A Szuverenitásvédelmi Hivatal kutatója szerint bolondok voltak az '56-os felkelők

  • narancs.hu
  • 2024. november 4.

Fekete Lyuk

A szabadságharc leverésének évfordulóján először tiszteletet követelt a túlerőnek, majd sima bolondozásra finomította az üzenetet.

„Aki a túlerőt nem ismeri fel, az nem hős, hanem bolond!” – írta Somkuti Bálint, a Szuverenitásvédelmi Hivatal Kutatóintézetének kutatója az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének évfordulóján, az üzenetét pedig egy korabeli pesti utcaképpel illusztrálta. 

Somkuti eredetileg ráadásul még erősebb üzenetet küldött a Gulyáságyú Média szerint, amin csak később változtatott: „Aki a túlerőt nem tiszteli, az nem hős, hanem bolond” - állt az eredeti gondolatban. A második verziót sem tartotta később megfelelőnek, azóta már bekerült egy „első sorban” pontosítás. Izgatottan várjuk, mikorra tudja úgy kozmetikázni a mondandót, hogy az ne tűnjön felháborítónak.

 
Somkuti Bálint gondolatai
Facebook
 

Somkuti október elején jelentette be, hogy csatlakozik a szuverenitásvédelem címén főleg független újságokat és civil szervezeket vegzáló vamzerintézményhez, a másik fontos arccal is rendelkező dolgozó egyébként a korábbi pártállami belső elhárítás, a III/III-as ügyosztály tisztje, Horváth József.

Somkuti úgy általában véve az orosz állásponton van a modern magyar történelem kevés igazán fennkölt eseménye egyikéről: korábban azt is kifejtette, még jó is, hogy nem kaptunk nyugati támogatást, mert akkor úgy jártunk volna, mint Ukrajna.

Úgy tűnik, a Fidesz környékén már teljesen tudatosan próbálják elmosni 1956 emlékét: a miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs is kifejtette már nagy nyilvánosság előtt azt a nézetét, hogy felelőtlenség volt a szovjet terror ellen felkelnie a magyar forradalmároknak, ezt Orbán Viktor azzal legitimálta, hogy továbbra is a helyén maradhatott, majd az idei évfordulón tartott beszédén úgy beszélt, mintha 1956-ban tulajdonképpen csak a Nyugat lett volna a bűnös.

 

UPDATE: Somkutit órák leforgása alatt kirúgta a hivatal.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.