A Szuverenitásvédelmi Hivatal kutatója szerint bolondok voltak az '56-os felkelők

  • narancs.hu
  • 2024. november 4.

Fekete Lyuk

A szabadságharc leverésének évfordulóján először tiszteletet követelt a túlerőnek, majd sima bolondozásra finomította az üzenetet.

„Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond!” – írta Somkuti Bálint, a Szuverenitásvédelmi Hivatal Kutatóintézetének kutatója az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének évfordulóján, az üzenetét pedig egy korabeli pesti utcaképpel illusztrálta. 

Somkuti eredetileg ráadásul még erősebb üzenetet küldött a Gulyáságyú Média szerint, amin csak később változtatott: „Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond” - állt az eredeti gondolatban. A második verziót sem tartotta később megfelelőnek, azóta már bekerült egy „első sorban” pontosítás. Izgatottan várjuk, mikorra tudja úgy kozmetikázni a mondandót, hogy az ne tűnjön felháborítónak.

 
Somkuti Bálint gondolatai
Facebook
 

Somkuti október elején jelentette be, hogy csatlakozik a szuverenitásvédelem címén főleg független újságokat és civil szervezeket vegzáló vamzerintézményhez, a másik fontos arccal is rendelkező dolgozó egyébként a korábbi pártállami belső elhárítás, a III/III-as ügyosztály tisztje, Horváth József.

Somkuti úgy általában véve az orosz állásponton van a modern magyar történelem kevés igazán fennkölt eseménye egyikéről: korábban azt is kifejtette, még jó is, hogy nem kaptunk nyugati támogatást, mert akkor úgy jártunk volna, mint Ukrajna.

Úgy tűnik, a Fidesz környékén már teljesen tudatosan próbálják elmosni 1956 emlékét: a miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs is kifejtette már nagy nyilvánosság előtt azt a nézetét, hogy felelőtlenség volt a szovjet terror ellen felkelnie a magyar forradalmároknak, ezt Orbán Viktor azzal legitimálta, hogy továbbra is a helyén maradhatott, majd az idei évfordulón tartott beszédén úgy beszélt, mintha 1956-ban tulajdonképpen csak a Nyugat lett volna a bűnös.

 

UPDATE: Somkutit órák leforgása alatt kirúgta a hivatal.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.