Magyar Narancs: A szocialista frakció nem vett részt a földforgalmi törvény szavazásán. Legalábbis nem nyomott gombot. Miért?
Gőgös Zoltán: Egyszerűen nem tudtuk, nem értettük abban a hangzavarban, hogy az adott pillanatban valóban érdemi szavazás van. A jobbikosok a pulpituson csörömpöltek, a levezető elnök a házszabály szerint nem megfelelő helyről rendelt el szavazást, a káoszban igazából azt sem tudtuk, mi történik. Ahogy e pillanatban az sem teljesen egyértelmű, hogy maga a voksolás érvényesnek tekinthető-e.
MN: A szocialisták, konkrétan ön is, kezdetben szakmai alapon közelítettek a beterjesztett javaslathoz, a vita azonban mégis botrányos körülmények között ért véget. Nem lehetett volna ezt elegánsabban elintézni?
GZ: Az eredeti verzióhoz képest egy józanabb változat érkezett bő két héttel a döntés előtt, amely azonban a végszavazáskor mélyütéssel felérő változtatásokon ment át. Mi mindvégig amellett érveltünk, hogy a sok szakembert, helyi munkavállalót foglalkoztató agrárvállalkozások földigényét csak úgy lehet korlátozni, hogy ez a valóban az állattenyésztésből, gazdálkodásból élők fennmaradását ne lehetetlenítse el. Azt mondtuk, hogy az állattenyésztés nélkülözhetetlen takarmányterületének mérete lehet 1200 vagy 1800 hektár: ez szakmai kérdés, de egyetemlegesen megkülönböztetni a gazdálkodókat aszerint, hogy termelésüket családi vagy vállalkozási alapon művelik, az hiba.
MN: Ön azt mondta a zárószavazás előtti vitában, ha ezt a törvényt elfogadják, tíz év múlva nem lesz fejőstehén Magyarországon.
GZ: Nem lesz, mert olyan, a hazai élelmiszer-kínálat alapanyagait szállító termelőegységek alól húzzák ki a talajt, amelyek hosszú távú beruházásokban, fejlesztésekben gondolkodnak. Ha az előterjesztők között volna valaki, aki tudna józanul gondolkodni állatlétszámról és használt hektárokról, az tudná, hogy a hektárban megfogalmazott birtoknövelési korlát szakmailag nehezen indokolható. A tizenhét aranykoronás föld soha nem fog annyi tehenet eltartani, mint a jóval értékesebb negyven aranykoronás. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az adott területet és az állatokat családi gazdaság, részvénytársaság vagy bármilyen más gazdálkodási forma felügyeli, hiszen a végeredményt tekintve csak az a lényeg, hogy a betakarított takarmányból fenn lehet-e tartani egy ötszázas tehenészeti telepet, vagy sem. Ha a mai viszonyok között venni kell a takarmányt a piacon, akkor az a végtermék árában kigazdálkodhatatlan lesz. Ez az igazi hazaárulás: képtelenek leszünk versenyezni az üzletláncokban kínált 148 forintos szlovák tejjel. Ott ugyanis a termelés és a föld tulajdonjoga nem vált el olyan élesen egymástól, mint nálunk. Arrafelé fel sem merül, hogy egy komolyabb szarvasmarhatelephez ne kapcsolódna komolyabb takarmánytermő terület is. Ezt így, egységben kell elképzelni, és a mi bírálatunk a földtörvénnyel kapcsolatban pontosan az volt, hogy éppen arra nem adott garanciát, miként lesz a ma a gazdálkodását uraló szántóföldi növénytermesztés és a magasabb hozzáadott értéket hordozó állattenyésztés egyensúlya helyreállítható. A kormányzat jött ezzel az "egy porta, egy koca" programmal, amiből persze semmi sem lesz.
MN: De a most elfogadott földtörvény mégis kedvez a nagyobb gazdaságoknak.
