2004 áprilisában a Tele2 magyarországi debütálása remek volt; az alternatív telekommunikációs szolgáltató jókor jött, versenyt generált ott, ahol igazán már senki nem várta, s így rövid idő alatt komoly pozíciót szerzett a vezetékes telefonálás piacán. A Matávtól örökölt öt egykori koncessziós társaság (T-Com, Invitel, Hungarotel, Monortel, Emitel - őket nevezik inkumbensnek) monopóliumát megtörni hivatott média- és marketingkampány startját követően naponta több mint kétezer érdeklődőt regisztráltak, nyolc hónap alatt pedig ügyfélszámuk meghaladta a kétszázezret. Noha a cég jó ideje nem ad tájékoztatást a magyarországi eredményeiről, a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) gyorsjelentéseiből annyi kiolvasható, hogy jelenleg havonta 8-900 ezren 80-90 millió percet telefonálnak ún. közvetítőválasztáson keresztül. Az inkumbensek hálózatán szolgáltató alternatívok a hívások 14-15 százalékát bonyolítják le, és köztük a Tele2 az egyik legjelentősebb.
A Tele2 a vonalas szolgáltatást nálunk addig ismeretlen módon kínálta; úgy szolgáltat ma is, hogy egyetlen méter dróttal sem rendelkezik - ehelyett a meglévő hálózatok szabad kapacitásait vásárolja meg (ezt kikényszeríthetővé tette az NHH piacszabályozása), és árulja, árulta kisebb árréssel, olcsóbb végfelhasználói áron. Ez egyébként a szektort átfogó árcsökkenéshez vezetett. A gyors siker kulcsa volt az is, hogy a cég működési és adminisztrációs költségeit nagyon alacsonyan tartotta; a magyar Tele2-nek jelenleg is mindössze 20 állandó dolgozója van, a 90-100 fős ügyfélszolgálatot csupán "bérlik".
A lakossági piacon három éve indított verseny ma is éles, de már más mozgatói is vannak. A vezetékes szektor
évek óta zsugorodik
- még ha a nyugat-európaihoz képest nálunk kevésbé döglődik is. A vonalak számának évi 2-3 százalékos csökkenése leginkább azzal magyarázható, hogy Magyarországon a vezetékes telefonellátottság a csúcson sem érte el a 40 százalékot (Nyugat-Európában ez az arány átlagosan elérte a 65-70, egyes országokban a 90 százalékot is). A Tele2-féle alternatív szolgáltatókat sokkal erőteljesebben érinti, hogy a telefonált percek száma tavaly már 7-8 százalékkal esett.
A vonalszám viszonylag lassú apadását eredményezi, hogy Magyarországon magas a kábeltelevíziós hálózatok elterjedtsége, s szolgáltatóik a telefonos piacra is belépnek. A verseny manapság mindinkább a vezetékestelefon- és kábeltelevíziós szolgáltatók között zajlik. A saját, de nem drótostelefon-infrastruktúrával rendelkező kábeltelevíziósok tévé-hang-internet csomagjait már több mint százezren használják Magyarországon.
Az NHH éppen ezért a szolgáltatás alapú verseny felől az infrastruktúra alapú verseny irányába terelné a folyamatokat. "A hírközlési hatóság olyan piaci helyzetet kíván teremteni, ahol a szolgáltatónak érdemes befektetni hálózatépítésbe és -fejlesztésbe is" - nyilatkozta a Narancsnak Nyevrikel Emília, az NHH tanácsának a tagja.
Az elmúlt évek hatósági intézkedései miatt a vezetékespiacon is csökkentek az árak, ugyanakkor koncentrálódtak az erők (például a Hungarotel - PanTel, majd a Hungarotel - Invitel felvásárlás következtében). Mindeközben, mint említettük, az előfizetői számok lassan apadnak. A zsugorodó piacon mindenki a már megszerzett ügyfeleket próbálja megtartani. Ez a szituáció a Tele2-nek ismerős: a kiterjedése csúcsán 23 országban működő telekombirodalom hasonló helyzetekben mindenhol a mobil-, illetve a széles sávú internet piacára lépve próbált előbbre jutni. Nálunk erre - noha ilyen elképzelések a kezdetektől vannak - egyelőre nem került sor.
