Kiújult "vita" a kettős állampolgárságról
A napokban készül el a Külügyminisztérium elemzése arról, hogy összeegyeztethető-e az uniós normákkal a határon túli magyar szervezetek és a budapesti ellenzék által szorgalmazott kettős állampolgárság kollektív megadása az egyes szomszédos országok magyar nemzetiségű polgárainak. Nem világos azonban, hogy a külhoni kezdeményezők akkor is fenntartják-e igényüket, ha a kötelezően bevezetendő vízumok ügyében elfogadható megállapodás születik.Akettős állampolgárság Medgyessy Péter és Zoran Zivkovic szerb kormányfő június 3-i találkozója után került ismét a bel- és külpolitika napirendjére. Mivel Szerbia-Montenegróval és Ukrajnával szemben a vízumkényszer bevezetése hazánk uniós csatlakozása miatt elkerülhetetlen (és erre november 1-jétől kerül sor), a magyar kormányfő megígérte: a vízumok kiadása külhonfitársaink számára gyorsabb, egyszerűbb (többszöri beutazásra és hosszabb tartózkodásra feljogosító) és olcsóbb lesz.
A sajtótájékoztatón egy újságíró Zivkovic véleményét tudakolta a vajdasági magyarok esetleges kettős állampolgárságáról, amire a szerb miniszterelnök azt válaszolta: ha fölmerülne egy ilyen terv, a maga részéről támogatná. E megjegyzés aztán nem kis zavart okozott a magyar belpolitikában: a kormánypolitikusok - kialakult hivatalos álláspont hiányában - elkezdtek összevissza beszélni, és a nemzeti húrokat előszeretettel tépő ellenzékiek is összehordtak jó néhány badarságot. A határon túl működő magyar szervezetek - tisztelet a kivételnek - is rögvest beszálltak a szép gesztusnak szánt, de merőben átgondolatlan kijelentés keltette vitába, de az ő reakcióik legalább érthetőek és hitelesek. (Az újvidéki Magyar Szó szerint Zivkovic ötlete amúgy nem ártatlan rögtönzés, hanem tudatos zavarkeltési stratégia része volt. A lap szerint a szerb kormányfő pontosan tisztában volt azzal, hogy felvetése milyen mértékben fogja megosztani a magyar politika szereplőit.)
Körmagyar
Az ügy akkor vált az első napokban taktikus hallgatásba burkolózó kormány számára megkerülhetetlenné, amikor öt vajdasági magyar párt és mozgalom levéllel fordult Mádl Ferenc köztársasági elnökhöz, Szili Katalin parlamenti elnökhöz és Medgyessy Péter kormányfőhöz, hogy vessék latba befolyásukat a kettős állampolgárság érdekében. Páll Sándor, a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség (VMDK) elnöke egyenesen úgy fogalmazott: a vajdasági magyarság problémáját csak a kettős állampolgárság oldhatja meg. A Vajdasági Magyar Polgári Mozgalom elnöke, Böröcz József világossá tette, hogy nem akarnak áttelepülni, csak szabadabban közlekedni a két ország között. Ezt többször hangsúlyozta Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke is, hozzátéve: nemcsak az utazási lehetőségről, hanem egyfajta érzelmi biztonságérzetről és szellemi kötődésről van szó, és a szociális ellátásokra nem tartanának igényt. (Kasza néhány napja egy szerb napilapnak kifejtette: az igazi megoldást a Vajdaság teljes autonómiája jelentené.) Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke árnyaltabban beszélt: szerinte az erdélyi magyarok többsége örülne a kettős állampolgárságnak, ezért kész tárgyalni a magyar kormánnyal az ügyről. (A szervezet 2000-ben már aláírásgyűjtésbe kezdett a "külhoni állampolgárság" bevezetéséért.) Az RMDSZ Markó-ellenes szárnyából verbuválódott Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Magyar Reformátusok Világszövetsége (élén Tőkés Lászlóval) viszont egyértelműen szorgalmazza a kettős állampolgárság megadását a délvidéki magyaroknak is. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség is a határon túli magyaroknak alanyi jogon járó kettős állampolgárság mellett van. A Bugár Béla vezette szlovák Magyar Koalíció Pártja viszont úgy ítéli meg, hogy a kettős állampolgárság nem könnyítené meg a határon túli magyarok beutazását az Európai Unióba, mivel a schengeni térségen belül az állandó lakhely az, ami számít.
Az itthoni ellenzék természetesen rögtön felismerte az ügyben rejlő lehetőségeket: az MDF szegedi szervezete aláírásgyűjtést kezdeményezett, és Lezsák Sándor is megrótta a kormányt, amiért nem fogadta kirobbanó tapsviharral Belgrád felvetését. Orbán Viktor a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen pedig azt mondta: "Nincs a világon olyan nemzet, olyan ország, amelynek kormánya hasonló helyzetben így cselekedne", hozzátéve, a jelenleg regnáló koalíció "ennél mélyebbre" már nem is süllyedhetne. Mérsékeltebb hangot ütött meg Mádl Ferenc köztársasági elnök, aki az érintettek hitegetését nem tartja okos dolognak. Katona Tamás, az Antall-kormány külügyi államtitkára viszont úgy látja, nem a kettős állampolgárság fogja megoldani a kisebbségi magyarok helyzetét.
