A kormány március 20-án saját hatáskörben módosította a nemzetbiztonsági védelemben részesülő szervek és hivatalok körét, melynek meghatározására a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény (nbt.) egyébként felhatalmazza. A körbe bekerültek kiemelt (megyei, fővárosi, megyei jogú városi és fővárosi kerületi) önkormányzatok, megyei és fővárosi fejlesztési tanácsok és védelmi bizottságok. Mivel a határozatot államtitok védte, a döntésről a nyilvánosság aligha szerzett volna tudomást, ha Kósa Lajos, Debrecen polgármestere egy zárt ülésen nem teszi szóvá a változtatást. Szilvásy György titkosszolgálatokat felügyelő miniszter a kormány tiszta szándékait igazolandó ezt követően oldotta fel a minősítést, így most már ország-világ tudja, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) hol használhat törvényileg szabályozott módon titkosszolgálati eszközöket az ország külső és belső ellenségeivel szemben.
Az nbt egy rakás felderítési és elhárítási feladatot oszt a Nemzetbiztonsági Hivatalra: fel kell lépnie az ország érdekeit sértő külföldi titkosszolgálati tevékenységgel, az alkotmányos rend megsértését célzó törekvésekkel, a tervezett terrorcselekményekkel, az ipari kémkedéssel, a kábítószer- és fegyverkereskedelemmel stb. szemben. A kétharmados törvény körüli vita abból ered, hogy az NBH feladatait leíró szakasz "a központi államhatalmi és kormányzati intézményekre és létesítményekre" szűkíti a biztonsági védelemben részesülők körét (5. § e), míg ezen szervek kijelölését a kormány hatáskörébe utalja (77. § 2d). A Fidesz szerint a kormány túllépett a felhatalmazási jogkörön, amikor a határozatot kiterjesztette az önkormányzati szintre. A kormány azzal védekezett, hogy a nemzetbiztonsági védelem együttműködésben valósul meg, és a határozat legfrissebb módosításában szereplő intézményeknek az NBH csak felajánlja a segítségét - annak elfogadásáról az adott szerv dönt. (Igaz, az nbt.-t vizsgálva ezt nemigen lehet visszautasítani.)
Az önkormányzatok törvényes gazdálkodása miatt már az Állami Számvevőszék is többször kifejtette aggodalmát. A Zuschlag-ügy következményeként pedig éppen a Fidesz jelentette be, hogy a maffia rámozdult a beáramló milliárdokra, és a politika segítségével szervezetten szedi ki a pénzt a rendszerből.
A mostani ellenzéki aggályok részben abból származnak, hogy az nbt. a biztonsági védelemben részesülők körében a titkos információgyűjtést (telefonlehallgatás, megfigyelés) igazságügyi miniszteri, nem pedig bírói engedélyhez köti. Vagyis az ellenzék úgy találja, semmi garancia nincs arra, hogy a kormány nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva ne éljen vissza e jogkörével, ami ismét csak az állami intézményekbe vetett politikai bizalom gyengeségét tanúsítja. (Azt most hagyjuk, hogy mennyire lehetnek megalapozottak ezek a félelmek: sejtetésekre mindenféle színű kormány alatt voltak példák.) Kósa ugyanakkor amiatt is tiltakozott, hogy a módosítással a politikusok is megfigyelhetővé válnak, amire még sosem volt az NBH-nak jogszabályi felhatalmazása. A Horn-kormány idején, 1998-ban született kormányhatározatban eredetileg az önkormányzati hivatalok is megjelentek, de az is csak az apparátusra vonatkozott. 2003-ra (amikor az önkormányzatok többsége piros volt - most viszont narancsszínű) ez is kikerült a törvényből.
Az államtitok feloldásával ma már tudható, mely intézmények szerepelnek a felsorolásban: a bankok, biztosítók, állami tulajdonú társaságok mellett többek között a hazai közmédiumok, a Magyar Távirati Iroda (MTI), a Magyar Televízió (MTV), a Magyar Rádió (MR) és a Duna Televízió. Ha a politikusok kikérik maguknak a változást, akkor az újságírók mit szóljanak; hiszen részben az a feladatuk, hogy a nyilvánosságon keresztül a hatalmat ellenőrizzék.
A kérdés amiatt is aktuális, mert Németországban manapság gyűrűzik egy valódi megfigyelési botrány, miután az ottani titkosszolgálatról (BND) kiderült, hogy egy Spiegel- és egy ZDF-riporter afganisztáni kapcsolatait is "nyomon követte" (lásd keretes anyagunkat).
