Közel 600 milliárd forintnyi közbeszerzés ment az Orbán-közeli oligarcháknak öt év alatt

  • narancs.hu
  • 2017. március 9.

Belpol

Jelentés a magyar illiberalizmusról.

Lezárult a németországi székhelyű Democracy Reporting International (DRI) Magyarország-projektje, a demokráciák állapotát és az emberi jogok érvényesülését vizsgáló nonprofit szervezet öt pontban foglalta össze vizsgálódásának eredményeit a magyar illiberalizmusról.

1. 2010 óta két és félszeresére nőtt a politikailag érzékeny ügyekben a kormány számára kedvező alkotmánybírósági ítéletek aránya. 2010 májusa és 2016 szeptembere között 45 kiemelkedő jelentőségű alkotmánybírósági döntést vizsgáltak meg, 24 esetben felelt meg a döntés a kormányzat feltételezett politikai érdekeinek, 21 esetben ellentétesek voltak azzal. Az eloszlásban viszont fordulópont 2013 áprilisa – ekkor kerültek többségbe a fideszes egypárti bírák a konszenzussal jelölt bírákkal szemben. Ez előtt az időpont előtt a döntések 20, utána 70 százaléka már a kormányzati érdeknek kedvezett.

2. 1177 százalékkal nőtt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtott magyar keresetek száma. 2016-ban 5569 keresetet adtak be Magyarországról. A szervhez benyújtott összes kereset tíz százaléka magyar. Egy főre vetítve Magyarországon a legnagyobb a folyamatban lévő ügyek száma Európában.

3. A közmédia nem nyújt elfogulatlan tájékoztatást. Az őszi kvótanépszavazási kampányban az M1 műsorideje 95 százalékában a kormány álláspontját jelenítette meg.

4. Aránytalanul magas összegek mentek el egy megkérdőjelezhető népszavazásra. Ha a 9,8 milliárdos költségvetéssel számolunk, akkor egy magyarországi lakosra vetítve négyszer olyan magas volt a kampányköltség, mint amennyi egy brit állampolgárra jutott a Brexit-kampány „árából”.

false

 

Fotó: DRI

5. A Fidesz-közeli oligarchák hatalmas közbeszerzési megbízásokat kapnak, az eljárások nem átláthatók. Garancsi István, Mészáros Lőrincz, Simicska Lajos és Tiborcz István érdekeltségei 2010 és 2015 között összesen 401 közbeszerzési megbízást nyertek el 585,4 milliárd forint értékben. Ráadásul a közbeszerzések Magyarországon átlagosan 25 százalékkal vannak túlárazva.

A berlini székhelyű DRI független, nonprofit szervezet, célja az állampolgári részvétel növelése, az állam elszámoltathatóságának elősegítése, a demokratikus intézmények erősítése világszerte. A DRI a mostani vizsgálódás egyes részeinél az Eötvös Károly Intézettel, a Mérték Médiaelemző Műhellyel és a Transparency Internationallel dolgozott együtt. A teljes anyag itt érhető el: http://democracy-reporting.org/

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.