit a Kádár-korhoz hasonlította a helyzetet, Pintér Béla a kulturális élet szétveréséről beszélt, december 9-én pedig több ezren vonultak a Madách térre tiltakozásként. A felpuhított és egynegyedére zsugorodott törvényszöveget rendkívüli eljárásba vette az Országgyűlés, így lapzártánkkor joggal feltételezhetjük annak szerdai megszavazását.

A végső változat „a nemzeti kultúra erősítése érdekében” létrehozza a „kultúrstratégiai intézmény” címkét. A 17 kiemelt intézmény és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) vezetőjéből áll majd a Nemzeti Kulturális Tanács, amelynek az lesz a dolga, hogy megszervezze „a kultúra kormányzati stratégiáját”, hiszen a nemzeti kultúra „a nemzeti identitás fennmaradásának letéteményese, amely a hagyományok, a kulturális szimbólumok és a közös emlékezet eszközeivel a nemzet megmaradását, jólétét és gyarapodását szolgálja”. A törvényalkotók figyeltek rá, hogy a tanácsban ne nagyon legyen nem igazán elkötelezett NER-káder, a két kakukktojás épp a később bekerült MMA-elnök Vashegyi György és a Néprajzi Múzeumot vezető Kemecsi Lajos. Az intézmények között van a Nemzeti Színház, az Operaház, a Cirkuszt, a Müpát működtető két kft., a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, az idén létrehozott Magyarságkutató Intézet, a Hagyományok Háza – érdekes, hogy az „emlékezetpolitikai ágazatban” nem szerepel a Terror Háza és Schmidt Mária, ahogy az is, hogy feltűnő kimaradók vannak táncművészeti és komolyzenei téren: sehol a Nemzeti Filmharmonikusok vagy a Nemzeti Táncszínház.

A tanács „a kulturális ágazatok egységes kormányzati stratégiai irányításának szakmai alapjait biztosítja”, elnökét a kormány nevezi ki. A NER-agytröszt tehát kultúrpolitikai javaslatokat tesz és véleményezi a „kulturális fejlesztési terveket”. Feladatköre egyelőre homályos, így az egész törvénytervezet egy torzó hatását kelti, bár további törvényekkel és kormányrendeletekkel még szabályozhatják a munkáját. A korábbi, kiszivárgott koncepcióban a tanács legfontosabb gyakorlati feladata az lett volna, hogy átveszi az irányítást az NKA fölött. A szövegben konkrétan az szerepelt, hogy „az állandó és ideiglenes szakmai kollégiumrendszer megszűnik, helyette a miniszter rendelkezik döntési jogkörrel a Tanács adott kulturális szakágazatért felelős tagja javaslatára, vagy ad hoc jellegű véleményező bizottság javaslatára figyelemmel”. Ez egyébként technikailag sem tűnik átgondolt ötletnek: az NKA 17 szakmai kollégiumában durván 100 – szakmai szervezetek, az MMA vagy miniszterek által delegált – tag dönt egy évben összesen mintegy 10 ezer pályázatról. A 2016-ban függetlenségét elveszítő és az akkor Balog Zoltán vezette minisztérium alá betolt NKA szabályozásának kivétele a törvénytervezetből azért is érdekes, mert december 4-i közleményében még az Emberi Erőforrások Minisztériuma is az alap „megújulásáról” írt.

 

Színpad, kínpad

A 444.hu publikálta változatban szerepelt még a Magyar Nemzeti Kultúrközpont is, a végső változatban viszont se híre, se hamva. Ugyanakkor a „magyar könyvkultúra, irodalom, a kortárs magyar alkotóművészeti és könnyűzenei tehetséggondozás szervezeti kereteit” megteremtő, a Petőfi Irodalmi Múzeumot igazgató Demeter Szilárd által vezetett intézményt a tervezet szerint kormányrendelet hozná létre.

A végső törvényszöveg másik legfontosabb újítása az, hogy bevezeti a vegyes fenntartású vagy közös működtetésű színház fogalmát. Ez alapján az állami színház a központi költségvetésből jut a pénzéhez (ez a Nemzeti Színház), a tisztán önkormányzati színház az önkormányzattól (ilyenre nem tudunk példát). Ha viszont egy önkormányzati színház a központi költségvetésből is szeretne pénzhez jutni, mint eddig, akkor a közös működtetést kérvényezni kell, és a kormány dönthet róla, konkrétan a miniszternek kell aláírnia a megállapodást. Bár a közös működtetés során „garantálni kell a színház művészi szabadságát”, a miniszternek és az önkormányzatnak együtt kell meghatároznia a működtetés részletes szabályait, „ideértve a vezetői kinevezés módját”. Ebbe a közös fenntartású kategóriába esik a legtöbb magyar kőszínház: az önkormányzati fenntartás mellett a „települési önkormányzatok kulturális feladatainak támogatása” címen 2019-ben országszerte 30 önkormányzat 49 színháza kapott költségvetési forrásból összesen 10 milliárd forint működési és művészeti támogatást (a táncművészeti és zeneművészeti szervezeteket nem számoltuk). A nemzeti minősítésű színházaknál (Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged) ez színházakra bontva félmilliárd fölötti tétel, de például a Békéscsabai Jókai Színháznál is 283 millió forint.

