Kiszorították az iváncsai vendégmunkások a beteg gyerekeket egy agárdi hotelből

  • narancs.hu
  • 2023. július 17.

Belpol

Nem nyaralhatnak az akadálymentes agárdi Tóparti Sport Hotelben a mozgássérült gyerekek, mert nincsen számukra hely.

A szállodában az iváncsai akkumulátorgyár dél-koreai vendégmunkásai költöztek be – írja a hvg.hu.

A Velencei-tavi Vízi Sportiskola (VVSI) agárdi telephelye 2,5 milliárd forint uniós támogatásból újult meg 2015-ben, többek között a Pedagógia Szakszolgálat és Korai Fejlesztő Központ is működik itt, ahol egyébként a hotel is van, amit teljeskörűen akadálymentesítettek. Itt évek óta táboroztak súlyos izomsorvadásban szenvedő gyermekek és családjaik. Az ingatlant a Pro Rekreatione Közhasznú Nonprofit Kft. üzemelteti, amely 2021-ig állami cég volt, azóta a Máltai Szeretetszolgálaté.

A hvg.hu-nak többen is megerősítették, hogy az SK On Hungary dél-koreai akkugyár vendégmunkásai lakják a pazar vízparti hotelt, az interneten már év eleje óta nem lehet foglalni a hotelben szobát, és még két évig ez így is lesz.

Deák Csaba, a VVSI épületeit fenntartó cég ügyvezetője a lapnak azt mondta, a koronavírus miatti visszaesés után szükségük van a bevételre. A Társaság „a turisztikai jellegű szálláshely nyújtás tevékenységét kénytelen volt felfüggeszteni.” A jövőben a Gyógyító Jószándék Alapítványnak „piaci keretek között, de a piaci ár alatt” tudtak szállást biztosítani.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.