Kövér: "Brutális erőpolitika zajlik Magyarországgal szemben"

  • narancs.hu
  • 2022. október 6.

Belpol

De a házelnök szerint még mindig több az előnye, mint a hátránya Magyarország számára az uniós tagságnak.

Öt évvel ezelőtt Kövér László azt mondta, hogy "ma Magyarország számára még több előnye van az uniós tagságnak, mint hátránya, de ez nem biztos, hogy így lesz öt vagy tíz év múlva". A Hetek friss interjújában szembesítette az Országgyűlés elnökét korábbi kijelentésével, megkérdezték az Országgyűlés elnökét, hogy öt év elteltével, ma a kérdést.

"Még mindig több az előnye, mint a hátránya Magyarország számára az uniós tagságnak, de az arányok jelentősen romlottak az" – mondta Kövér. Az előnyök közé sorolta, hogy "Magyarország az elmúlt öt évben folytatta a felzárkózást az Európai Unió teljesítményének az átlagához". "Közben a politikai helyzet viszont jelentősen romlott" – tette hozzá.

Brutális erőpolitika zajlik Magyarországgal szemben, rögeszméket, ideológiai dogmákat akarnak ránk kényszeríteni, aminek – ha nem állnánk ellen –, nagyon súlyos társadalmi következményei lennének."

Szerinte az, ami az uniós pénzekkel zajlik, "az olyan nyílt önkény, hogy csak útonállásnak tudom nevezni". 

Szerintem minimum 50 százalék esély van arra, hogy legalább a lengyel választásokig a Magyarországnak járó pénzeket is vissza fogják tartani" 

Kövér szerint „az egyszerű európai választópolgár ebből annyit érzékel, hogy állandó probléma van a lengyel és a magyar kormánnyal”. "Konkrétan uszítás zajlik a jobboldali európai kormányok ellen az európai közvéleményben" – tette hozzá.

Az interjúban arról is szó esett, abszurd-e, hogy a magyar tanárok fizetésemelése a Brüsszel és a magyar kormány közötti az alkunak a függvénye lett. Kövér László azt válaszolta, hogy a tanári fizetésemelés nem függvénye a megállapodásnak. Érdekes módon erről kollégáinak, például Gulyás Gergelynek más információja van.

"A tanárok bérét ma is emeljük, és a jövőben is emelni fogjuk. Ha megkapjuk Brüsszeltől a pénzünket, akkor gyorsabban, ha nem, akkor lassabban" – mondta a házelnök.

Az orosz-ukrán háborúról szólva Kövér bár úgy tett, mintha megpróbálna óvatosan fogalmazni, nem sikerült neki. "Óvatosan kell válaszolnom a kérdésére, de mi van akkor, ha a birodalomépítési politika valójában nyugatról keletre zajlik, és Ukrajna újabb reménybeli tartománya az Euroatlanti Birodalomnak? Ennek legalább akkora relevanciája van, ki-ki döntse el, hogy melyik olvasat szimpatikusabb neki."

Hozzátette, „a háborút Oroszország indította, ezzel együtt Oroszországnak vannak legitim biztonsági igényei, amelyeket figyelmen kívül hagyni – miközben Oroszország a legerősebb nukleáris hatalom az Egyesült Államok mellett – óriási hiba”.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.