Közösen tiltakoznak a központosítás ellen a kulturális élet és a kultúrpolitika szereplői

  • narancs.hu
  • 2024. május 28.

Belpol

A kormány áprilisban kiszivárgott tervét továbbra is aggasztónak találják.

Április elején tűnt fel az Indexen a hazai kulturális világ teljes centralizálásáról szóló törvénytervezet, ami akkora port kavart, hogy később még L. Simon László is képtelenségnek nevezte a javaslatot.

A könyvtárak kínálatát szűkös keretek közé való szorításáról, a kulturális élet szereplőinek munkáját nemzetstratégiai intézmények felügyelete alá való helyezéséről, illetve a kormány a Nemzeti Kulturális Tanács által létrehozott stratégiájába való beillesztéséről szóló dokumentum körül ezzel természetesen nem ült el a por, hiszen Óbuda-Békásmegyer kulturális alpolgármestere, Béres András kezdeményezésére most egy sor fontos önkormányzati szereplő, illetve szakember közös nyilatkozattal állt elő a témában - írja az Index.

A lap szerint az egyébént egy új, független kulturális alap, valamint egy kulturális kerekasztal létrehozását is kezdeményező aláírók attól tartanak, hogy az „Egységes módszertani szerveződésnek” nevezett, több ponton saját magának is ellentmondó, gyakorlatilag kivitelezhetetlen, sőt, a kultúra természetével is teljesen szembemenővtervezetet egyeztetés és társadalmi párbeszéd nélkül viszik az Országgyűlés elé, a nyilatkozattal pedig az a céljuk, hogy módot találjanak a függetlenség megőrzésére, hiszen most mindenki tart a belengetett központosítástól.

A dokumentumban hozzátették, hogy a tervezetből kiolvasható a centralizálás folytatása, a források pazarlása, a hozzánemértés térnyerése és a politikai kontroll lehetősége.

A dokumentumot eddig a következők írták alá:

  • Ascher Tamás rendező,
  • Beke Károly, Csokonai Nonprofit Kft., ügyvezető,
  • Berg Dániel, II. kerület, alpolgármester,
  • Béres András Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata alpolgármestere,
  • Boross Martin rendező, a STEREO AKT és a STEREO Művház művészeti vezetője,
  • Bozóki András politológus, egyetemi tanár,
  • Bősz Anett, Budapest főpolgármester-helyettese,
  • Faix Csaba, Budapest Brand, vezérigazgató,
  • Fodor Tamás színész, rendező,
  • Halmai Róbert kulturális szakértő,
  • Horgas Péter tervező, a Civil Bázis elnöke,
  • Kardos József kulturális menedzser, fesztiválszervező,
  • Lányi András író, filozófus,
  • Kemény Vagyim, Óbudai Anziksz, főszerkesztő,
  • Mohácsi András képzőművész
  • Muhi András, a Magyar Filmművészek Szövetsége elnöke
  • Radnóti Sándor egyetemi tanár, akadémikus
  • Szabó György, Trafó managing director
  • Upor László dramaturg, Freeszfe Egyesület
  • Vass Lajos, Óbudai Társaskör, igazgató

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.