| ||
Varró Szilvia: Újságíróként azt tapasztaltam, hogy e példa nélküli bűncselekmények még a baráti köröm egy részét sem rázták meg. Olyan mértékben vált mindennapivá a gyűlölet, hogy már a hozzám közel álló emberek is csak vállukat vonogatják arra, hogy megöltek egy ötéves gyereket. A tatárszentgyörgyi temetés „szervezése” a mi ötletünk volt: azt akartuk, hogy ne cigány belügy legyen, hanem össznemzeti gyász, a kisfiú halála beleégjen a közös társadalmi emlékezetbe. Mértékadó értelmiségieket, celebeket hívtunk el bal- és jobboldalról egyaránt – Cseh Tamás nagyon szeretett volna eljönni, de már nagyon beteg volt. Habár a temetésen vagy ötezren vettek részt, és közben felelős Facebook-csoport szerveződött a romagyilkosságok áldozatainak megsegítésére, az egész egy szűk réteg ügye maradt. A Bőrük volt a bűnük spotokkal a társadalom felrázása volt a cél. Hogy az ügy a Körúton túl is témává váljon. Ez pedig csak népszerű, remek színészek részvételével lehetséges.
magyarnarancs.hu: Miért éppen Vágvölgyi B. Andrást kértétek fel rendezőnek?
VSZ: Vágvölgyi végigülte a tárgyalást, a legapróbb részletekig ismeri az ügyet, tud írni, és nem mellesleg ért a filmhez. Nála hitelesebb rendezőt nem találtunk volna.
magyarnarancs.hu: Evidens, hogy mainstreammé válhat valami attól, ha kikerül az internetre?
VSZ: Nem a Facebooknak készítettük a filmeket: nagyon keményen dolgoztunk azon, hogy bejuttassuk a mainstream médiába. Óriási az érdeklődés az úgynevezett bulvármédia részéről: a színészek az a keret, ami értelmezhető az ő számukra, ezért szinte minden nézettebb és olvasottabb orgánumban foglalkoztak a spotokkal.
magyarnarancs.hu: Tudatosan az ítélethirdetés előtt jöttetek ki ezzel az anyaggal? Hiszen ez is támadási felület a szélsőjobb számára.
VSZ: A médiába csak úgy tudtunk bekerülni a filmekkel, hogy volt aktualitásuk. A filmek magát a pert nem érintik, hiszen a vádiratból, a tárgyalás anyagából és újságcikkekből építkeznek.
magyarnarancs.hu: Nem tartasz attól, hogy kontraproduktívvá válik a dolog?
VSZ: Paradox a helyzet: egyértelmű, hogy a filmek mobilizálták a szélsőjobbot. Számítottunk rá, hogy a netet elözönlik a durván minősítő hozzászólások, hiszen ez egy presztízsügy számukra. Ugyanakkor látható, például a remek anyagot készítő Fókusz műsora nyomán, hogy olyan embereket is megráz Kulka sírása, akik korábban nem foglalkoztak az üggyel.
magyarnarancs.hu: Ez így van, de amikor egyes kommentelők Olaszliszkával jönnek, nagyon nehéz elmagyarázni a bűncselekmények közötti különbséget – erre a bulvármédia alkalmatlan.
VSZ: Drámainak tartom, hogy az országnak van két narratívája, és ezek sosem kapcsolódnak össze. Tatárszentgyörgyre Olaszliszka, Kislétára Cozma-ügy. Van a közvéleménynek egy része, amely meggyőzhetetlen, de hiszek abban, hogy egy óriási táborral viszont lehet és kell értelmes vitát folytatni. Olaszliszka megmagyarázhatatlan és iszonyatos tragédia volt, de Szögi Lajosnak nem a származása miatt kellett meghalnia. Ettől még az ő emléke és története is a közös emlékezet részévé kell váljon. Egy dologtól tartok a filmek kapcsán: hogy csak a saját tábort erősítjük.
magyarnarancs.hu: Ki lehet ezt valahogy védeni?
VSZ: Mi ezt egy virtuális megemlékezéssorozattal próbáljuk: megkerestünk számos céget, egyházat és intézményt, hogy augusztus 2-án, a kislétai gyilkosság emléknapján, egyben a roma holokauszt emléknapján levetítsék vagy kitegyék valamelyik filmet. Csatlakozott az akcióhoz többek között a Telenor, az IBM, a Libri, a Bónuszbrigád, a Terror Háza Múzeum, sok tucat közepes magyar cég és néhány egyházi kezdeményezés is. Kijjebb vittük az ügyet a gettóból.
(A videók megtekinthetők ide kattintva.)