A korábbi változat alapján még arról volt szó, hogy Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter vétójogot kap a színházigazgatók kinevezésében – erről konkrétan már nincs szó, ugyanakkor a lehetőséget a törvény megteremti rá. Ugyanis a miniszter megteheti, hogy csak olyan megállapodást ír alá egy adott önkormányzattal a központi forrásokért cserébe, amely beleszólást enged neki az igazgatói kinevezés folyamatába. Ebből következik, hogy a kormányzatnak arra is lehetősége van, hogy egyes önkormányzatoktól vétójogot kér, másoktól pedig semmit.

A kormány a törvénytervezet pár vonatkozó mondatával leginkább a 13 teátrumot fenntartó Fővárosi Önkormányzattal szemben hozza helyzetbe magát – úgy is mondhatjuk, hogy sarokba szorította Karácsony Gergely főpolgármestert, akinek innentől 13 színház közös működtetésének mikéntjéről kell tárgyalást kezdenie a kormánnyal. A tárgyalások eredményeként a kormány megbízottjai jogköröket kaphatnak a színházak működtetésében. Ha a főváros nem szeretné, hogy színházai kevesebb pénzből működjenek, akkor csak úgy úszhatja meg a tárgyalást a kormánnyal, ha saját költségvetéséből betesz a fenntartásukba mintegy 3 milliárd forintot – ugyanis ennyi állami támogatást kapott 2019-ben összesen a 13 fővárosi színház, például 384 millió forintot a Katona, 262 millió forintot az Örkény, 237 millió forintot a Trafó, 250 millió forintot az Újszínház, és 556 millió forintot a Víg. Egyes színházi szakemberek elképzelhetőnek tartják, hogy az új helyzet fővárosi színházbezáráshoz is vezethet a jövőben.

Mindennek fényében talán nem véletlen, hogy a kulturális területért felelős főpolgármester-helyettes, Gy. Németh Erzsébet az először kiszivárgott törvénytervezet függetleneket halálra ítélő passzusait úgy kommentálta a 24.hu-nak, hogy a megmentésük „mindenképpen széles körű összefogást igényel és nemcsak a főváros részéről, hanem a kultúra mecénásainak is meg kell mozdulniuk”. Karácsony Gergely a végső törvényváltozat nyilvánosságra kerülése után a tüntetésen kérte mecénások segítségét, és így fogalmazott: „Küzdelmes évek állnak előttünk.”

De van még egy lehetőség Karácsonyék előtt. Erre nyilvánosan egyelőre csak Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezetője utalt a köztévében 9-én reggel, hogy ti. az új polgármestereknek, elsősorban Karácsonynak érdemes lenne szelektálni. Vagyis ha egyes színházakat meg akarnak menteni, akkor másokat adjanak át tisztán állami fenntartásba. Az üzenet világos: a főváros mondjon le bizonyos színházakról, és más teátrumok fenntartására csoportosítsa át az önkormányzati pénzt – ezzel megvédhetné egyes fővárosi színházak autonómiáját, és a kormány is meg tudná menteni a számára kedves igazgatókat. Szolnokon például ellenzéki többségű lett a közgyűlés, miközben a város kiemelt helyet foglal el a Fidesz kultúrpolitikai törekvéseiben, mivel ott a Fideszt nyíltan támogató Balázs Péter az igazgató. De említhetnénk Budapesten az Újszínházat vagy a József Attilát is, ahol a Fidesszel szimpatizáló igazgatókat neveztek ki az elmúlt években: Nemcsák Károlyt és Dörner Györgyöt. Márpedig ha lejár az igazgatók mandátuma, akkor a Fidesz szerint borítékolható, hogy ezeket a „kulturális hadállásokat” elveszíti. Csakhogy ez hatalmas visszalépés lenne az ellenzéki önkormányzatoknak, amelyek most az iskoláik, a kórházaik, a hivatalaik feladása után a színházakról, vagy azok egy részéről is lemondhatnának.

Figyelmébe ajánljuk

Skócia-Magyarország 0-1, életben maradtak a továbbjutási esélyek

  • narancs.hu

Az újpesti Csoboth Kevin utolsó percben lőtt góljával győztünk. 3 ponttal a harmadik helyen zárta a csoportot a válogatott, a következő napokban dől el, hogy ez elég lesz-e a továbbjutáshoz, a többi csoport végeredményétől függ. A meccsen Varga Barnabás súlyos sérülést szenvedett, mentő vitte el.

Mi fán terem az ökoirodalom?

A hetvenes években felforgató versekben olvastunk olyat, amit ma a Facebook-kommentelők megfogalmaznak a klímakatasztrófáról. De mi kell ahhoz, hogy az irodalom hitelesen szóljon az ember és a természet kapcsolatáról? Csabai Máté írását vettük elő az Ásatás-sorozatban.