Kirúgta a Szuverenitásvédelmi Hivatal az '56-os felkelőket lebolondozó munkatársát

  • narancs.hu
  • 2024. november 4.

Belpol

Somkuti Bálint tehát kevesebb mint egy hónapig kutathatott a vamzerhivatalnál.

Rövid közleményben tudatta Facebookon a Szuerenitásvédelmi Hivatal, hogy már meg is váltak a hozzájuk csak októberben igazolt Somkuti Bálinttól: „A Szuverenitásvédelmi Hivatal a mai napon azonnali hatállyal szerződést bontott dr. Somkuti Bálint kutatóval.”

Bár indoklást nem fűzött hozzá a civil szervezetek és független újságok vegzálására létrehozott hivatal, valószínűleg még nekik is sok volt, hogy Somkuti az 1956-os forradalom leverésének emléknapján egyszerűen lebolondozta a magyar felkelőket. 

„Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond!” – írta Somkuti Bálint, az üzenetét pedig egy korabeli utcaképpel illusztrálta Pestről.

Somkuti eredetileg ráadásul még erősebb üzenetet küldött a Gulyáságyú Média szerint, amin csak később változtatott: „Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond” - állt az eredeti gondolatban. A második verziót sem tartotta később megfelelőnek, azóta már bekerült egy „elsősorban” pontosítás, de ezek szerint ez sem volt elég az állása megtartásához.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.