Amikor a tulajdonos, Lars-Johan Jarnheimer 2004-ben Magyarországon járt, győzködte a kormányzatot (is), hogy a piacnak jót tenne, ha a Tele2 lehetne a negyedik mobilszolgáltató; ráadásul az ehhez szükséges beruházást simán állná az Európa-szerte igen sikeres cég. Javaslata azonban süket fülekre talált. Úgy tudjuk, amikor 2004 őszén pályáztak a negyedik 3G-s mobillicencre, ajánlatuk nem felelt meg a pályázat feltételeinek. Pedig volna keresnivalójuk a ma már 100 százalékig telített magyarországi mobilpiacon. Kovács Gergely ügyvezető igazgató szerint azonban az a legnagyobb baj, hogy e szektorban nincs a vezetékeséhez hasonló piaci szabályozás: a mobilszolgáltatók nem kötelezhetők az alternatívok beengedésére, így viszont csak közös megegyezéssel lehetne valamit kezdeni. A Tele2 "évek óta nem kapott ez ügyben egyetlen pozitív visszajelzést sem" - mondta az ügyvezető, hozzátéve: elképzelhető, hogy a Tele2 a közeljövőben, például Ausztriától, Svédországtól, Norvégiától, Németországtól eltérően, Magyarországon nem jelenik meg virtuális mobilszolgáltatóként.
A másik lehetőséggel, a széles sávú piaccal pedig éppen az a gond, hogy miközben a hazai fogyasztóbővülés nem éri el a kívánt mértéket, tavaly óta sok kis helyi vagy regionális szereplő jelent meg, akik hasonló technikával dolgoznak, mint a Tele2 a vezetékes piacon. Jelentős eredményeket értek el annak köszönhetően, hogy az NHH több intézkedése itt is lefelé tolta az árakat. A Tele2 ezzel máris lépéshátrányba került, és az is kérdésessé válhat, hogy a cég végül talál-e elegendő szabad kapacitást a nagy hálózatoknál. Kovács Gergely ennek ellenére bizakodó: "az internetszolgáltatásunk beindításának előkészítettsége jó. Szabályozott piacon kívánunk elindulni, így az inkumbensekkel tárgyalunk, illetve tárgyaltunk, és velük készítjük elő az indulást is" - mondta.
A Tele2 a sikerkorszakban és most is 15-20 emberrel dolgozik. De valami nincs rendben; Laczkó-Tóth Gergely több mint egy hónapja úgy távozott az ügyvezető igazgatói posztról -három év után -, hogy erről a szektorban senki nem értesült. A cég azt sem kommunikálta, hogy Kovács Gergely, a korábbi kereskedelmi vezető lett az új ügyvezető, és arról sem szólt egyetlen hír sem, hogy mi áll a cég korábbi, gyakori és agresszív médiaszerepléseinek megszűnése mögött. Kovács mindenesetre pletykának tartja a Tele2 kivonulásáról szóló híreket. Állítja: a svéd anyacég finanszírozza az eddigi veszteségüket; az eredeti elvárás is az volt, hogy három év után, vagyis az idén kell pozitív eredménnyel zárniuk. Pontos adatokat az ügyvezető nem közölt a magyar cégről, más forrásból viszont úgy értesültünk, hogy a Tele2 Magyarország Kommunikációs és Szolgáltató Kft. tavalyi árbevétele tavaly és tavalyelőtt is kevéssel
meghaladta a tízmilliárd
forintot. A magyar Tele2 eddig nem termelt nyereséget, igaz, korábban a bevétel jelentős részét visszaforgatták reklámra és marketingre.
A Tele2 globális szintű stratégiaváltásának jegyében elkerülhetetlennek látszik a magyarországi hálózatvásárlás (vagy -építés). Ehhez viszont pluszpénzre volna szükség; Kovács Gergely "pár millió" euróban határozta meg a költség nagyságát. "Erre van egy elfogadott üzleti tervünk, amely szerint az idén megjelenünk a széles sávú internet piacán is. A végrehajtás a központi döntések máshová fókuszálásának köszönhetően azonban csúszik, így biztosat ígérni jelenleg nem tudok" - mondta.
2005. augusztusban a finn, decemberben pedig az angol és ír érdekeltségeit adta el a svéd anyavállalat, és nemrég kivonult Csehországból, illetve a korábban megszerzett francia "vezetékes" területekről is. A norvég Telenor a dán Tele2-t vette meg. Mivel a felsorolt eladások/kivonulások többsége olyan piacon történt, ahol a svéd telekomcég nem csak a vezetékes szegmensben szolgáltatott, nagy kérdés, hogy a fentebb vázolt magyar problémák megold(hat)atlansága esetén miért is tartaná meg Lars-Johan Jarnheimer itteni leányvállalatát.
Persze nem kell előre bejelenteni, ha el kívánják adni a magyar Tele2-t. Az is könnyen elképzelhető, hogy a színfalak mögött már árulják a céget. Ez esetben - úgy tudjuk - az Invitel (illetve a Hungarotel) jöhet szóba potenciális vevőként. Így lesz vagy sem, a Tele2-vel szerződött ügyfeleknek nincs mitől tartaniuk. A szektorban folyamatos a befektetői érdeklődés, és a piaci mozgások (például a felvásárlások) hatására a már meglévő szolgáltatásokat legfeljebb átcímkézik. Az idő azonban most nem a Tele2-nek dolgozik. Minél tovább tart a cég körüli csend, a svédeknek annál többe fog ez kerülni - függetlenül attól, hogy mennek vagy maradnak.