Megkerestük az érintett közmédiumokat: Vince Mátyás, az MTI elnöke nem kívánt nyilatkozni, Cselényi Lászlót, a Duna Tv elnökét pedig valószínűleg nem érte utol a levelünk. Az MTV megerősítette, hogy létezik együttműködési megállapodása az NBH-val, amelyet még Szabó László Zsolt elnöksége idején, 2000-ben kötöttek, és azóta is érvényben van. Részleteiről azonban - a szigorúan titkos minősítésre tekintettel - nem állt módjukban nyilatkozni. Such Györgynek, a Magyar Rádió elnökének nincs tudomása ilyen szerződésről, így annak tartalmát sem ismerheti, pedig a jogi audit során áttekintették a cég megállapodásait. Ennek ellenére egyetért azzal, hogy az NBH védje meg az MR-t az idegen befolyástól, hiszen a munkáltató nem tudhatja, valamelyik alkalmazottja "másnak" is dolgozik-e. Azt viszont egyértelműen elítélné, ha kiderülne, hogy az adatokat a sajtószabadság vagy az újságíró alkotmányos jogainak korlátozására használnák.
A közmédiához fűződő biztonsági érdekek nyilvánvalóak. Különleges feladatot látnak el természeti katasztrófa, terror- vagy katonai cselekmények idején, és azt is meg kell előzni, hogy idegen befolyás érvényesüljön bennük. Az utóbbi okán fölmerülhet, hogy a nyilvánosságra szintén nagy befolyással bíró más médiumok miért nincsenek biztonsági védelem alatt. Erre két válasz van: a magántulajdonosok nem tűrnék, a kereskedelmi televíziók pedig csak az nbt. születése után alakultak. (Ha mégis szükség van erre, azt ad hoc oldják meg, bírói engedéllyel.) A Szilvásy György miniszter sajtótitkárságától kapott tájékoztatás szerint nem szabad összekeverni a biztonsági védelmet a titkos információgyűjtéssel. "Külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtésre (pl. telefonok lehallgatására) a nemzetbiztonsági védelem során is csak az alkotmányos előírások figyelembevételével, a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényben rögzített feltételek és garanciák mellett van mód. Ennek szabályai 1995 óta változatlanok, kormányhatározatokkal a nemzetbiztonsági törvény garanciarendszere nem kerülhető meg. A védelem alá tartozó intézmények dolgozóival, köztük az újságírókkal szemben tehát pusztán a sajtószerv nemzetbiztonsági védelmére hivatkozva nem lehet ilyen eszközöket alkalmazni" - szögezte le a válasz. A zsurnaliszták bízzanak tehát az állami intézmények alkotmányos működésében - abban, amiben a politikai elit egy része már nem hisz. Vagy legalábbis úgy tesz, mintha nem hinne.
Külföldön se
Egy héten belül két német újságíróról derült ki, hogy a német szövetségi hírszerzés (BND) jogellenesen figyelte meg őket. Susanne Koeblnek, a Der Spiegel riporterének hónapokon át ellenőrizték az internetes üzeneteit, amiket egy kabuli kormányzati politikussal váltott, míg Ulrich Tilgnernek, a ZDF korábbi afganisztáni tudósítójának akkor hallgatták le a telefonját, amikor kapcsolatba lépett tavaly nyáron azzal a német mérnökkel, aki afgán emberrablók fogságába esett. A két újabb ügy azért is keltett nagy feltűnést, mert egy 2006-os parlamenti jelentés már kimondta, hogy korábban is több esetben figyeltek meg újságírókat törvénytelenül. A hírszerzés vezetője, Ernst Uhrlau ugyan bocsánatot kért, de a CDU után a zöldek is személyi és strukturális konzekvenciákat követelnek. Tilgner az eset újságírói aspektusait vizsgálva a Süddeutsche Zeitungnak azt mondta: szerinte különösen az nyugtalanító, ha a tudósítások tartalmába a hírszerzés megpróbált beavatkozni is, miután lehallgatta a ZDF-központtal folytatott beszélgetéseit. "Ennek tisztázása viszont a csatorna dolga." Szerinte a német nemzetbiztonságiaknak külföldön is a német jogot kellene követniük, nem pedig azt nézni, hogyan lehet ténykedésüket minél jobban kitágítani a bizonytalan viszonyok között.