Az orbáni retorika hitelességét a kolozsvári - kommetárjaiban inkább a magyar jobboldal felé húzó - Szabadság is vitatja. A lap emlékeztet arra a folyamatra, melynek során a kettős állampolgárság mézesmadzagát először a "különleges státus", majd a "kedvezmények" formulája váltotta fel a fideszes adminisztráció alatt. Hiába hangoztatták Orbánék, hogy készek megállapodni Jugoszláviával a kettős állampolgárságról, a gyakorlatban sohasem tettek konkrét lépéseket ez ügyben. Sőt, az intézmény bevezetését az exminiszterelnök 2001-ben "időszerűtlennek" nevezte.
Zavarosak a kományoldal reakciói is. Tóth Tamás külügyi szóvivő először egyértelműen megvalósíthatatlannak nevezte az ötletet, és az Európai Unió jogrendjével érvelt. Az EU-ban ugyanis nem adnak kollektív alapon kettős állampolgárságot, csak egyéni elbírálás alapján, ez a lehetőség pedig most is létezik minden határon túli magyar (és nem magyar) számára, ezért az egész probléma mondvacsinált, csak hangulatkeltésre jó. Ráadásul belső jogrendünkkel is ellentétes volna, hisz az erről szóló 1993-as törvény kimondja: az etnikai alapú különbségtétel tilos az állampolgársági kérelmek elbírálásánál. Kovács László is "csípőből" elvetette a kettős állampolgárság megadásának gondolatát, mert akkor a romániai, szlovákiai, ukrajnai, szlovéniai és horvátországi magyarok is joggal igényelhetnék, ami hatalmas terheket róna az országra. A 3 millió új, beutazgató állampolgár romba döntené az egészségügyet és a szociális ellátórendszert - érvelt a külügyminiszter. (A munkajövedelmek után ugyanis értelemszerűen abban az országban kell adózni, ahol azt a munkavállaló megszerezte.)
Várandós anyaország
Aztán jött a fordulat: augusztus 4-én a magyar diplomácia feje a Szigeten bejelentette, hogy kész szakértői tárgyalásokat folytatni a határon túli magyar szervezetekkel, a szomszédos országok kormányaival és az EU-val a kettős állampolgárság esetleges kiterjesztéséről. (Miközben a külügy továbbra is napi fél tucat ellenérvet hoz fel ez ellen.) Bársony András politikai államtitkár is megerősítette: a tárca megvizsgálja, miként adható kettős állampolgárság az állandó lakhellyel nem rendelkező és letelepedni nem kívánó magyaroknak. Cselesen hozzátette: erre csak akkor lát lehetőséget, ha ez a jog az adott ország valamennyi állampolgára számára biztosított (e szcenárió abszurditása teljesen nyilvánvaló). Tabajdi Csaba szocialista országgyűlési képviselő úgy látja: Magyarország és Szerbia viszonylatában van realitása a pozitív döntésnek, ha a tömeges áttelepülés egyértelműen kizárható.
Az MSZP nyilván a nemzetietlenség látszatát igyekszik elkerülni a szakértősdi bedobásával, ezzel együtt Kovács László sokszor kifejtette: lehet ugyan vitázni a kérdésről, de ebben a formában holt ötletről van szó. A kettős állampolgárság és a vízummentesség ugyanis két különböző dolog; és bizonyos területeken (sport- és kulturális célból utazóknak, üzletembereknek) Magyarország a kormányzati ígéretek szerint vízummentességet biztosíthat.
A csatlakozási szerződés bel- és igazságügyi fejezetét Magyarország rég lezárta, a tagállamok mostanság ratifikálják azt. Jövő májusig tehát kötelező bevezetni a vízumkényszert Ukrajnával és Szerbia-Montenegróval. A fejezet újratárgyalására persze elvben volna lehetőség a belépés után, de nem valószínű (kevésbé eufemisztikusan: kizárt), hogy a vonatkozó közösségi előírások addigra megváltoznának. És itt van a még az Orbán-kormány által 2001-ben kötött egyezmény is, amely vállalja, hogy a magyar állampolgárság kiadásánál nemzeti, etnikai alapon nem diszkriminál.
Máshol
A Fidesznek (és az MDF-nek) viszont visszatérő érve, hogy a kettős állampolgárság intézménye az unió számos államában létezik.
A helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb. Való igaz, hogy számos európai ország (például Ausztria, a Benelux államok, Szlovákia és Szlovénia) nem fogadja el a kettős állampolgárságot; az új hon választásakor ezekben az államokban megszűnik az illető állampolgársága. (Szlovákiában mégsem ritka, hogy valakinek két állampolgársága van, sokan ugyanis egyszerűen nem jelentik be szülőhazájukban a magyar állampolgárság megszerzését.) Portugália viszont valóban megadta a kettős állampolgárságot minden portugálul beszélő brazilnak, nemzetiségtől függetlenül (vagyis minden egyes brazilt megillet e jog). Aki tehát a portugál példára hivatkozik, az egyúttal minden szerbiai lakosra kiterjesztené a kettős állampolgárságot.