GZ: Ebben nem volnék olyan biztos. Egyrészt az általunk megismert szövegszerű változatban valóban volt valamiféle konszenzus arról, hogy ha magyar tagokból álló társaságok saját tagjaiktól visszabérlik a földet, akkor az ne legyen része az úgynevezett prioritási listának. (Az állam beleszólhat elvileg abba, hogy ki kitől bérelhet földet - T. G.) Ehhez képest övön aluli ütésként ért minket az az utolsó pillanatban elénk tett javaslat, amely a visszabérlés lehetőségét kizárólag olyanok számára teszi elérhetővé, akik a saját cégükben legalább 25 százalékos tulajdonrésszel rendelkeznek. Ez egyszerűen elképesztő. Olyan soktagú szövetkezetekről, vállalkozásokról beszélünk most, ahol a munkáltató gyakran nem is viselkedik tőkésként, néha a saját bevétele terhére is alkalmaz embereket, zömmel falubeli, máshol mindenféle érdemi munkahelyszerzésre reménytelenül pályázó foglalkoztatottakat. Számoljunk: ha nincs állattenyésztés, a mai magyar mezőgazdaság csakis szezonális tevékenységként értékelhető. Ha a dolgok érdemi részét nézzük, novembertől márciusig a legálisan bejelentett agrárfoglalkoztatottak felét munkanélküli-ellátásba kéne zavarni. A hazai társas vállalkozások ma még létező döntő része azonban nem így tesz, télen is kifizeti a hivatalosan bejelentett munkabért, rendezi a társadalombiztosítási és egyéb járulékokat, aztán reménykedik, hogy az év végén mindennek ellenére mégsem szalad mínuszba. Amitől igazán védeni kellene a hazai agrárszektort, az a befektetői tőke, amely csak haszonban tud gondolkodni. Ugyanakkor a zöldbáróknak nevezett valódi, helybeli agrárvállalkozók sokszor saját hasznuk terhére is vállalnak inkább nehéz éveket, mint hogy emberek - ismerőseik, barátaik, falubeliek - foglalkoztatását feladják. Ez rendkívül bonyolult érdekkör, amelyet azonban a törvény, illetve a magyar agrárpolitika egy kalap alá vesz, és azt mondja: ezek mind tőkeérdekelt agrárvállalkozások. Hozzáteszem, a munkatársakat megtartó, korábban privatizált nagytőkés agrárcégek között is akad néhány, ahol ezzel a fajta megközelítéssel igazából nincsen gond. Legális szereplők egy legális piacon.
MN: A földtörvény körül mégis óriási a feszültség, még most, az elfogadása után is.
GZ: Kétségtelen. Magyarországon valóban létezik egyfajta földéhség, de a jelenlegi szabályozás igazából nem illeszkedik a valós viszonyokhoz. A törvény által létrehozott és január után megalakuló helyi földbizottságok döntéseit nyilvánvalóan néhány helyi Mészáros Lőrinc akarata alakítja majd. Földet az és úgy szerezhet, ahogy ők azt jónak látják. Ehhez nyilván segítséget ad majd a gazdaköri szervezésben létrejött új nemzeti agrárkamara, informálisan talán a hivatalok is - ilyesmiről bőven szereztünk tapasztalatokat az állami földbérletek elbírálásánál. Igen, itt helyi kiskirályok döntik majd el, hogy ki vásárolhat vagy vehet haszonbérbe termőföldet, miközben a vidéki foglalkoztatás, a munkahelyteremtés ügye elsikkad. Ma egy szinte kizárólag politikai kapcsolatokkal rendelkező, de szakmai múlt nélküli helybeli befektető - autószerelő vagy masszőr - a törvény szövege értelmében 1200 hektárt simán megszerezhet, ehhez a hirdetett agrárpolitikának megfelelő állattenyésztési kötelezettsége vagy nincs, vagy érdemben nem ellenőrzik. Ebből a szempontból az Ángyán-féle bírálatok jogosak lehetnek, miszerint nem az előre meghirdetett feltételeknek megfelelően alakulnak az állami földbérleti ügyek és a helyi birtokpolitikai viszonyok. Ezek az új tőkések nem fognak bíbelődni állattenyésztéssel - műholdas parcellaművelő rendszereket fognak vásárolni, ahol igazából még traktorosra sincsen szükség. A kormányzat egyetlen döntése sem segíti a vidéki foglalkoztatás, megélhetés ügyét.
MN: Mindez szakmailag tisztázható kérdésnek tűnik. Ön azonban sokszor szinte ölre menne a parlamenti patkóban a minisztérium képviselőivel.
GZ: Nehezen viselem a hazugságot.
MN: Márpedig pont ilyesmivel vádolja önt szinte napi rendszerességgel a minisztérium. Nevezték már tehénpaparazzónak, károgónak is.
GZ: Nehéz úgy vitázni, hogy a felek között legalább részben nincs valamilyen szakmai minimum. Fazekas miniszter, Budai államtitkár és még néhányan a kormánypárti frakcióból gyakorlati tapasztalatok híján egyszerűen nem értenek ahhoz, amiről beszélnek. Ez gyakran a konkrét intézkedésekben is meglátszik. Én azért vagyok indulatos, mert a saját környezetemben világosan látom, milyen nagy a tét: ha mi, politikusok folyamatosan becsapjuk a vidéket, abból iszonyú nagy gond lesz.
MN: Önt tényleg elkergették egy állattartó telep mellől? Ezért nevezi önt a kormánypropaganda tehénpaparazzónak?
