Húsz település citálja közösen bíróság elé a Mol Rt.-t, mert szerintük a társaság jó erkölcsöt sértő, uzsorás jellegű, színlelt szerződéssel szerzett döntő részesedésta lakossági vagyonból gyúrt Zsámbékgáz Rt.-ben - hét évvel ezelőtt. A felperesek most azért nyújtották be keresetüket, mert tulajdonostársuk piacra dobja saját részesedését. A legnagyobb hazai gázszolgáltató egyik ügyletben sem lát kivetnivalót, és értetlenül, de nyugodtan áll a per elé.Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyei kistelepülések - köztük Zsámbék, Biatorbágy, Telki, Bicske, Gyermely, Etyek - nyújtottak be a múlt héten közös keresetet a Fővárosi Bíróságra, azt kérve, hogy semmisítse meg a köztük és a Mol között 1994-ben és 1995-ben létrejött megállapodásokat. Az érvényteleníttetni kívánt szerződések révén a legnagyobb hazai gázszolgáltató többségi tulajdonostárs lett a helységek gázrendszerét kiépítő és működtető Zsámbékgáz Rt.-ben. Hét év nyereséges együttműködés után, amikor a Mol a gázüzletágon tokkal-vonóval szeretne túladni - a Zsámbékgáz iránt értesülésünk szerint a francia érdekeltségű Égáz és a német érdekeltségbe tartozó Ddgáz verseng -, az önkormányzatok úgy vélik: ha a Zsámbékgázban szerzett részvényein a Mol túlad, az ő kárukra húz hasznot az üzleten.
A 2,5 milliárd forintért dobra vert Zsámbékgáz Rt. 95 százaléka a Molé, 5 százalékon pedig 20 önkormányzat és az építésben fővállalkozóként részt vett Innoterv Rt. osztozik. A felperesek szerint a Mol szorult helyzetüket messzemenően kihasználva szerződött velük, ezért alakultak így a tulajdoni viszonyok.
A nyolcvanas évek második felében kezdődő és máig tartó gázbekötési láz (amelynek során e téren Hollandiával azonos szintre került az ország) a kilencvenes évek elején érte el a Budapest környéki kistelepülések egy részét. Mivel a hat nagyobb gázszolgáltató nem fedte le az ország egészét, számos település önerős fejlesztésbe fogott. Ám történetünk húsz önkormányzatánál kevésnek bizonyult az erre szánt pénz (részben az erősen inflációs környezet miatt). "Ott toporzékoltak az emberek a hidegben, fűtés nélkül, mi meg égtünk" - emlékszik vissza az akkori eseményekre az egyik polgármester. Az elöljárók ezért megkeresték a Molt. Az óriáscég nem akart ugyan főállásban bajlódni az ágazattal, de annyi tulajdont szívesen szerzett a hat nagyobb és több kisebb helyi szolgáltatóban, hogy amikor az EU-val a gázár-liberalizáció is ránk köszönt, ott legyen, ahol arról döntenek, ki kitől vegye a gázt. A Mol az 1995-ben meghirdetett (az EU-csatlakozás távolságát és a kormányok gázáremeléssel kapcsolatos félelmeit alábecsülő) "nemsoká´ fialni fog a gáz is" stratégia jegyében segített a településeken. "Nélküle nem lehetett volna befejezni a munkát, gáz nélkül is maradhattunk volna" - ismerik el az önkormányzatok.
Ennek persze ára volt. Míg a húsz település és a munka befejezésében reménykedő Innoterv Rt. 660 millió forintot érő közművagyonnal és kápéval érkezett a szerződéskötéshez, a Mol 340 milliót szánt az ügyre: annyit, amennyi a munka befejezéséhez kellett. És egyharmad arányú befektetéséért cserébe a Zsámbékgáz Rt. 95 százalékára jelentette be az igényét. A polgármesterek
elfogadták a feltételeket,
és bevették a Molt az rt.-be. "Aláírták, mert nem voltak kellően megfontoltak, és mert óriási nyomás alatt álltak. A Mol tudta ezt, és így tisztességtelenül nagy haszonra tett szert" - véli Varga Mihály, Telki újonnan megválasztott polgármestere.
A 10 millió forint alaptőkével jegyzett Zsámbékgáz Rt. papírjainak 95 százalékát a Mol névértéken vette meg, és az alaptőke-emelés után ennek megfelelően részesedett a vagyonból. Fodor Miklós, Zsámbék első embere fontosnak tartotta megjegyezni: az előnytelen megállapodás megkötése előtt a polgármestereket szóban azzal hitegették, hogy bevonják őket a döntéshozatalba, és elővásárlási jogot biztosítanak a településeknek. "Megbíztak a Mol-ban. De mire észrevették magukat, ki lettek semmizve. Sajnos nem volt köztük gazdasági szakember" - tette hozzá. "Hát, ha hétmillió forinttal elkezdek házat építeni, és jön valaki hárommillióval, és azt mondja, hogy majd ellakhatok a sufniban, én közgázdiploma nélkül is elhajtom" - mondta erre egy helyi lakos.