Jelenleg is tárgyalások folynak arról, hogy a dél-albániai macedónok (körülbelül 300 ezren) kettős állampolgárságot kapjanak Görögországtól, de ennek a realitása éppúgy kétséges az uniós normák miatt, mint a magyar igényeké. Németország ellenben ismeri a "státusnémetek" intézményét: a 70-80-as években a Ceausüescu-rendszerből így próbálták kimenekíteni a romániai szászokat. Ezzel az analógiával azonban két baj van: egyrészt ez a lépés deklaráltan az áttelepülést bátorította (márpedig a szülőföld elhagyását határozottan tagadják a német példára hivatkozó magyar lobbizók), másrészt e döntés jóval a vonatkozó uniós egyezmények előtt született, azaz nem tekinthető valamiféle EU-irányvonalnak.
Bukarest biztosítja a moldáviaiak számára a román állampolgárságot - sőt mindenkinek, aki igazolni tudja román származását. Bulgária és Horvátország hasonlóan járt el a határaikon túli bolgárokkal és horvátokkal. Csehország és Szlovákia viszonylatában nem merül fel az unión kívüliség problematikája, mint ahogy a liberális svéd gyakorlat csak arra bizonyíték, hogy sokkal könnyebb az EU-n belül maradva kettős státust szerezni, esetleg egy nem tagállam állampolgárságát felvenni, mint fordítva.
Nálunk
A kettős állampolgárság intézményét a magyar jogrend is elismeri (és ez nem változik az uniós csatlakozással) - az állampolgárság kollektív megadásának a módját azonban nem. De magyar állampolgárságot egyénileg bárki szerezhet a megfelelő procedúra után, és még csak az sem igaz, hogy a magyar származású kérelmezők nem élveznek előnyt. Ha ugyanis az illető - vagy annak valamely egyenes ági fölmenője - volt már magyar állampolgár (Trianon előtt vagy a Horthy-féle visszacsatolások idején), akkor már "honosításról" van szó, és egy év magyarországi tartózkodás után megkapható az állampolgárság. (Amire a nem magyar igénylőknek nyolc évet kell várniuk.)
A magyar külügyi vezetés legfontosabb érve azonban az, hogy mind Szerbia-Montenegróban, mind Ukrajnában a jelenlegi törvények kizárják a kettős állampolgárságot. Ha Belgrád változtatna is ezen, a magyar kormány ilyen féloldalas, a kárpátaljai magyarságot diszkrimináló megoldásba nem menne bele. Kijev felvetette, hogy az ukrán-lengyel megállapodás mintájára mi is köthetnénk velük egyezséget a kölcsönös vízummentességről (amit a Fidesz is támogatna). Amúgy a lengyelek azért tehették ezt meg, mert nem részesei a schengeni megállapodásnak; belépésük után az EU várhatóan felszólítja majd őket e gyakorlat felszámolására. Éppen ezért a Külügyminisztérium nem támogatja az "aszimmetrikus rendszernek" is nevezett ukrán javaslatot, amelynek értelmében Kijev fenntartaná a magyar állampolgárok vízummentességét, ha cserébe az ukránok ingyenes vízumot kapnának.
A kettős állampolgárságot ellenzők körében gyakran felmerül, hogy annak kollektív bevezetése egyik pillanatról a másikra átformálná Magyaroszág politikai térképét - a jobboldal javára. Ilyenkor szokás felemlegetni, hogy Németországban Kohl is ilyen megfontolásból fogadott be szűk tíz év alatt csaknem 3 millió kelet-európai németet. Egy másik példa: néhány elemzés szerint a tavalyi németországi választásokon a már német állampolgársággal is rendelkező török bevándorlók százezrei fordították át az eredményt az SPD javára. A magyar törvények szerint a szavazati jog érvényesítéséhez az állampolgárság mellett állandó bejelentett lakcím is szükséges. Vagyis például a székelyek tömeges magyarországi leszavaztatása olyan fokú szervezést igénylő feladat volna, ami elvben persze nem kizárható, de józan ésszel végiggondolva kivihetetlennek tűnik.
A határon túli szervezetek álláspontja mindenesetre nem egységes; ha valóban csak szabadabb utazást szeretnének, akkor a minél előnyösebb vízummegállapodásokhoz kellene ragaszkodniuk, nem a kettős állampolgársághoz. Az ellenzék pedig vagy politikai nyerészkedést folytat (rövid távú belpolitikai előnyök érdekében), vagy felelőtlenül hitegeti az amúgy is könnyen fellelkesülő külhoni magyarságot. És ez utóbbihoz a kormány is asszisztál azzal, hogy az eleve meddő tárgyalásokra rábólintva nem teszi világossá: a teljesen automatikus anyaországi beutazás (és az össznemzeti politikai képviselet) csak akkor valósulhat meg, ha minden magyar olyan állam polgára lesz, amely tagja az Európai Uniónak.
Bugyinszki György
