Köves Slomóék szerint nem antiszemita a Figyelő címlapja
Heisler András

Köves Slomóék szerint nem antiszemita a Figyelő címlapja

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2018. december 11.

Belpol

Az izraeli nagykövet, számos izraeli lap és egy antiszemitizmus ellen küzdő szervezet szerint viszont az. A Tett és Védelem szerint nincs gond, máshol sem, hiszen a 888 is pozitívan ír a zsidókról.

November végén jelent meg a Figyelő azon száma, melynek címlapján Heisler András a Mazsihisz elnöke volt látható fekete háttér előtt, amint húszezres bankjegyek hullottak körülötte.

Mivel Schmidt Mária lapjának borítóját többen antiszemitának tartották (a Figyelő ezen lapszáma volt az utolsó, amely úgy jelent meg, hogy a Terror Háza főigazgatója volt a tulajdonos. Schmidt azóta „felajánlotta” újságját a nagy kormánypárti médiakonglomerátumnak), megkerestük a Tett és Védelem Alapítványt (TEV), ők mit gondolnak a címlapról. A TEV ugyanis egy antiszemitizmus ellen küzdő szervezet, amelyet a Köves Slomó alapított, és a magyar kormány támogatásával immáron Európa-szerte működik. Kérdéseinkre Szalai Kálmán az alapítvány titkára válaszolt telefonon.

false

„Az említett lapszámmal kapcsolatban nem szólaltunk meg, mert szerintünk sem tartalmában, sem megjelenésében nem sugalmaz mögöttes antiszemita szándékot. Igaz, hogy a negatív kampány és a megjelenítés nem a mi ízlésünket tükrözi, de nem tartjuk antiszemita motivációval közzétett tartalomnak. Ugyanezt gondoljuk egyébként a Magyar Narancs februári számáról, ahol Köves Slomó portréja mellé az »Üzlet és zsidóság« címet tüntették fel, vagy a HVG azon (2011-es, KAÁborítójára, ahol a köztudomásúlag zsidó származású Andy Vajnát százdollárosok mellett ábrázolják és »Dollárpapának« nevezik.”

Arra a felvetésünkre, hogy Vajna nem zsidóként van jelen a magyar közéletben, és nem is szokott zsidóként megnyilvánulni, szemben Heisler Andrással, Szalai azt válaszolta, hogy a Figyelő is csak annyit írt a címlapra, hogy Heisler András, az, hogy ő épp a Mazsihisz elnöke, nem derült ki a borítóról.

A TEV titkárának érvelése amúgy kísértetiesen hasonlít Orbán Viktoréhoz, aki pont ezeket a példákat hozta fel Ronald S. Laudernek, a Zsidó Világkongresszus elnökének írott levelében. Lauder ugyanis azt kérte Orbántól, ítélje el a Figyelő Heislert ábrázoló címlapját.

A Zsidó Világkongresszus mellett antiszemitának tartotta a borítót Izrael magyarországi nagykövete, számos izraeli újság (köztük a Hárec, a Jerusalem Post, a Times of Israel) vagy éppen egy antiszemitizmus ellen küzdő izraeli szervezet. Arra a kérdésünkre, hogy ezek a szervezetek vajon miért minősítették antiszemitának a borítót, Szalai annyit válaszolt, hogy ezt ők tudnák megmondani, ahogyan azt is, miért látnak különbséget a Figyelő és a másik két hetilap címlapja között.

Megragadva az alkalmat, hogy a TEV egy illetékesével beszélhetünk, feltettük a kérdést, mi az oka annak, hogy a kormány menekült- és Soros-ellenes kampányait egyáltalán nem tartották problémásnak, miközben a kampányok indulása előtt a „sorosozást” még megemlítették a jelentésükben.

„Figyelemmel kísértük ezt a kampányt, de nem tartottuk érdemesnek beszámolni róla. Ennek pedig az volt az oka, hogy számunkra nem bizonyosodott be, hogy e mögött a kampány mögött kifejezetten a zsidó közösség elleni motiváció volna. Mi az antiszemita incidensekkel foglalkozunk, és attól, hogy esetleg egy kampány nem a mi ízlésünket tükrözi, még nem tesszük be a jelentésbe. 2017 júniusában például megszólalt az izraeli nagykövetség, hogy a Soros-kampány sérti a zsidóságot és antiszemita jellege van, ám egy héttel később visszavonták a nyilatkozatukat az Izraeli Miniszterelnökség hasonló, a Soros-plakátokat nem antiszemita indíttatásúnak minősítő nyilatkozatának hatására. A migrációval kapcsolatban Soros György nem zsidóként szólal meg. Amíg pedig nézetei miatt támadják, nekünk nincs tennivalónk. Amint azonban az ő személyét és az ő zsidóságát támadják, azonnal fellépünk. Amikor a Magyar Televízióban az – az amúgy valótlan állítás jelent meg –, hogy »Soros György a cionista«, magától értetődően azonnal felszólaltunk” – tette hozzá Szalai.

Ez a hozzáállás már csak azért is érdekes, mert mint azt a tavaly nyári, a Soros elleni kampányt részletesen bemutató cikkünkben írtuk: A Köves alapította Tett és Védelem Alapítvány – TEV – ugyanakkor 2015. júliusi jelentésében azt írja, hogy „Soros György neve évtizedekkel ezelőtt vált a zsidózás szinonimájává, amikor Csurka István a megszólalásaiba előszeretettel szőtte bele a zsidó és magyar származású üzletember nevét. Soros György vagy alapítványának ilyen kontextusban való megemlítése Csurka István közszereplése után megszűnt, de most elkezdett visszaszivárogni a politikai életbe”. A sorosozás minősítése lehetséges antiszemita cselekményként egészen decemberig felbukkan az alapítvány jelentéseiben, és példaként – ma már visszafogottnak ható – CÖF-, Fidesz- vagy Orbán-idézeteket hoznak föl. Amint azonban komolyabban beindult a kormány Soros elleni kampánya, a TEV már nem tartotta említésre méltónak a sorosozás jelenségét.

false

Ezért aztán megkérdeztem Szalaitól, mi a véleménye arról az ábráról, amelyet a rasszista elemeket előszeretettel használó 888.hu közölt Soros Györgyről. Soros ezen a háttérhatalom gonosz irányítójaként épp az ENSZ-t bűvöli, ami annak a klasszikus antiszemita toposznak a vizuális ábrázolása, mely szerint a zsidók irányítják a világot.

A képet meglátva Szalai azt kérdezte, hogy „holnaptól már a csillagok háborúját is antiszemita filmnek fogják tartani?” Mikor megemlítettem, hogy a 888 gyakran alkalmaz ellenséges, kirekesztő nyelvezetet a kisebbségekkel szemben, és a kommentek alapján úgy tűnik, a közönség nagyon is érti az üzenetet, Szalai azt válaszolta, „nyilván sarkos véleményt fogalmaznak meg a nekik nem tetsző dolgokról, de általában a zsidókról nem negatívan írnak, a zsidó kulturális és vallási eseményekről pedig rendre pozitívan, méltósággal számolnak be.”

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.