GZ: Szó sincs erről. Amikor az állami földbérletek ügyében kiderültek a nyilvánvaló disznóságok, vagyis hogy az értékesebb területek zömét csakis Fidesz-közeli illetők szerezhetik meg, akkor elhatároztam, hogy a bérletek feltételéül szabott állattartás meglétét ellenőrizni fogom. Így jutottam el a sajtóban sokat emlegetett igrici vállalkozó hölgy telephelyére, ahol nem kis örömömre valóban találtam állatokat, illetve nyári tartásukra alkalmas telephelyet. Helyi gazdák hívtak az ügyben egyébként, sűrű programom volt, sietnem kellett, ezért néhány fotó készítése után továbbindultam. Nem sokkal ezután villogó rendőrautó állított meg, és kérdezték: miért fényképeztem a telephelyet? Igazoltam magam, a helyzet egyértelművé vált, később pedig ismételten felkerestem a tulajdonost. Kiderült, hogy korábban a területükön lopások történtek, ezért minden idegen járművet figyeltek, így egyfajta birtokvédelmi értesítésről volt pusztán szó. Teszem hozzá, az út, amelyről fényképeztem, közútként van nyilvántartva, és éppen a Vegyépszer egyik helyi telephelyére vezet. Ebből kerekített a Magyar Nemzet egy színesnek szánt sztorit, amivel csak az a baj, hogy egyetlen sora sem volt igaz.
MN: Korábban sokat emlegették a parlamenti agrárlobbit. Létezik ez még?
GZ: Vagyunk néhányan, akik szót értünk egymással, attól függetlenül, hogy melyik frakcióban ülünk. A magyar föld ügye, a vidék megélhetése nem bontható le napi politikai szempontokra. A kormányoldalon is sokan ülnek, akik ezt így gondolják, de a pártfegyelem elnémítja őket. Asszisztáltak például a több százezres agrárkamara létrehozásához, amelynek kötelező tagságát - ha kormányra kerülünk - első dolgunk lesz eltörölni. Az ötven tojást termelő Mari néni ugyan minek fizessen évi ötezer forintos regisztrációs díjat a semmire? A másik fontos lépésünk az lenne, hogy azonnal visszaállítjuk a legális agrárfoglalkoztató vállalkozások előhaszonbérleti jogát az általuk használt területekre, mert ha ezek a cégek tönkremennek, a magyar vidék a Mészáros Lőrincek öt-hat fős, de sok ezer hektáros szántóföldi rendszerévé változik át. A mi álláspontunk szerint szó sincs kis és nagy gazdaságok szembenállásáról, hiszen ezt hektárokban megmérni lehetetlen. Az is bődületes hazugság, hogy a magyar területek felét nagygazdaságok művelik. A társas vállalkozások átlagos mérete 410 hektár. Egy tízhektáros intenzív fóliás kertészet árbevétele meghaladja a százmillió forintot, ugyanez szántóföldi kultúra esetében legfeljebb néhány millió. Az értelmes agrárpolitika üzemben, eltartható vidéki népességben és reális üzleti viszonyokban gondolkodik. A jelenlegi kormányzattól ilyesmire nem számíthatunk.
Külföldi, nem külföldi"A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról" szóló jogszabály formailag valóban nem zárja ki az uniós állampolgárok magyarországi földszerzését. Ha ugyanis korlátoznánk az egyik uniós alapjog (a tőke szabad áramlásának elve) érvényesülését, azzal a saját jogosultságainkat csorbítanánk, mégpedig legalább 500 milliárd normatív támogatási forint értékben. A nagy nehezen kiizzadt jogszabály (lásd: Fogalmaznak serényen, Magyar Narancs, 2013. április 4.) a hazai "földműves" fogalom köré szerveződő jogköröket rögzíti. Leszögezi, hogy Magyarországon termőföldet kizárólag természetes személy vásárolhat, gazdasági társaság nem. A kitüntetett kedvezményezettek között első helyen szerepel a "földműves", aki "Magyarországon egyéni vállalkozóként, őstermelőként, családi gazdálkodóként, gazdálkodó család személyesen közreműködő nagykorú tagjaként, önfoglalkoztatóként nyilvántartásba vett belföldi természetes személy, illetve tagállami állampolgár, aki mező-, erdőgazdasági tevékenységet, illetve a mező-, erdőgazdasági és az azokat kiegészítő tevékenységet főfoglalkozásként (élethivatás-szerűen) vagy mellékfoglalkozásként folytatja, és legalább középfokú mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik". A törvény az uniós szabályok érvényesítése érdekében bevezet tehát egy külön jogosultsági kategóriát, miszerint a hazai földhasználatra jogosult a "tagállami állampolgár", a többiek külföldinek számítanak; nekik a földszerzés továbbra is tilos. A belföldi és tagállami állampolgárok számára alanyi jogon jár egy hektár termőföld megszerzésének lehetősége: ha ezt rendben megműveli, három év után több földet is vehet, ha a helyi földbizottság ezt engedélyezi neki. Az államnak minden termőföldvásárlásról szóló szerződés esetében elővásárlási joga lesz. Az elvileg egy érdekeltségben használható birtokméret alapesetben (például szántóföldi művelési ágban) 1200 hektár lesz 2014. január 1-jétől, de ez állattartó telepek esetében bizonyos szorzószámok alapján 1800 hektárra bővíthető. |
