Kirúgja az OTP a Betyárseregből szerveződő új szélsőjobboldali mozgalmat

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2017. november 16.

Belpol

Nem vezethet Csányi Sándoréknál számlát Tyirityán Zsolt mozgalma, a nácikkal szimpatizáló Erő és Elszántság.

Nehéz idők járnak a Tyirityán Zsolt vezette Erő és Elszántság háza táján. Pár napja a Facebook törölte a hamarosan párttá alakuló mozgalom oldalait, most pedig az OTP sajtóosztálya közölte a magyarnarancs.hu-val: a hitelintézet felmondja a szervezet, azaz az Erő és Elszántság bankszámláját.

A mozgalom, amint az honlapjukon is látható volt, az OTP-nél vezetett támogatói számlát, ide utalhatott az, aki anyagilag is támogatni akarta a magát korábban nácinak valló, vállaltan rasszista Tyirityán Zsolt (Betyársereg), valamint az Identitesz, egykor hungarista mozgalomból „kinőtt” tagjai egyesüléséből létrejövő csoportot.

false

 

Eredetileg az érpataki Orosz Mihály Zoltán is az egyesülés része lett volna, de vele hamar összevesztek a felek. A csoport múltjáról, kapcsolati hálójáról nyáron írtunk cikket, akkor Tyirityán azt mondta nekünk, hogy azért mozdultak a politika felé, mert egy ideje úgy érezték, nem képviselte őket senki, bár 2014-ben még a Jobbikra való szavazásra buzdítottak.

Az Erő és Elszántság jelenleg amolyan klasszik hardcore szélsőjobboldali szerveződés benyomását kelti eddig, amelytől nem idegen a Jobbikra már nem jellemző „cigánybűnözés” hangsúlyozása, miközben olyan kijelentésekre is ragadtatják magukat, minthogy „lángolni fognak a menekülttáborok”, de honlapjukon megtalálható egy híresebb goebbelsi frázis, az „ébredj nemzet, tombolj vihar”, amely egy 1943-as, totális háborút hirdető beszéd zárótétele volt. László Balázs, az Identitesz korábbi elnöke, az Erő és Elszántság mostani alelnöke korábban maga is zárta már beszédét Goebbels szavaival, míg Tyirityán Zsolt, júliusban a mozgalom vecsési megalakuláskor a 24.hu-nak arról beszélt, hogy milyen felemelő érzés volt a helyszínen a Mein Kampfot dedikálni. Az is érdekes, hogy mind az Identitesz, mind a Betyársereg (az Erő és Elszántság két alapítója) kapcsolatba került Jim Dowsonnal és Nick Griffinnel, azokkal az angol szélsőjobboldali figurákkal, akik jó egy éve érkeztek Magyarországra, májusban viszont már kitiltotta őket a Belügyminisztérium.

Az OTP egyébként nem indokolta érdeklődésünkre döntését, de nehéz nem arra gondolni, hogy a nácikkal való szimpátia felvállalása alighanem nyomott valamit a latba.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.