Felkai György, a Mol szóvivője szerint a társaság nyugodtan néz a per elé. "Nemigen értjük a dolgot, mert nincs jogi érv, ami alátámasztaná a felperesek keresetét. Nem hiszem, hogy egy részvényes ne adhatná el részvényeit, ha ezt egyébként semmi sem tiltja. Cégünk üzleti vállalkozás, nem karitatív intézmény, ennek ellenére nem használtuk ki senkinek a helyzetét. Az pedig, hogy mi fűt-fát ígértünk volna a településeknek, egyszerűen legenda" - ismertette a Mol álláspontját a szóvivő.
Dr. Szentmártony Kristóf ügyvéd, a húsz település jogi képviselője szerint ha csupán egy nagyon előnytelen üzletről lenne szó, hagynák az egészet, de a vélelmük az, hogy a részvénytársaság tőkeemelése,
a vagyon apportálása körül
szabálytalanság történt. Az alaptőke-emelés során az apportált (1 milliárd 40 millió forint értékű) közös vagyon után járó részvények elosztása nem úgy történt, ahogy az eredeti szerződésben állt, vagyis a felek nem annyi részvényt kaptak, mint amekkora az általuk bevitt vagyon értéke volt. A polgármesterek és a Mol abban állapodtak meg, hogy az apportálandó vagyontömeg a részvényesek osztatlan, közös tulajdonát képviseli, és a tulajdonostársak konszenzusra jutva állapodnak meg azok elosztásában. A tényleges tulajdonviszonyoktól eltérően az apportvagyonról egy újonnan beépített, az előzőeknek ellentmondó pontra hivatkozva kijelentették, hogy annak 95 százaléka a Molé. "Annak ellenére, hogy ezt a részt nem a vállalat finanszírozta - állítja az ügyvéd. - Az alaptőke-emelés során a Cégbíróságra beadott színlelt apportlista alapján kerültek a részvények kiadásra, így alakult ki a mostani tulajdonosi struktúra" - véli a jogi képviselő.
A Mol szóvivője szerint a cég mindenben teljes jogszerűséggel járt el, amit a peres eljárás során bizonyítani is fognak.
"Mi csak nyerhetünk" - hallani a polgármesterektől. A tetemes perköltségeket mindenesetre a sikerben leginkább bízó Innoterv Rt. vállalta magára. Ez a cég bukta a legnagyobbat az üzleten, mert 130 millió forint értékű tulajdonrésze ellenére (ennyit kapott a kifizetetlen munkákért cserébe) az önkormányzatokkal együtt hamar a kispadon találta magát. Valószínűleg az Innoterv is noszogatta a pénzükről álmodozó önkormányzatokat, amelyek minden bizonnyal a Tocsik-per következményeiből is erőt meríthettek és tapasztalatokat szerezhettek. Mint emlékezetes, az akkori önkormányzatok a belterületi ingatlanjaikon fekvő közművagyontól Tocsik Márta ráhatására a valós értéknél jóval olcsóbban váltak meg. Ez nem okozott a testületeknek különösebb meghasonlást, sőt elégedetten számolgatták a forintokat - míg Tocsik Márta vádlott nem lett. A per során azonban ráébredtek, hogy méltánytalanság érte őket, ezen felbuzdulva pedig több szerződést sikerrel támadtak meg a bíróságon. "Mióta tehát kiderült, hogy bírósági segédlettel lehet addicionális forrásokhoz jutni, a levegőben volt egy ilyen per.
Az ötlet szellemes,
megér egy misét" - kommentálta az önkormányzatok nekiveselkedését a Narancs által megkérdezett szakértő.
A csatárláncba egyébként nem mindenki fejlődött föl egyforma lelkesedéssel. Akad olyan önkormányzati vezető, aki szerint a sajtót a múlt héten összetrombitáló zsámbéki polgármester szorgalmazza az egészet, mert az ügy kiváló alkalom billegő pozíciójának erősítésére. Egy másik, szintén a neve elhallgatását kérő vezető hozzátette: más cégek még szemtelenebbek voltak, mint a Mol, amelynek a pénze hét éve "úgy kellett, mint a manna". Az illető azt is nehezményezi, hogy hadüzenet nélküli háborút indítottak a Mol ellen, amikor előbb tárgyalni is lehetett volna.
Ha a legnagyobb hazai gázszolgáltató elbukja a pert, elképzelhető, hogy sok önkormányzat kap kedvet hasonló keresetre. Számos önkormányzatnak van olyan közös gázszolgáltatója a Mollal, ahol a tulajdonviszonyokat mindig az erősebb fél diktálta. "Amely önkormányzat szorult helyzetben volt, az ráfaraghatott" - jegyezte meg egy volt Mol-vezető. Jelenleg húsz-huszonöt kis cég működik az országban (közülük a Zsámbékgáz Rt. a legnagyobb), és manapság is születnek ilyen konstrukciók. Kérdés persze, hogy mihez kezdenének az önkormányzatok, ha gázszolgáltatójukból a Mol hirtelen kiugrana, és a nyakukba hullana cégük többségi tulajdona.
Linder Bálint
